SIFUTeszt

功夫. Vagyis kung-fu. Kínai eredetű szó. Árnyaltabb jelentéstartalma: kemény és kitartó munkával, jelentős tanulással töltött idő árán megszerzett kiemelkedő tudás vagy képesség. Az utóbbi napokban furcsa módon szigorú francia mesterek vezettek rá arra, hogy ez pontosan mit jelent. Alázatot. Koncentrációt. Precizitást. Valódi önfejlesztést. Szóval… tudok kungfuzni. Egy kicsit. Megmutassam?

Sloclap. Talán kezdjük el lassan megtanulni ennek a szűk harminc főt számláló, kis független francia stúdiónak a nevét. Mert bár a potenciál már a 2017-es debütáló alkotásukon is látszott, az Absolver fókuszt vesztett ambíciója érezhetően túl nagy kihívás elé állította akkoriban az exUbisoft fejlesztőket. Az üres és kihasználatlan nyílt világ, az egyjátékos, kooperatív és kompetitív lehetőségek egyidejű kiszolgálása, valamint a kártyás fejlődési rendszer indokolatlan komplexitása alatt viszont már ott volt egy egyedi és zseniális játékmechanika váza. Csupán le kellett ráznia magáról a felesleges elemeit.

Éppen ezért a SIFU felépítése már olyan szinten tudatos, technikás és letisztult, mint egy pak mei harcmozdulat. Kizárólag egyjátékos kihívás, mindössze öt tenyérnyi helyszínen, mindegyik végén egyetlen kulcsfontosságú antagonistával. A támadók szemszögéből bemutatott fantasztikus prológus pillanatok alatt ránt be a misztikus elemekkel átszőtt keleti világba, miközben elegánsan vázolja fel az alapszituációt és tanít meg a játékmenet sarokköveire. Csupán azt kell eldöntenünk, hogy fiú vagy lány gyermek marad a főcím előtt árván és őszül bele majd lassan az őrült bosszútörténetbe.

Valószínűleg velünk együtt. Nem véletlenül került szómagyarázat a bevezető sorokba, ugyanis itt a feldolgozott témát követi hűen a funkció és a forma. A rougelite és klasszikus beat 'em up stílusjegyeket vegyítő játék minden eleme úgy épül egymásra, hogy az első végigjátszás elkerülhetetlenül egy hosszú tanulással töltött idő, kitartó gyakorlás és a tökéletes kivitelezésre való törekvés eredménye legyen. Megköveteli, hogy kiismerd, tudatosan használd és tökéletesítsd. Nincsenek kiskapuk. Nincs könnyebb út. Nem létezik az erőviszonyokat komolyabban megborító feloldható képesség. Bátor koncepció. Ehhez azonban elengedhetetlen egy olyan mélységű, végtelenül precíz és kiszámítható harcrendszer, amilyet csak kevesen tudnak megalkotni.

A SIFU alatt dolgozó mechanika viszont pontosan ilyen! Tökéletes harmóniában van benne a defenzív és az offenzív eszköztár, nekünk pedig mindkettőre egyenlő mértékben lesz szükségünk az eredményes összecsapásokhoz. Nem véletlen, hogy a védekezésnek is három fő formája van: a kitérés (oldalra vagy hátralépéssel), az elhajolás (hátradőléssel vagy átugrással) és a kivédés (pontos időzítéssel bármelyik irányból). Kulcsfontosságú, hogy felismerjük az adott szituációban vagy a felénk rontó ellenféltípus ellen éppen melyik hatásos - de az sem ritka, hogy egy támadássor kombinációján belül kell váltanunk közöttük. A többiek pedig nem várnak ránk tétlenül a harctéren vagy állnak sorban a pofonért egyenként. Annyian támadnak egyszerre, ahányan közel férnek hozzánk!

