A retro-hetünk lassan tényleges lezárásaként egy újabb combos csomag futott be hozzánk, amely a Capcom harcos játékainak egy érdekes halmazát készíti elő számunkra két eddig igen ritkán látott játékkal. Elő a történelemkönyvekkel és lássuk, mit tud a Capcom Fighting Collection!
Amit szerintem a legfontosabb gyorsan tisztázni: a harcos gyűjtemény messze nem akar teljes történeti áttekintést nyújtani, inkább csak egyfajta bestofként funkcionál, néhány érdekesebb kiegészítéssel. Egyrészt itt van a Darkstalkers saga, amely öt szereplő epizódjával igazából csak három elkülönülő játékot jelent a laikusok számára, de ezek a bunyós cuccok önmagukban is iszonyat érdekes darabok, és szerintem sokunknál jóval kevesebbet pörögtek, mint mondjuk az SF részek. Szóval számomra még mindig újdonság újra felfedezni a Vampire/Darstalkers karaktereket, a szép háttereket, a mókásan ábrázolt horror-világot.
A kötelező körök közt természetesen ott van még a Hyper Street Fighter II: The Anniversary Edition, amely egy meglehetősen "ultimatív" csomag az SF2 rajongók számára, és ott a Super Puzzle Fighter II Turbo is, amely szerintem kilóg a sorból. Egyrészt nem ide való, másrészt ezt a játékot én már tévén, monitoron nem szívesen nyomom - a Switch változatban talán jobban elvan a program, ahol esetleg még multira is elő-előkapja az ember. A régészeti munkát feldobja a Super Gem Fighter Mini Mix, amely egy unikális chibi-bunyós cucc, XP gyűjtős, drágakő-halmozós játékmenettel. Nem ez lesz a csomag legtöbbet forgatott része, de ezzel sem találkoztam még korábban.
És akkor térjünk rá az igazi ínyencségekre. A Cyberbots: Full Metal Madness egy 1995-ös különlegesség. Amíg a világ a Rise of the Robots-on röhögött (na meg a csóróbbak az amúgy szuper One Must Fall 2097-el szórakoztak), addig a Capcom összedobott egy masszív, sokrétű robotos-harcolós játékot. Ebben pilótákat, és különböző mechákat válogathatunk össze a szokásos 2D bunyó felállásban. A játék abban tűnik ki, hogy a támadások, fegyverek, darabjaikat elveszteni tudó robotok egy stratégiát talán jobban igénylő, lassabb játékmenetet eredményeznek, így az izommemóriába égett konvenciók egyszerűen nem működnek. Ezért nem is fog sokaknak tetszeni, de ez tényleg egy ínyencfalat, érdemes eszerint is kezelni.
Aztán ott van a másik különlegesség, a Red Earth/War-Zard, amely soha nem jött ki otthoni platformokra. A játék próbálja az RPG-vel bekevert beat 'em upok világát a 2D harcolós játékokkal keresztezni. Négy alap hőst választhatunk, akik méretes, gép által irányított ellenfelek ellen indulnak a harcba. Akárcsak egy Boss Rush játékmódban, ezen giga-monszták ellen kell harcba szállni, de természetesen van a hősöket egymásnak eresztő Vs mód is. A játék megint csak más tempót igényel, mint a szokásos verekedős anyagok, a nagy szörnyetegek elleni küzdelem (ami akár kivégzéssel is végződhet) eltér a párbajba menetelő utcai harcosok stílusától. Nem csoda amúgy, hogy a játék kultikus követőtáborral és méretes, szerteágazó lore-univerzummal rendelkezik - a Red Earth sok ponton szerethető, és amikor meglátod a fél képernyőt betöltő főnököket, azt hiszem pixelest csinálsz majd magad alá. Döbbenetes, hogy milyen művészek voltak a Capcom talonjában a kilencvenes évek során.
Technikailag a csomag, azt kell mondjam, lenyűgöző, és minden tekintetben kielégítő. Az online játékhoz rollback-netkódot használ a Capcom, és a szokásos extra "digitális múzeum" tartalmak, meg tapéták mellett a filterek is nagyon betaláltak. A menüben kiválasztható F típusú szűrő konkrétan megoldja a pixel-bleeding effektust is, de a többivel is elégedett voltam. Vannak mentési lehetőségek is, nameg a régiók közötti ROM-váltás is nagyon dicséretes. Ilyen az, amikor figyelnek a kor szokásaira és az emulátoros közösség felől érkező igényekre is.
Összefoglalva tehát a Capcom Fighting Collection egy picit hozza a szokásos kepkomos bőrlehúzás jelleget, de ugyanakkor egy gondosan válogatott, technikailag közel makulátlan csomag is, aminek fényét a Darkstalkers, a Red Earth és a további különlegesebb csemegék is magasra emelik. Ha szereted az ilyesmit, szerintem nem is kell többet mondanom.