GuJian 3 (古剑奇谭三)

Nemrég bekerült az érdeklődési körömbe a kínai kultúra. Ennek okán elolvastam két történelemkönyvet és a Nyugati Utazást, most olvasom a Három Királyságot, és ha már belelendültem megnéztem néhány Wuxia filmet, sőt még sikerült találnom pár klassz kínai metál együttest is. Gondoltam, ha már ide jutottam, kimaxolom a kínai életérzést, és keresek egy játékot is onnan. Így akadtam rá a Gujian 3-ra. A játék a Xianxia stílusba tartozik, ami leegyszerűsítve talán a high fantasy-hoz hasonlítható, eredetileg irodalmi zsáner, nagy volumenű történetekkel, ahol a halhatatlanok beleavatkoznak a halandók dolgába, tündérek és démonok állnak több évszázados konfliktusban, és a hősök gravitációt meghazudtoló kardpárbajokban mérkőznek meg egymással, mindezt áthatva a kínai folklórral, mitológiával és történelemmel. Na, nekem pont ez kellett.

Az rögtön az elején szembetűnik, hogy mennyire látványos a játék. A helyszínek varázslatosak és változatosak, és a fejlesztők nem fukarkodtak az élénk színek használatával. Van itt minden, kvázi történelmi kínai városkák, sejtelmes erdők, bizarr álomvilágok, amik közt akad lávafolyamok szabdalta hegyoldal, sivatagi tengerpart vagy akár egy megelevenedett kínai színdarab is. A legtöbbjükön csak mászkálni és nézelődni is élmény, pedig grafikai technológiailag nem is nagy cucc a játék. Hiába, ennyit tesz egy jó vizuális dizájn. Hatalmas bónusz pont továbbá a fotó módért, és az Ansel támogatásért. Mit ne mondjak, van mit lencsevégre kapni.

A történetről nehéz írni, egyrészt a spoilerek miatt, másrészt mert annyira sok minden történik a játékban, de az alaphelyzet, ami az első egy-két órából kiderül, körülbelül a következő:

A játék világa két részből áll, az egyik a közös világ, amibe beletartozik a mennyország, a halandók világa és az alvilág, illetve a szellemvilág, amelyben tündérek, démonok és hasonló lények élnek. Az egyik tündér klán, a ’shadowchaser’-ek generációk óta őrzik a világok közti átjárót. Királyuk, Xuange, halálos sebet kapott, és érzi, hogy nincs sok ideje hátra, azonban kiderül, hogy van egy ikertestvére, Beiluo, akit gyermekkorában száműztek és a halandók világában nőtt fel. Xuange odahozatja a klán városába, hogy rábízza az uralkodást, de Beiluo a háta közepére sem kívánja ezt a felelősséget és inkább visszatérne a halandók közé. Azonban az események hamarosan felgyorsulnak, és nyilvánvalóvá válik, hogy nincs visszatérés a régi életbe.

A játék világát áthatja a taoista és kínai mitológia, és történelem, emiatt a háttere és a lore nagyon gazdag, és én nagyon élveztem a felfedezését. Bár van némi ismeretem ezekről, néhány dolognak utána kellett néznem (pl. hogy mi az a Trigram), de úgy is visszaköszön a taoizmus, mint pl. a sebzéstípusok, amelyek a taoizmus elemei (tűz, víz, föld, fa, fém). Ami a történelmet illeti, a sárga császár uralkodásának ideje kap nagyobb szerepet a történetben, és ez a kor ábrázolva is van, ami nekem különösen tetszett. Sok fantasy világnak van több ezer évre visszamenő történelme, de szerintem nem sok van, amelyiknek van saját kőkorszaka, itt pedig ezt adja a kínai történelem, mivel a sárga császár a késő neolitikum uralkodója volt. Kína sámánisztikus korszakának, építészetének és kosztümjeinek (nyilván fantasy-asított) ábrázolása az egyik kedvenc részem volt a játékban.

A játékmenet két fő részből áll (a mászkálás mellett), a harcból, valamint a beszélgetésekből. A harcrendszer nem bonyolult: van stamina, de ez csak a kitéréshez és a blokkoláshoz kell. A kardlengetés ingyen van, viszont az ellenségeknek vannak olyan támadásaik, amikből csak speciális képességekkel lehet őket kizökkenteni, tehát nem tudunk csak úgy spammelni. A speciális képességek használatához pedig energia kell, amit sikeres támadásokkal gyűjthetünk. Nagyjából ennyi a lényeg, a harcrendszer szerintem összességében jó és az összecsapások látványosak. Az alap ellenségeken kívül természetesen vannak boss harcok is. Én normál nehézségen kezdtem a játékot, de volt néhány, amelyikkel megszenvedtem, főleg a játék eleje felé. Így visszagondolva vicces módon talán az első (tutorial?) boss az egyik legnehezebb. Megemlítem még, hogy némelyik harcban vannak QTE-k, ami szerintem kb. megbocsáthatatlan vétség, de szerencsére ritkák, és nem az instakill fajtából valók. Ami a beszélgetéseket illeti, a feleletválasztás nagyon ritka, inkább csak sima dialógusok vannak, ezekből viszont rengeteg. Valaki írta az interneten, hogy néha olyan a játék mintha egy Xianxia sorozatot nézne az ember. Ebben van valami, de ez engem egyáltalán nem zavart. Szerintem minden dialógus ad valamit a sztorihoz, a lore-hoz vagy a karakterekhez.

