Shady Part of MeTeszt

A francia Douze Dixièmes független csapata első játékával sokak figyelmét felkeltheti, ugyanis a Shady Part of Me pontosan olyan témákat pendít meg, amivel alighanem a legtöbb ember találkozik élete során. Mindenkivel előfordulhat, amikor valamilyen esemény hatására magába fordul, bezárkózik és kerüli a külvilággal való kapcsolatot. Hogy aztán ebből merre halad tovább, az már egy egészen más kérdés.

Történetünk névtelen főszereplője is hasonló helyzetben fogad minket, a múlt homályába vesző történések miatt ugyanis retteg a fény minden formájától, ennek ellenére megpróbálja leküzdeni a múlt árnyait. Szöges ellentéte a vele tartó árnyéka, aki érthető módon csak a fényben képes létezni, ráadásul a világot is teljesen eltérő nézőpontból szemléli. A kettejük közötti ellentét és egymásra utaltságuk adja a Shady Part of Me feladványainak alapját, egyben pedig a játékban felvetődő morális kérdéseket is rögtön több oldalról közelítik meg.

Az 5 rövid fejezetre osztott játék könnyen kikövetkeztethető módon a fény-árnyék párosra építő feladatokkal tölti ki a néhány órás játékidőt, melyben a duó egyik tagjának folyamatosan a sötétben kell maradnia, míg társának a fényárban úszó terek jelentik a továbbjutás kulcsát. A készítők szerencsére nem vállalták túl magukat, az egyes fejezetek bár hoznak némi újdonságot a feladványokban, mint az egy idő után már a "falon" és a "mennyezeten" is közlekedő árnyéklány vagy a fény erejéből adódó különböző "sűrűségű" árnyékok, ahogy a mozgó platformok is tudják árnyalni (#szóvicc) az összképet, az esetek döntő hányadában azonnal egyértelmű lesz, hogyan lehet leküzdeni az előttünk álló feladatot. Némi extra kihívást gyárthatunk, amennyiben megpróbáljuk összegyűjteni a fejezetekben található összes origami madarat, azonban semmiről sem maradunk le, ha egyet-kettőt elszalasztunk vagy nem akarjuk a hozzájuk való eljutással fárasztani magunkat.

A Shady Part of Me audiovizuális oldaláról is mindenképpen érdemes szót ejteni, előbbi esetében mind a szinkronszínészek munkájáról, akik kellő beleéléssel, de nem túljátszva hozzák az ember belsős vívódását, valamint a zenei aláfestésről, mely egyszerű, ám megkapó dallamaival tökéletesen egészíti ki a fontosabb pillanatokat. Utóbbi kapcsán pedig az egyedi stílusról kell pár szót ejteni, mely kicsit a Little Nightmares-t idézi, ám ábrázolási formája kevésbé groteszk, bár néhol ügyesen idézi meg, hogy a gyermeki perspektíva miként tudja eltorzítani a világról alkotott képet.

Ahogy az árnyék nem létezhet fény nélkül, úgy a Shady Part of Me is rendelkezik néhány aprósággal, amik kicsit csorbítják az érdemeit. Ezek mindegyike leginkább a látószögből és a fix helyzetű kamerából adódik, ugyanis előfordulhat, hogy ezek valamelyike vagy épp együttállásuk miatt nem tudjuk pontosan meghatározni, hol is ér véget a biztonságot nyújtó árnyék és hasonló helyezkedési problémák. Szerencsére a játék rendelkezik egy beépített visszatekerő móddal, amivel semmisé tehetjük ezeket a hibáinkat, valamint a checkpointokkal is meglehetősen bőkezűen bánik, így akár elölről is kezdhetjük az egyes feladványokat, ha úgy látjuk jobbnak a helyzetet.

A Shady Part of Me tökéletes egydélutános elfoglaltság, a néhány óra alatt végigzongorázható feladványok egyikétől sem fog görcsölni az agyunk, mellette pedig néhány elgondolkodtató kérdést is kapunk, mindezt remek zenei kísérettel és egyedi vizuális stílussal kiegészítve. Minden, amit egy jó indie címtől várhat az ember.