Saját támadásaink alapja a már jóval tradicionálisabb light és heavy ütés, ezek hosszabb kombinációival, eltérő ritmusával és némi analóg rángatással kiegészítve viszont számos összetettebb mozdulatsort érhetünk el. Ütéseket és rúgásokat fűzhetjük egymás után, kimozdíthatjuk ellenfelünket az egyensúlyából, falnak nyomhatjuk, földre vihetjük vagy akár át is segíthetjük a korlát tágasabb oldalára. Az egészet a struktúra (hello Sekiro!) rendszer fogja össze, ami pontos hárításokkal és villámgyors kitörésekkel pumpálható fentebb a pillanatnyi védtelenséget büntető kivégzésig - miközben nyilván a sajátunkra is figyelni kell. Hatásos eszközünk még a harc közben lassan töltődő fókusz, ami az adott szintet elérve egy kivéthetetlen támadást tesz lehetővé bárki ellen. Hasonlóba azonban mi is beleszaladhatunk, így nem árt figyelni a felizzó végtagokat az ellenfelek lélegzetvételnyivel hosszabb ideig telegrafált támadásainál.

Ha mindez nem lenne elég, a defenzív és offenzív megmozdulásainkra egyaránt kihatással van a környezettel való interakció. Ez az egyetlen lehetőségünk például a nagyobb csoportok megosztására. Átvetődve a bárpulton vagy keresztül csúszva az asztalon pillanatok alatt kedvezőbb pozícióba kerülhetünk. Pusztán a hangulathoz is rengeteget hozzáad, hogy a berendezési tárgyak jelentős része a fizika törvényeinek megfelelően reagál és teljesen leamortizálható egy bunyó végére, de ennek a játékmenet szempontjából is kiemelt szerepe van! Az italos üvegeket vagy téglákat felkapva elhajíthatjuk szemmagasságba valaki felé, a pénzzel megtömött sporttáskákat vagy puffokat felrúgva elsodorhatjuk a lábukat, az összetört paraván fa darabjai pedig új funkciót láthatnak el testápolóként. Számos használati tárgy lehet fegyver a kezünkben, legyen az rozsdás acélcső vagy a falnak támasztott seprű. A legjobb? Szinte mindent, amit fentebb felsoroltam, az utolsó huszadrangú ellenfél is aktívan, a szituációhoz alkalmazkodva használ majd ellenünk.

A SIFU akkor mutatja meg az igazi arcát, amikor már a harcrendszer minden említett eleme tudatosan, folyamatosan alkalmazkodva, hiba nélkül működik. Ilyenkor a Benjamin Colussi mester által koreografált mozdulatok bámulatos hatékonysággal folynak egymásba, miközben a legnagyobb kungfu klasszikusokhoz fogható akció elevenedik meg a képernyőn - olykor direkt referenciaként, ugye Oldboy? Odáig viszont hosszú és megpróbáltatásokkal teli út vezet, a játék felépítése pedig gondoskodik arról, hogy ezt mindenkinek végig kelljen járnia. Itt jönnek képbe a rougelite inspirálta stílusjegyek, bár a Sloclap csak minimális random elemet használ és több területen megengedőbb, mint a műfaj oszlopos tagjai.

A legfontosabb mechanika az öregedés. Bosszúnkat nyolc évnyi kíméletlen gyakorlás után, pontosan 20 évesen kezdjük el beteljesíteni. Ha felülkerekednek rajtunk, akkor először egy évet veszítve térhetünk vissza a harcba. A következő hiba viszont már két évet követel, így 23 évesek leszünk. Majd hármat pazarolunk el… és így tovább. Egy évtized átlépésével karakterünk mindig kicsit erősebbé, de egyben törékenyebbé is válik, míg végül 80-hoz közelítve őszülő fejét már nem lesz képes felemelni újra. A korunkat ráadásul nem tudjuk később már befolyásolni, csak a korábbi területek újrajátszásával és tökéletesítésével, hiszen ez az egyik előrehaladás amit ment nekünk a játék két nekifutás között. A hibáink következtében egyre több évet követelő halál számlálót viszont minden mini és pálya végi boss harccal lentebb szoríthatjuk - vagy a területeken elvétve feltűnő szentélynél nullázhatjuk egy vaskosabb XP ellenében.