Azonban a játékmenet nem csak ennyiből áll. Először is vannak mellékküldetések. Ezek egy része üres fetch quest, van, amelyik csak egy extra jelenetet ad és ennyi, de vannak hosszabb küldetések is. Ez utóbbiaknál a megkezdésük előtt nyilvánvaló, hogy komolyan adnak majd a lore-hoz, a többinél erre rá kell érezni. Általában ha egy quest valamelyik csapattársunkra mutat vagy utal, azt érdemes felvenni. Ezen kívül vannak még egyéb elfoglaltságok, mert hát ezek nélkül egy rpg nem rpg. Van egy kártyajáték, lehet horgászni is, de van egy pont a sztoriban, az igazi tűzkeresztség, amikor kapunk egy … zsebdimenziót.

Na itt kezdődik csak a „móka”. Itt lehet tárgyakat készíteni (crafting), például fegyvert, páncélt, kosztümöt, stb. valamint ezekhez új recepteket fejleszteni (research). Ezekhez kellenek alapanyagok, amiket vagy expedíción szerzünk, vagy a farmon termelünk. A farmhoz magok kellenek, amiket kereskedőtől lehet venni. Az expedíciókhoz szolgák kellenek. Ilyeneket úgy szerezhetünk, hogy a kalandozásaink során legyőzünk néhány kijelölt ellenséget, akik csatlakoznak hozzánk. Őket el lehet küldeni bejárt területekre, halászni vagy a bányába. Oké, akkor van alapanyagunk, de ez nem elég, kellenek szakemberek is. Őket melléküldetések során győzhetünk meg, hogy csatlakozzanak hozzánk. Velük lehet tárgyakat készíteni és fejleszteni. Ez utóbbi egy minijáték, amit el lehet rontani, és akkor odavesznek az alapanyagok is, úgyhogy sikerült hamar felhúznia. Szerencsére lehet hozzá útmutatót találni az interneten. De ami a hab a tortán: szakembereink és szolgáink minden munkával fáradnak, és ha fáradtak, akkor etetni kell őket, amihez kaja kell, amit megint csak készíteni és fejleszteni kell, amihez megint csak alapanyagok kellenek, amit megint csak termelni kell vagy vásárolni és ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Most akkor mentsem meg a világot, vagy menedzseljek egy farmot? ... Egy idő után belerázódik az ember a zsebdimenzió dolgaiba, de számomra ez a rész már kicsit a bloat kategória. Egyszerűen túl sok mikromenedzsment kell hozzá. Jah, amúgy van itt egy házunk is, aminek a kertjét mi rendezhetjük be, amihez a tárgyakhoz szintén craft/research kell, vagy expedíciókról beszerezni őket…

Ezt leszámítva, amit a fő sztorit illeti, a játék lineáris. Van egy két rész, amikor a dialógusokban választhatunk választ, de ezeknek nincs lényegi befolyása a sztorira. A játék több kisebb nagyobb helyszínből áll, és bár egy idő után megkapjuk a képességet, hogy oda-vissza utazzunk, ez igazán csak a mellékküldetések miatt kellhet. Azért érdemes időnként visszanézni a korábban bejárt helyszínekre, mert néhány mellékfeladatot csak akkor látunk a térképen, ha odautazunk.

Amit legnagyobb negatívumnak szoktak felhozni a játékkal kapcsolatban, és muszáj megemlíteni, az az online követelmény. A játék a mentéseinket csak szerveren tárolja, tehát gyakorlatilag nem lehet internet nélkül játszani. Nekem ezzel semmi gondom nem volt, de meg tudom érteni, ha valakit ez zavar. Van még egy gyakori bug, amikor a játék kínai nyelvet állít be első indításnál. Kellett némi google-fu mire rájöttem, hogy kell átállítani angolra. Az utókornak ez már nem lesz gond, mivel csináltam erre egy útmutatót:

https://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=2633290122

A játék utólag kapott angol feliratot, aminek minősége korrekt, bár nem tökéletes. Néhány elgépelést vagy furcsa szerkezetű mondatot leszámítva azért nincs vele gond. Minden érthető és a történet követésében segít a játékbeli napló és enciklopédia is.

Összességében a játék számomra hatalmas élmény volt. Egy nagy, grandiózus kaland, varázslatos helyszíneken, emlékezetes társakkal és ellenségekkel, egy olyan világban ahol eddig még nem „jártam”, és ami alulreprezentált a játékiparban, legalábbis itt nyugaton. Csak ajánlani tudom.

Ajánlok még két érdekes olvasnivalót, ami kapcsolódik a játékhoz, azoknak akik szeretnének egy kis betekintést a játékipar ezen, nálunk szerintem alig ismert szegletébe.

Az egyik egy cikk a kínai játékipar, és azon belül főként az rpg-k történetéről

https://felipepepe.medium.com/before-genshin-impact-a-brief-history-of-chinese-rpgs-bc962fc29908

A másik pedig egy rajongói írás a két legnagyobb kínai rpg franchise (Chinese Paladin és GuJian) történetéről

https://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=2066944863