A Panzer Dragoon Remake már egyszer járt nálunk, mégpedig Switch köntösben - most a nagygépes verziók megjelenésével megnéztük, hogy a sárkány mit tud a régi-új otthonán, a méregzöld X platformon!
Vidéken nem nagyon volt lehetősége az embernek Saturnozni. Volt SNES, MD, N64 és Playstation az ismerősöknél, de valahogy a Saturn egy ilyen különleges unikum volt, amit net híján az 576 magazinból ismert az ember. A Panzer Dragoon is egy ilyen soha el nem érhető különlegesség volt, még a PC port esetében is kitoltak az emberrel, mert Windows 95 nélkül nem indult, ami a maga korában megint egy vízválasztóként hatott. Nem is tudom, mikor próbáltam már ki a játékot – az tuti, hogy a maga úttörő mivolta, és a játék körüli zsibongás már rég lecsengett. Most viszont a Panzer Dragoon: Remake megjelenésével Xbox platformon, nagyfelbontáson és maximális látvánnyal pöröghet megint a sárkánygyík farka.
Dracoo mester alapvetően jól összefoglalta a Switch verzió körüli kérdéseket, most az Xbox verzióra fókuszálnék és a saját benyomásaimra. A program meglehetősen jól néz ki menet közben, bár grafikailag nagy csodára ne számítsatok, de mégis igényesnek, amolyan retrósan modernnek tűnik a játék mögötti technológia. Menet közben az XSX sima képfrissítést és szerintem az elérhető legnagyobb felbontás körüli képet produkálja – de ezt nem tudom 100%-ra megerősíteni. Mindenesetre a képpel elégedett voltam, mindenképp előrelépés ez egy dokkolt Switchhez képest. Egy furcsaságot tapasztaltam csak - nem tudom pontosan, hogy a játék animációi előre rögzített videók, vagy real time átvezetők-e, de a cutscenek során hajlamos a kép a rángatásra, ami enyhe fejcsóválásra adott okot.
A korábbi kiadásnál parás volt az irányítás – ez állítólag azóta patchelve lett több körben is, így nyilván az Xbox kiadás már ezt tartalmazza. Ennek ellenére szokni kell a célzást – én leginkább a REZ-es befogós, majd elengedős lövöldözést alkalmaztam, ezzel könnyű a precíz vadászatra kipécézett acsikat is kiszedni a játékból. A régi akciógombos megoldásra is van lehetőség, ha valaki a régi sémát szereti.
Megosztó lehet még a játék vizuális stílusa. Én nem haragszom a wroclaw-i fejlesztőkre, mert teljesen logikusan az Orta-Crimson Dragon stílusát követve hozták fel a vizuált – de megértem azokat, akik ezen prüszköltek. Nekem is jobban bejön az eredeti első epizód stílusa, de azt a darabos, huszonöt évvel ezelőtti képi hatást valószínű csak az eredeti alkotók lettek volna képesek teljesen újraértelmezni. A programban amúgy ott a régi és az új zenei aláfestés is, vannak leaderboardok, fotó mód és acsik, a könnyedebb feladatoktól egészen a szuperhardcore kihívásokig átfogóan.
Nyilván mindenkinek feltűnik majd, hogy a Remake modernizáló külleme ellenére is retrós élményt ad. A HP-t a pálya végétől a bossig meg kell menteni, ami eleve egy régies megoldás, ráadásul a nehézség is hullámzik pályáról-pályára. (Az a fránya alagutas chapter, ugye…) Viszont ettől szép, ettől érdekes a játék és végül ez a kiadás is. Tényleg olyan, mintha egy régi SEGA emlékkel játszana az ember – valaha ezt neveztük otthoni konzolon átélt árkád élménynek. Nem túl tartalmas, de sokszor újrajátszható. Nem olyan zsigeri, mint huszonöt éve, tán az a misztikus bája is megkopott már mára, de még mindig egy átkozottul érdekes rail-shooter. Ebből pedig ma sincs túltengés ugyebár.
Platform: X (tesztelt), PS, Stadia, Amazon Luna, Windows, Switch Kiadó: Forever Entertainment | Fejlesztő: MegaPixel Studio Megjelenés: 2020. december 11. | Ár: 19,99€