Ezek a zöld sárkány szobrok adnak lehetőséget arra, hogy passzív képességeket oldjunk fel ideiglenesen, valamint aktív skilleket az adott próbálkozásra vagy akár permanensen is! Előbbiből mindig csak egyet választhatunk, pusztán a korunk alapján, illetve a pályán elért pontszámunkért vagy az aktuális fejlődési pontjainkért cserébe. Például nehezebben törnek szét a fegyvereink, esetleg nagyobbat sebeznek vagy több életet kapunk vissza egy kivégzés után. Ezek eléréséhez azonban addigra már eredményesnek kellett lennünk a korábbi szakaszon. Hasonlóan a már meglévő tudásunkra épít és bővíti egy-egy specifikus szituációban az eszköztárunk a 25 aktív képességet kínáló skill fa. Itt dönthetünk úgy, hogy szerényebb XP ellenében megnyitjuk az adott nekifutásra valamelyiket, vagy elmélyítve a tudásunk örökre feloldjuk többszörös áron. Feltéve ha addigra még nem léptünk át egy adott kort, ami automatikusan kizár a komolyabb új lehetőségek megszerzéséből. Kíméletlen, de végtelenül átgondolt és ügyesen súlyozott rendszer, ami kőkemény gyakorlást követel. Még akkor is, ha ez elkerülhetetlenül repetícióval jár.

Szerencsére mind az öt, markánsan különböző helyszín nagyszerűen van felépítve ehhez. Egyik sem átláthatatlanul nagy és bár először javarészt lineárisan terelgetnek végig rajtuk, közben számos opcionális területet, összecsapást és választható párbeszédet kínál fel, lezárt szobákra hívja fel a figyelmet és egy-két masszív rövidítést is megnyitunk a végére - ami a következő nekifutáskor kínál majd alternatívát. Na meg némi kockázat-jutalom dilemmát, hiszen a levágással elkerülhetünk egy-két veszélyesebb összecsapást, ugyanakkor egy potenciálisan magasabb pontszámot, XP mennyiséget és pár passzív fejlesztést is hátrahagyunk ( és nem ez lesz az egyetlen hasonló elven működő elem a játékban ). Közben mindenhol bizonyítékokat gyűjthetünk a próbálkozásokat átívelve bővülő Detektív táblánkra, nem egyszer találva kulcsot vagy hozzáférést egy korábbi terület lezárt szakaszához vagy információjához. Ezzel nyújtanak némi jutalmat és plusz motivációt a megismétlésükhöz.

A játékmechanikák fogaskerekei közül végre kimászva egy stilizált, némileg low-poly, mosott vízfesték esztétikájú körítést találunk, amit a fantasztikus animációk koronáznak meg. Ráadásul szemre meglehetősen magas felbontásban, tükörsimán és reszponzívan fut a jelen generációs PlayStation konzolon - de másodkézből vett információk alapján már egy szakállas PC konfiguráción is eldöcög. Talán pár képkocka alapján nem is gondolnánk, hogy milyen letaglózóan stílusos jelenetekbe képes bedobni később minket teljesen váratlanul, nem egyszer narratív szerepet is osztva a környezetre. A beépített fotómód szerencsére elegendő eszköztárat biztosít ahhoz, hogy minden szépségét megörökíthessük. Mit sem érne az egész azonban Howie Lee tradicionális hangszereket modern ütemekkel keverő, az események hatására dinamikusan változó zenei anyaga nélkül, ami minden képkockának erőt és mélységet ad. Az egyetlen markánsabb negatívum amit ide tudok fűzni, hogy az átvezetőkben tapasztalt magabiztos kezű operatőr a harc hevében sajnos már képes néha elveszni, amivel felesleges ujjgyakorlatokba vagy abszolút nem hiányzó plusz kihívásba kényszerít.

A SIFU sem képes elérni tehát a megszállottan kergetett perfekciót. A története a klasszikusok egyszerűségét idézi, amit csak a titkos befejezés szálai dobnak fel. Az izgalmasnak tűnő karaktereit pedig meg sem próbálja elmélyíteni. De közben a témájának alárendelt minden játékmechanika és alkotóelem olyan példaértékűen van átgondolva, felépítve és egymásba kapcsolva, hogy arra a független fejlesztések korlátait átlépve is csak egy maréknyi példát találhatunk. A beat 'em up műfaján belül pedig talán évtizedek óta nem volt precedens hasonlóan bátor vérfrissítésre. Így már csak egyetlen kérdés maradt: te készen állsz, hogy megtanítson kungfuzni?

PLATFORM PlayStation 5 (tesztelt), PlayStation 4, PC (Epic Games Store) KIADÓ Sloclap FEJLESZTŐ Sloclap MEGJELENÉS 2022. február 8. ÁR 13.990 Ft