Eszembe jutott az elmúlt napokban, hogy éppen 25 évvel ezelőtt, 1997 májusban használtam először az Internetet a suli számtech termében.
A Netscape Navigatorban csigalassan töltődő, mai szemmel nevetségesen amatőr - pontosabban 90-es évek retro stílusú - weblapjai mégis azonnal megfogtak és tudtam, hogy mindent meg fog változtatni.
Aki esetleg nem tudná miről beszélek, ajánlom a Captain Marvel c. filmhez készített weblapot, ami ilyen stílusban készült és remekül szemlélteti a kilencvenes évek honlapjainak minden sajátosságát:
https://www.marvel.com/captainmarvel/
A kerek évforduló apropóján eszembe jutott néhány emlékezetes pillanat:
amikor floppy lemezen hazavittem a suliból az első jpg formátumú barátnőimet (a legveszélyesebb nemi betegség akkortájt a CRC volt)
amikor 2000-ben sikerült egy 56k-s modemet vennem, illetve otthonra is Internetet varázsolnom (este 20 órától I Love Matáv MindenkiNet)
amikor először letöltöttem egy teljes éjszaka alatt a régen óhajtott albumot MP3 formátumban (Red Hot Chilli Peppers - Californication)
amikor először beszéltem hangüzentes chat szobában Amerikába kivándorolt magyarokkal (még ha elég élvezhetetlen is volt 5 kbps-el)
amikor először olvastam híreket a mobiltelefonon (wap wap wapsuwap)
amikor először videochateltem webkamerán keresztül az egyik cimborával (30 képkocka per óra sebességgel)
amikor először ismerkedtem meg egy lánnyal chaten és utána találkoztunk élőben is (a nővére követte és szó szerint elrángatta mellőlem...)
amikor megérkezett végre a korlátlan szélessávú Internet otthonra is 2005 tavaszán (512 kbit/s ADSL)
amikor otthon három óra alatt letöltöttem egy DivX formátumú mozifilmet vagy játék ISO-t és enyém volt a világ (az első ISO biztos, hogy a Prince of Persia: The Two Thrones volt)
amikor először játszottam Interneten otthonról, a saját gépemről, mikrofonon beszélgetve a csapattársakkal (Counter-Strike Source-ot)
amikor először vásároltam az Interneten valamit (gamer üveg egérpadot)
Biztos eszembe jutna még idővel pár fontos kimaradt esemény, de szinte észrevétlenül vált életünk szerves részévé az Internet és ezért is nehéz újabbakat találni. Emlékszik még valaki a mIRC-re, az ICQ-ra, a Napster-re vagy a DC-re? Biztos jó lenne tudni, mi volt az első elküldött vagy fogadott elektronikus levelünk, mi volt az első fórum hozzászólásunk, melyik YouTube videót néztük meg először, mire nyomtunk először egy kövér lájkot, kinek és miben segítettünk először fórumon vagy éppen kit és miért küldtünk el a picsába, hogyan nézett ki az első online bankunk, milyen zenéket tettünk bele az első szerelmünknek küldött PowerPoint prezentációba, melyik afrikai hercegnő írt nekünk először levelet, melyik ismerősünket tettük elsőként fekete...tiltólistára a harmadik "Bill Gates szétosztja vagyonát" üzenet után...de ezek már örökre a ködbe vesztek.
Ma már csak mosolygunk (?) olyanokon, hogy évekkel ezelőtt ún. Internet-függőségről indítottunk diskurzusokat, hiszen mára az lett a megszokott, hogy 0-24-ben fel vagyunk csatlakozva a Világhálóra. Miért is ne lennénk, ugyanolyan természetes, ahogyan nem húzzuk ki a film után a televízióból az antennát, vagy a telefonból beszélgetés után a kábelt.
"Láttam egy fickót a kávézóban. Se mobil, se laptop. Csak ült ott és itta a kávéját. Mint egy pszichopata."
Mondhatnám, hogy negyedszázad alatt alaposan megváltoztak az internetezési szokásaink, de ezzel azt hiszem mindenki tisztában van. Összességében még ma is az emberiség egyik legzseniálisabb találmányaként tenkintek rá, ilyen tűz, kerék vagy áram kaliberű dolgokkal játszik egy ligában, de azért vannak olyan változások is, amelyek beárnyékolják a jövőjét.
Tetszik, hogy mindenki hozzáférhet megfizethető áron az Internethez, de nem tetszik, hogy az emberek összenőttek vele, és tíz percre képtelenek elszakadni tőle.
Tetszik, hogy az Interneten mindenki szabadon vállalhatja önmagát, de nem tetszik, hogy álarc mögé bújva rúgják fel az alapvető viselkedési normákat.
Tetszik, hogy az Interneten bárkiből lehet Valaki, de nem tetszik, hogy hitvány semmirekellők - influenszerek, celebek és társaik - ragadják magukhoz a figyelmet, lopják el az időt, mérgezik az elmét.
Tetszik, hogy az Interneten mindenki értelmes párbeszédet kezdeményezhet bárkivel, de nem tetszik, hogy helyette értelmetlenül egymás torkának esnek és vita helyett gyűlölködnek.
Tetszik, hogy több forrásból, különböző nézőpontokból is tájékozódhatunk a híroldalakon, de nem tetszik, hogy a kattintásszám miatt mindenhol a negatív hírek dominálnak.
