A kilencvenes évek arcade világában nagy népszerűségnek örvendtek az úgynevezett fénypisztolyos rail shooter-ek, ilyen jeles képviselőkkel mint a Time Crisis vagy a Virtua Cop - persze csak azoknak a szerencsés kölköknek, akiknek a zsebeit tőkesúlyként húzták le a csilingelő huszasok… mire megkörnyékeztük az ezredfordulót, szinte már mindenkinek volt legalább egy PC a háztartásában és lehetett szépen bepótolni a lemaradásokat. Persze azt az érzést, hogy a játékteremben, képernyőre szegezett pisztolyokkal aprítjátok az ellent nem adta vissza a jobb híján egérre és billentyűzetre komponált kényszermegoldás, de ahogy fentebb is írom, "jobb híján" ennek is örültünk. Ebbe a térbe csöppent be a House of the Dead, melyet a haverokkal többször is végigpörgettünk, most pedig közel egy negyed évszázaddal később elkészült eme remek remake-je, Nintendo Switch-re.
Mint említettem, a House of the Dead egy rail shooter, melyben zombik, frankensteinek, gólemek és egyéb nem evilági rettenetek várják, hogy lőfegyverrel rendet tegyetek közöttük. A remake hűen követi az eredeti játék menetét: konkrétan nüanszokat leszámítva csont ugyanazt a játékot kapjuk, amint 98-ban, persze grafikailag erőteljesen újraálmodott csomagolásban. Bár bátran elmondhatjuk, hogy a ráncfelvarrás szembeötlő, a technikai megvalósítás valahol a korai Xbox 360 játékok szintjén megrekedt. A kissé felemás külcsín és animációk valamint az igencsak zs kategóriás sztori egy kellemes trash élményként csapódik le így 2022 tavaszán. (Ilyen volt a HotD Overkill is, nemde? -mcmacko)
Persze a legjobb része ennek az, hogy kedves barátoddal/pároddal/ismerősöddel kettecsként nekiugrotok és egy kellemes órát eltöltötök azzal, hogy lemészároltok 1800 Iron Maiden lemezborító szökevényt. És itt jön az a gondolat, hogy jé, mekkora jó már, hogy pont Switch-re készült el ez a remake, mert ugye a JoyCon-ok mozgásérzékelősek - ez már majdnem fénypisztoly élmény - és kettő is van belőlük, király, jut mindkettőtöknek.
Aztán ahogy próbálod rávenni a játékot, hogy legyen kompatibilis az elképzeléseddel, rájössz, hogy a készítők nem osztoztak veled a lelkesedésedben: egy JoyCon PÁR szükséges minden egyes játékosnak, ami annak fényében, hogy egyetlen JC-t fogsz használni végig, teljesen értelmetlen. Nade legalább majd jó lesz a mozgásérzékelés, na, na… de nem, nem az. Mivel nem tudja magát nullpozícióba kalibrálni, folyamatosan elmászik a célkereszt, ennek köszönhetően nem fogunk tudni mindig pontos találatokat bevinni. A hab a tortán, hogy a mozgásérzékelés nincs normálisan bekalibrálva, szóval azzal is szerencsétlenkedni kell.
Nemrég arra a következtetésre jutottam, hogy ha egy játék mechanikái alapjáraton jól egyben vannak és minél kevésbé összetett (ahogy az english mondaná: pick up and play) - annál jobb esélye van arra, hogy jól öregedjen. A House of the Dead pedig pont ebben a szerencsés szerepben tetszeleg: mindenféle ellenérzést kiváltó marhasága és technikai döcögései ellenére kellemes egyórás etapokat garantálhat a lelkes zombidaráló játékosoknak.