SamsonTeszt

Persze nem véletlenül alakult ez így. A javarészt Just Cause és Mad Max fejlesztőkből verbuvált Liquid Swords eleinte sokkal komolyabb ambíciókkal vágott neki a munkának, azonban az „iparág valósága utolért minket”, ahogy a stúdió alapítója, Christofer Sundberg, fogalmazott egy 2026-os PC Gamer interjúban. A csapat ennek hatására 2025-ben komoly leépítéseket jelentett be, majd a megmaradt fejlesztők alapjaiban gondolták újra a Samsont, hogy annak kiterjedése jobban illeszkedjen a szűkös anyagi lehetőségeikhez. És bár a végeredmény a legtöbb tekintetben roppant fapados lett, a játékon így is érződik, hogy tehetséges emberek dolgoztak rajta, csak épp nem maradt elég idejük a befejezésére, kikerekítésére.

A Samson főszereplője Samson McCray, egy kemény fejű és még keményebb öklű gengszter, aki egy félresiklott meló után kénytelen visszatérni szülővárosába, Tyndalstonba, hogy pitiáner munkákból tartsa el magát, miközben az elbaltázott megbízatása nyomán a nyakába szakadt adósságot is törleszti. Ez már önmagában is egy szép feladat lenne, emberünk azonban hamarosan még nagyobb galibában találja magát, amikor egy baráti iszogatás fékevesztett lövöldözésbe csap át, ő pedig egymaga kénytelen szembenézni az egykor szebb napokat is látott település leggátlástalanabb alakjaival.

A játék története ennek megfelelően egy karcos hangvételű, a kilencvenes évek szellemében íródott krimi, ami csak úgy tocsog a lecsúszott alakokban és a tragikus sorsokban. Néha kicsit talán már túlságosan is, ami azt illeti, de az persze ízlés kérdése, hogy ki mennyi búskomorsággal nyakon öntve szereti ezt a zsánert. A karakterek nem túl egyediek vagy összetettek, de a saját toposzaikat tökéletesen hozzák, a narratíva pedig az első pár óra után meglepő mértékben felpörög, és végül egy ütős fináléban csúcsosodik ki.

Ami a játékmenetet illeti, ezen a téren a Samsont nagyjából úgy kell elképzelni, mint az Avalanche 2017-es Mad Max adaptációját, csak kicsit szebb grafikával és sokkal kiforratlanabb rendszerekkel. A kampány elején kapunk egy viszonylag kicsi, de sok mellékutcával és sikátorral felturbózott térképet, százezer dollárnyi adósságot, valamint egy szénfekete izomautót, innentől kezdve pedig a mi feladatunk lesz, hogy különböző pitiáner (és kevésbé pitiáner) bűnök elkövetésével elővarázsoljuk az aznap esedékes törlesztőrészletet, ha pedig ez nem sikerül, akkor bizony benne van a pakliban, hogy másnap reggel pár morcos behajtó kopogtat majd az ajtónkon. Minden napon egy adott mennyiségű akciópontból gazdálkodhatunk, ezeket felhasználva tudunk belevágni az egyes megbízásokba, de emellett szabadon is járhatjuk Tyndalston utcáit, helyi nevezetességek, gyűjtögethető apróságok vagy épp opcionális történetszálak után kutatva.

A gyakorlatban a különböző munkák általában rövidebb, egyszerűbb küldetések, ahol például menekülő bűnözőknek segíthetünk meglépni a rendőrök elől, vagy pont fordítva: mi eredhetünk más járművek nyomába, hogy aztán rommá törjük őket. De nem maradt ki a felhozatalból a verekedés, az utcai versenyzés, vagy éppen a nyomkövetés sem. Ami a főbb sztorielemeket illeti, általában ezek sem térnek el nagyon a fenti recepttől, csak jóval több átvezetővel és jóval alacsonyabb „sikerdíjjal” érkeznek, így alaposan meg kell fontolnunk, hogy mikor milyen megbízásokat vállalunk el, ha az adósság törlesztése mellett a város szívét rágó összeesküvésre is fényt szeretnénk deríteni.

