Teszt-vesz város

Nem tudom, ti hogy voltatok vele, de a 90-es években egy nyomtatott játékmagazint (576 KByte, PC Guru, PC-X) végig lapozva először mindig a teszt végén virító értékelődobozzal kezdtük az olvasást. Itt már rögtön meg is állhatunk egy szóra: miért is nevezzük "teszt"-nek egy videojáték kritikáját? Tesztelni általában egy terméket szoktak (oké, a játék is egy szellemi termék...), például egy gépet, egy autót, egy eszközt, de használjuk ezt a kifejezést a munkahelyen egy új eljárás vizsgálatára, vagy tanulmányaink során, amikor számot adunk megszerezett tudásunkról. Viszont soha nem hallottam még a kifejezést olyan formában, hogy "teszteltem az új Metallica albumot", "hamarosan jelentkezünk George R.R. Martin új könyvének tesztjével", "év végén teszteljük az Avatar folytatását a moziban". A videojátékok esetében megmaradt/beragadt - nem csak Magyarországon, hanem Németországban is - a köznyelvben a "teszt" szó, holott a médium akkora változáson ment keresztül az évtizedek alatt, hogy összetettségében sok esetben meg is haladja a fentebb említetteket, jó esetben egyesíti magában az összeset, vagy legalábbis egyenrangú velük. Fogalmam sincs honnan és mikor terjedt el ez a kifejezés, de arra tippelnék, hogy a számítástechnika hajnalán "tesztelték" a különféle programokat, szoftvereket, keresték a hibákat bennük, majd a felhasználói visszajelzések nyomán javították, bővítették azokat. Az én füleimnek mindig is jobban csengett a megjelenés előtti játékok esetében az "előzetes", a már megjelentek esetében a "bemutató" megnevezés, de a kritika, a cikk, esetleg a publikáció vagy egyszerűen csak írás is jobban hangzik. Tesztelni tulajdonképpen bármilyen terméket (vagy szolgáltatást, teljesítményt, képességet) tudunk, tetszőlegesen beírhatunk a keresőbe egy random szót a teszt elé és minden bizonnyal lesznek találatok: majonéz teszt, sör teszt, nyomtató teszt, tablet teszt, antigén teszt, terhességi teszt, személyiségteszt, színtévesztő teszt, Cooper teszt, IQ teszt, stb. A művészetet - ami alatt tágabb értelemben ugyan minden olyan emberek által végzett alkotó tevékenységet értünk, amely hozzáértést, szakértelmet, tehetséget igényel, tehát egy finom kézműves sör főzése is az - nem hiszem, hogy lehet "tesztelni", legfeljebb véleményezni vagy kritizálni.

Mario kART

Fel kell tehát tennünk a nagy kérdést, hogy minek tartjuk a játékokat: terméknek vagy művészetnek? Nem is olyan könnyű egyértelműen válaszolni erre a kérdésre, hiszen egy bizonyos színvonal alatt nagyon nehéz művészetként tekinteni rájuk, csakúgy, mint minden másra is. Hiszen hozzá nem értő szemek számára nincs nagy különbség egy kiállításon bemutatott, neves képzőművész kezei által formált szobor és egy 100 Ft-os boltban kapható, a Kínai Népköztársaságban több tízezer példányban öntött, ultra giccses karácsonyi dekorációként szolgáló műanyag figura között. (Ahogyan például a sógorom sem érti mi a különbség a fiam 5€-s Kylo Ren figurája és a polcomon pihenő, a Witcher III gyűjtői változatából származó Geralt figura között...bár ez nem annyira jó példa, mert mindkettőt Kínában gyártották és egyformán vitatható művészeti értékük.) Az én értékrendszeremben Kis Grofó vagy Majka munkásságát sem tartom művészetnek, de a saját gyártású netflixes filmek döntő többségére sem, mint filmművészti alkotásra tekintek, ezek csupán egy piaci igényre adott rögtönzött válaszok a szememben. Azt sem akarom állítani, hogy az a típus vagyok, aki esténként a nyakába veszi a sálát és a művészmozik kínálatán túl alantasnak talál minden egyebet, mert nagyon nem. A játékok világában is van egy olyan pont, amikor a (tömeg)gyártás átmegy művészetbe, de ugyanannyira nehéz ezt a pontot közös megegyezéssel meghatározni, mint a művészet más formáiban. Azt viszont ideje egyértelműen kijelenteni, hogy a videojátékokat is a digitális művészet műfajába soroljuk, a festővászonhoz vagy filmszalaghoz hasonlóan a digitális technológiák összessége is egy kifejezőeszköz, mely katartikus élményt képes nyújtani a közönsége számára. Ezt van aki a Red Dead Redemption káprázatos tájaiban látja meg, van aki a Cuphead 1930-as évek animációs meséit idéző, enyhén groteszk audiovizuális világában, van aki a The Last of Us bravúros színészi játékában, van aki a Street Fighter végletekig kidolgozott küzdelmeiben, van aki az Until Dawn pillangó-hatással kacérkodó döntési hálójában...és hosszasan lehetne még sorolni.

