Gecko GodsTeszt

A Gecko Gods egy puzzle-feladványokkal, és egy nyílt világgal megtoldott Journey-utód, amelyben misztikus romok árnyékában és szépséges környezetben kalandozunk apró gekkónkkal. A játékmenet szövete a felderítés és a környezeti rejtvények megoldásának szálaiból fonódik össze. A történet kezdetén egy szigeten találjuk magunkat, amely első körben letaglózó méreteivel telepedik apró hősünkre, de rájövünk, hogy gekkónkkal egy bő óra alatt felfedezhetjük és megoldhatjuk az elénk pakolt kihívásokat. És ezután jön a következő meglepetés: az első "fejezet" teljesítése (ami persze csak képletes, hiszen organikusan egybefüggő a játék íve) egy kis hajóval jutalmazza hősünket, amivel a környező kisebb-nagyobb szigetek bejárása is megoldhatóvá válik. A kisebb szigeteken előfordulhat, hogy csak gyűjtögetnivalókat kaparhatunk össze, más helyeken viszont gépezeteket aktiválhatunk. És további két nagy lokáció (a sivatagi templom és a vulkán szigete) várja, hogy komolyabb feladatmegoldási láncolatot és agymunkát igénylő játékkal feltárjuk a Gekkó Istenek titkát. Van szabadságunk, de nem teljesen engedi el a kezünket a játék, így bizonyos nagyobb ívű dolgokat csak fix sorrendben tudunk majd teljesíteni a szigetcsoport öbleiben kalandozva.

Gekkónkkal tehát tudunk szaladni, falakon, plafonon fel-le mászni, ez a vertikalitás pedig kulcsa a környezet felfedezésének is. A templomokban, romok között gyakran lefelé, vagy felfelé is vezethet a továbbjutást jelképező járat. Ugrálni is tudunk, sőt, a magasból leesve sincs "büntetés", csak a vízben nem tudunk végtelenségig kapálózni. Szóval alapvetően a szárazföldi felderítés egy áramvonalas, teljes teret kihasználó kalandozást kínál, amit a hajózás egészít ki kellemes melléktevékenységként. Két apróságot itt érdemes megjegyezni: a hajó irányítása (ellenben a puzzle-megoldásokhoz szükséges karok működtetésével) nem a kormányrúd mozgadásával, hanem az analóg kar "szokásos" járgányirányítási elvének megfelelően történik. Illetve érdemes a kamerát megszokni, mert bizonyos szögekből könnyen melléléphetünk, és leeshetünk. Talán ezen az aspektuson picit még lehetett volna csiszolnia a fejlesztőnek, de nehezen tudnám kielemezni, hogy mitől lehetett volna érdemben jobb a kamerakezelés.

A feladatok annyira változatosak, hogy a játékmenet idejét kitöltve ne érezzük őket túlságosan ismétlődőnek. Az egyik szigeten fénycsóvákat terelgetünk tükrökkel. Máshol forgó-mozgó gépezeteket működtetünk, golyókat lökdösünk, harangokat keresünk, vagy mintákat másolunk, hogy ajtók és rácsok nyíljanak előttünk. Érdekesség, hogy minimális harc is van a játékban. Gekkónk ugyanis tud "ügető" mozdulatot tenni, amivel lecsaphatjuk a Zeldákból ide keveredett egyszemű skorpiókat, váza- és virágszörnyeket. Semmi komolyra ne számítsatok, de épp annyira jó és hangsúlyos a harc, hogy kicsit fűszerezze a terepi felderítést, de nincs túlságosan erőltetve sem. Gyűjtögetnivalók tekintetében a játék számon tartja a terepen befalt változatos bogárvilág fajtáit, illetve a relikviákat. Aranyat dobnak a legyőzött ellenfelek és a széttört vázák, amelyeket az éjsötét tükröknél tudunk bőrszínre és bőrmintázatra váltani, pusztán kozmetikai jelleggel.

Lehet elfogult vagyok, de nekem borzasztóan tetszett a játék látványvilága is. Amolyan cel-shades minden, de mégis részletgazdag, dús a látkép. Imádnivaló, ahogy a csillagos ég tükröződik az apró pocsolyákban vagy a tenger felszínén, de az árnyékok váltakozása, a napszakok dinamikája, a látótávolság, vagy a nyílt víz hullámzása is csodálatos művészeti víziónak a bizonyíékai. A Gekkó (írjuk már nagybetűvel) pedig cuki, kis bogárhabzsoló, ugrándozó, tekergőző gyíkocska, aki egyszerűségében is egy kedvelhető hős.

A Gecko Gods technikailag igen stabil lábakon áll. Steam Decken játszva, mindent csutkára tolva, frém-zárakat kiengedve ingadozó 40-80 FPS-t mértem, de régi RTX2060-as laptopomon is fix 40 FPS-sel játszottam 4K-ban. Mi ez, ha nem remek optimalizáltság?

Nem akarok elmenni a zenei háttér mellett sem. A Gecko Gods muzsikái folyamatosan hömpölyögnek-változnak, olyan, mintha egy zenekar követné a háttérből a szédítő magasságok és kellemes napsütötte mezők között szökellő gekkó kalandjait. Ha a Super Rare kihozza a játék OST-jéből a bakelitet, tutira rá fogok majd vetődni. Mint kicsi hüllő a langyos kövön sütkérező szitakötőre.