Mindez rengeteg feszült és egyben nehéz döntéshelyzetet eredményez, melyekben olyan érzésünk lehet, hogy nincs is igazán jó választásunk, nincs azonnali kiút minden problémánkból. A fejlesztők már a Samson leleplezésekor is jelezték, hogy egy komolyabb, kevésbé játékosbarát címmel szeretnének előállni, ez pedig tökéletesen sikerült nekik. A kampány során például valahányszor meghalunk, mindig lenullázódik a nálunk lévő készpénz mennyisége, így garantálva, hogy aznap szinte biztosan ne tudjunk törleszteni, illetve az egyes küldetéseket sem különösebben nehéz elbukni, és ebben az esetben is felkopik az állunk. Viszont a Liquid Swords emberei szerencsére nem mentek át szadistába, és nem szívatnak minket lépten-nyomon, hanem ehelyett tényleg csak annyira keserítik meg az életünket, hogy érezzük: egy ilyen világban minden hibának következménye van.

És bár a fenti koncepció elég jól hangzik, a Samson sajnos messze túl felszínes ahhoz, hogy igazán ki tudja használni a benne rejlő lehetőségeket. Az egyes munkák például eléggé egykaptafára készültek, ráadásul relatíve hamar ismétlődni is kezdenek, és a sztoriküldetések se térnek el olyan drasztikusan egymástól, hogy megtörjék a piti bűnök monotonitását. Kocsikból mindössze párat kapunk, és azok is eléggé hasonlítanak egymásra, míg a verekedés szó szerint néhány támadásból, egy kitérésből és riposztból, illetve egy-két közelharci fegyverből és látványosabb kivégző mozdulatból áll. A karakterfejlesztési lehetőségek szűkösek, a körözési rendszer roppant egyszerű, és a bejárható terület sem a legváltozatosabb.

Na és aztán ott van még a Samson technikai oldala is. Az animációk nagyon kiforratlannak, darabosnak érződnek: harc közben ellenfeleink hajlamosak össze-vissza csúszkálni, netán egyenesen „teleportálni”, de olyan is előfordulhat, hogy fennakadnak a semmin, és hosszas ideig egyhelyben futnak. A teljesítmény javarészt stabil, de cserébe a játék csak úgy hemzseg a bugoktól, amik főleg akkor lehetnek idegesítőek, ha egy-egy munkát amiatt bukunk, mert például nem töltődnek be azok az NPC-k, akiket ki kéne mentenünk a zsaruk karmai közül. A Liquid Swords embereinek a becsületére legyen mondva, hogy az elmúlt héten két javítással is előálltak az alkotásukhoz, de az összkép egyelőre még eléggé lelombozó.

Ezen hiányosságok miatt az embernek könnyen az a benyomása támadhat, hogy a Samson még nem állt készen a rajtra, amikor piacra dobták, és ez alighanem így is van. Christofer Sundberg szerint a pénzügyi nehézségeik miatt a játékból szinte egy az egyben kikerültek a lőfegyverek, emellett pedig az RPG mechanikákat is jelentősen le kellett egyszerűsíteniük. A térképet elnézve továbbá az is eléggé látszik, hogy a jelenleg bejárható South End kerület mellett alighanem kaptunk volna egy belvárost is, ami most is megnézhető, ha a Samson számtalan technikai hibáját kihasználva átjutunk a játékteret behatároló lezárások túloldalára.

Mindez pedig azért nagyon szomorú, mert a Samsonban minden hibája és minden felszínessége ellenére érezhetően ott a lehetőség, hogy valami nagyobb, valami több legyen, mint a jelenlegi formája. A grafika gyönyörű, Tyndalston házai a maguk omladozó, roskadozó módján nagyszerűen festenek, és a neonfényben úszó bárok és lelakott gyártelepek hangulatára sem lehet semmi panasz. A harcrendszer ugyan egyszerű, de cserébe roppant érzékletes, avagy amikor csavarkulccsal állon csapunk valakit, akkor annak súlya lesz, ahogy a kocsik irányíthatósága is korrekt, ha beleszoktunk a dologba.