Tetszik, hogy az emberi civilizáció teljes tudása karnyújtásnyira kerül kezeinktől, de nem tetszik, hogy gazemberek milliói dolgoznak a dezinformációiparban, történelemhamisításon.
Tetszik, hogy egy kiegyensúlyozott és szabad platformnak indult az Internet, de nem tetszik, hogy mára ezen elveket kifordítva és megcsúfolva a kapzsi közösségi hálózatok teret engedtek az álhíreknek és a gyűlöletbeszédnek.
Tetszik, hogy Internet segítségével elméletileg több milliárd ember tud egymással barátkozni, kommunikálni, szórakozni, de nem tetszik, hogy egész országokat tűzfalak mögé tesznek és cenzúráznak.
Tetszik, hogy a közösségi hálózatok soha nem látott lehetőségeket ígértek az emberi kapcsolatok fejlesztésére, de nem tetszik, hogy a fő célja a személyes adataink kiárusítása és a függőség növelése lett bármi áron.
Tetszik, hogy a közösségi plaformok innovatív fejlesztésekkel folyamatosan versengenek a kegyeinkért, de nem tetszik a hamisságuk, hogy mindig egy a valóságban soha nem létező, tökéletesen idilli kép építésére ösztönzik a felhasználóikat.
Tetszik, hogy modern audiovizuális eszközök sokaságával tehetjük élvezetessé a kommunikációt, de nem tetszik, hogy a felhasználók túlnyomó része leredukálja véleményét egy felfelé vagy lefelé mutató hüvelykujjra.
Tetszik, hogy a népszerű játékoknak és rajongóiknak saját tematikus csoportja van a közösségi médiában, de nem tetszik, hogy alig van őszinte lelkesedéssel fűtött minőségi rajongói weboldal és tartalom, minden a pénzszerzésről szól.
Tetszik, hogy egy tanácstalan helyzetben pillanatok alatt találok egy végigjátszás videót az Interneten, de nem tetszik, hogy az emberek egyre többen inkább azt nézik, ahogyan mások játszanak, ahelyett, hogy ők tennék azt.
Tetszik, hogy a játékvilág híreiről azonnal értesülök, de nem tetszik, hogy nagyítóval kell keresni az igazán érdekes híreket a digitális zajban.
Tetszik, hogy Ultra HD felbontásban követhetem élőben a nagyobb videojátékos konferenciákat, de nem tetszik, hogy eltűnt az izgatott várakozás korszaka, "készen" kapunk mindent.
Tetszik, hogy fejlesztők ezrei dolgoznak új mérföldkövet jelentő, sok éven át készülő gigaprojekteken, de nem tetszik, hogy már azelőtt elárasztják vele az Internetet, mielőtt egy sornyi kód elkészülne.
Tetszik, hogy elképzelhetetlen mennyiségű videojáték jelenik meg minden évben, de nem tetszik, hogy apró töredékük célozza csak az igazán magas minőséget az internetes marketing helyett és innováció helyett iteráció lett a vezérelv.
Tetszik, hogy a fiatalkoromban még sci-fi-ben is merész közös játék a barátokkal a virtuális valóságban a szemeim előtt válik valósággá, de nem tetszik, hogy alig látja bennük valaki azt a megvalósult csodát, amit én.
Tetszik, hogy a videotékák és torrenttékák bebábozódtak, majd a streaming szolgáltatók kikeltek, de nem tetszik, hogy kritikán aluli, értékelhetetlen szeméthegyekkel próbálnak megfelelni a mennyiségi elvárásoknak.
Tetszik, hogy a gyermekkorom kedvenc képregényei hihetetlen és csodálatos mozifilmek formájában elevenednek meg, de nem tetszik, hogy az egész Interneten a csapból is ez folyik és akadályai lettek az innovatív filmkészítésnek.
Tetszik, hogy igény esetén akár több órás elemzéseket nézhetek meg egy két perces bemutatóról, de nem tetszik, hogy új és népszerű tartalmaknál egyre lehetetlenebb küldetés elkerülni a spoilereket.
Tetszik, hogy csúcsminőségben videotelefonálhatok, hanggal vezérelhetek eszközöket, de nem tetszik, hogy minden pillanatban megfigyelhet valaki.
Tetszik, hogy temérdek mókás és jópofa tartalommal vidíthatom fel magam, de nem tetszik az ipari mennyiségben előállított, nevetés helyett egyre inkább csak egy böfögést kiváltó mémgyár.
Tetszik, hogy a gyerekek számára is végtelen kreatív és szórakoztató tartalom érhető el az Interneten, de nem tetszik, hogy sokan költségtakarékos bébiszitternek használják azt.
Tetszik, hogy igény szerint okoseszközök tucatjain követhetem az engem érdeklő témákat és személyeket, de nem tetszik, hogy mindenki mindenről azonnal értesíteni akar, reakciót vár, elvonja a figyelmem.
A Ti életekben mit jelentett, mit jelent az Internet? Mi az amit szerettek benne, mi az amit nem ártana javítani? El tudnátok ma képzelni az életet nélküle?
Kommenteljetek, lájkoljatok, és ha tetszett a bejegyzés, iratkozzatok fel! Ne felejtsetek a kis csengőre nyomni, hogy...