Serious Szám

Ha eljutottunk odáig, hogy egy színdarabhoz, festményhez, zenéhez, vershez, filmhez hasonlóan művészetnek, de legalábbis kulturális terméknek tartjuk a játékokat, onnantól kezdve magától értetődő, hogy kritikát fogalmazunk meg róluk, ajánljuk valamiért másoknak, összehasonlítjuk egymással egy adott műfaj képviselőit, elvárásokat támasztunk feléjük, mérföldköveket jelölünk ki. És itt érkeztünk meg a bejegyzés nagy kérdéséhez: van e értelme, szükséges e, mennyire lehetséges egy számmal IS értékelni a játékokat? Kénytelen vagyok bevallani, hogy én egész életem során szerettem és a mai napig szeretem a számokat, már gyerekként mindig pontosan tudtam hány képregényem van, mely számok hiányoznak, az összes sorozatot külön-külön is, illetve mennyi zsebpénzt kell összegyűjtenem/kunyerálnom és félretennem a következő Csodálatos Pókember megjelenéséig.

• Számontartom mennyi a család bevétele, kiadása, megtakarítása és hitele.
• Szorgosan számlálom egy ideje a bevitt és elégetett kalóriákat, a megtett lépéseket, a letekert kilométereket.
• Képes vagyok néha szórakozásból mások által kifejezetten unalmasnak tartott stitisztikákat, grafikonokat, diagramokat böngészni.
• Nyilvántartást vezetek elég sok mindenről, a családban már szállóigévé vált tőlem és a párom nem bírja röhögés nélkül mondani a "Csinálok egy Excel-táblázatot!" mondatot.
• Nem bírom soha ki, hogy ne kattintsak egy videojáték eladási adatokat tartalmazó cikkre, sőt, még a hardvereladásokat is követem pl. a vgchartz.com-ot rendszeresen böngészve.

Gondolom ilyen háttérrel nem lepődik meg senki azon, hogy alapjában véve én szeretek egy számot látni a kritikák zárásaként is, illetve a végigjátszás után akaratlanul is hozzárendeli az agyam az én számomat is az adott címhez. Önmagában egy szám azonban nem képes kifejezni egy játék értékét, hiszen az általa nyújtott élmény is egyénenként eltérő, legfeljebb segít nagyjából belőni azt egy minőségi skálán. Ha egy játék egyáltalán nem érdekel (ha az indie-ket is beleszámítjuk, akkor az az összes megjelenés 95%-a), akkor úgy sem olvasom el a bemutatóját sem, függetlenül az értékelésétől. Persze vannak kivételek, például az Elden Ring totálisan hidegen hagy a többi soulslike címmel egyetemben, de természetesen nagyon érdekelt, hogy miért hullott rá a tízes-eső és miért tartják sokan az utóbbi évek, illetve minden idők egyik legkiválóbb játékaként számon. Bizonyos arcok írásait akkor is mindig elolvasom, ha nincs pontszámmal értékelve a játék (pl: Grath vagy Stöki), vagy akkor is kíváncsi vagyok a véleményükre, ha csak beszélgetnek az aktuális megjelenésekről (pl: Konnektor Podcast).

Pontos idők

Milyen problémák vannak a pontozással?

1. Nincs egységes pontozási rendszer: van aki százas, van aki tízes és van aki ötös rendszerben pontoz. Egy 1-5-ig terjedő skála talán túl egyszerű, kevésbé alkalmas a kritika árnyalására. Egy százas skála meg már nevetséges és értelmezhetetlen (a kritikaösszesítő oldalakon van csak szerepe), egy kritikus ne mondjon már olyat, hogy egy játék 84 vagy 88 pontos, legyen képes eldönteni, hogy 8 vagy 9 pontot érdemel, egy tízes skála egész számokkal tökéletesen alkalmas és kellő rugalmasságot biztosít egy játék értékelésére.

2. A legtöbb helyen nincs meghatározva, hogy a szerkesztő és a publikációt megjelentető oldal értékrendjében mit jelent egy bizonyos minőséghez hozzárendelt pontszám. 7 pontot kapott az Assassin's Creed Mirage, de miért is? Milyen paraméterekkel lehet egy 7 pontos játékot az adott helyen meghatározni? Hány pontot érdemel egy játék, ha alapjában véve szórakoztató, de nem képes emlékezetes momentummal megajándékozni a játékost vagy nem mutat kellő mennyiségű innovációt az előző részeihez képest? Hány ponttal jutalmazhatunk egy forradalmi, teljesen újfajta játékélményt kínáló alkotást, ha technikailag komoly hiányoságokkal küzd?

3. El van torzulva a videojátékok értékelési rendszere, míg filmeknél a 7 pont már egy remek filmet takar, addig játékoknál már csak egy középszerű alkotást. Szinte kizárólag a tízes skála második fele van használva, tudja egyáltalán valaki, mi a különbség egy 6 pontos és egy 3 pontos cím között?

4. A felhasználói értékelések esetében egészen gyakorivá vált a review bombing: nem a játék minőségét értékelik, hanem a kiadó vagy az árszabás iránti ellenszenvet fejezik így ki, politikai véleményt nyilvánítanak vagy egyszerűen csak trollkodnak a felhasználók.

5. A 10 pont az a Tökéletes Játékot jelenti? Korán sem, csupán az olyan nagyon ritkán felbukkanó, igazán jelentős mérföldköveket, amelyeket akár évtizedes távlatban is viszonyítási alapnak használhatunk az adott műfajon belül és sok-sok éven át hozzájuk mérjük a követőket. (GTA összes, Zelda összes, Super Mario összes, Red Dead Redemption I-II, Halo, Bioshock, Half-Life 2, Resident Evil 4, Elden Ring, stb...)

Mások véleménye határozza meg a saját véleményemet? Nem. Befolyásolnak e valamilyen mértékben a pontszámok? Mindenképpen. Játszom e kifejezetten alacsonyan pontozott játékokkal? Előfordul. A legjobban várt címek esetében próbálom a végigjátszás utánra időzíteni a kritikák olvasását, de attól az évi néhány megjelenéstől eltekintve követem az online gamer sajtót, és az értékelések befolyásolhatják a döntéseimet. Ha egy várt játék a vártnál jóval alacsonyabb pontszámokat kap, akkor bizony könnyen olyan sorsra juthat nálam, hogy majd egyszer valamikor lehet ránézek, de nem rohanok teljes áron bekattintani. (pl.: Days Gone). Az ellenkezője is megtörténhet: egy viszonylag kevésbé érdekesnek tűnő megjelenés kap meglepően magas pontszámokat a sajtótól és pont azzal kelti fel az érdeklődésem. (pl.: Deathloop). Gyakran nem értek egyet egy bemutató végén szereplő pontszámmal, de ha alaposan alá van támasztva az indoklás, akkor elfogadom azt az álláspontot is. A esetek nagy részében viszonylag közel áll a véleményem a kritikusokéhoz, például szerintem is a Red Dead Redemption II volt az elmúlt generáció, az elmúlt évtized toronymagasan legkiemelkedőbb remekműve, még a hírhedten szőrösszívű Edge is durrantott rá egy 10-est, pedig ha valakik, hát ők nem mérik nagy kanállal ezt a plecsnit. Máskor meg a kritikusok nem esnek hanyatt egy olyan játéktól (Ghost of Tsushima - Edge: 6, Metascore:83), amiért oda vannak a játékosok (User Score: 91) és a Gamer365 (10) is, akiket szintén nem lehet azzal vádolni, hogy gyakran nyomkodják a 10-es pecsétet. Olyan is előfordul, hogy tisztában vagyok vele, hogy az éppen játszott játék közel sem hibátlan, objektív szemmel 7 pontnál én sem tudnék többet dobni rá, mégis képes 10/10-es szintű élményt nyújtani számomra valamiért: The Last Guardian, Marvel's Iron Man VR, Doom VFR, Mafia: Definitive Edition, Beyond: Two Souls. Egyetlen kritika önmagában soha nem tud meggyőzni, legyen az akármennyire pozitív vagy negatív hangvételű is, hiszen elérhetetlen vállalkozás, hogy valami 100%-osan objektív legyen és nem is kell annak lennie. Viszont ha azt látom, hogy a szakma ész nélkül szórja valamire a 10/10-es értékeléseket, akkor minden bizonnyal egy mesterművet üdvözülhetünk a képében és újra megtapasztalhatom a szórakoztatás eme formájának éppen elérhető maximumát. Egyszerűen túl rövid az életem és túl kevés a szabadidőm ahhoz, hogy középszerű, egysíkú "időkitöltőkkel" rövidítsem azt meg és mivel nem "zabálom" a videojátékokat, a polcomon hegyekben állnak az érintetlen vagy félbehagyott minőségi címek, még ha egy részük már több éves, vagy akár több generációval ezelőtti is. Mégis hamarabb indítok el egy kiemelkedő, régebbi klasszikust, hogy a limitált szabadidőmet velük töltsem el, vagy újrázok egy felejthetetlen tízpertízest.

Nektek mi a véleménytek a pontozásról? Szeretitek, ha ilyen formában is értékelve vannak a játékok, vagy nem tartjátok szükségesnek, pontszám nélkül is teljesnek éreztek egy bemutatót? Vannak olyan kedvenceitek, amelyeket a kritikusok szájhúzogatása ellenére is kiemelkedően jónak tartottok valamiért? Esetleg olyan 10/10-es kritikuskedvencek, amelyek nektek jóval kevésbé jöttek be?