Super Mario Bros 35Teszt

Hihetetlen, de igaz: 35 éve startolt el Európában a Super Mario Bros. című videojáték alapvetés, hogy meghódítsa a világot - és azt hiszem, hogy függetlenül attól, hogy szereted-e vagy sem az öreg bajuszkapitányt, abban (a tények ismeretében) egyetértünk: sikerrel járt. Hozzánk a vasfüggöny okán persze jó kövér késéssel érkezett meg - emiatt sokan előbb láttunk Great Giana Sisters-t, ami ugye cseppet sem próbálja lekoppintani a fentit. Emellett a mai napig előttem van, ahogy Dévé(dé)nyi Tibi bácsi (Mario-nak beöltözve) telefonos játékban szerepelteti az olasz vízvezeték-szerelőt. Az erről fentmaradt video-t nyilván mindenki ismeri a Czigány családdal, (ez most le szabad így írni?) és bár mai szemmel nézve ebben nincs semmi érdekes, a maga idejében az, hogy videojátékot láttunk a tévében, elég nagy dolognak számított.

Nade picit révedjünk vissza a jelenbe, ittvan nekünk a 35 éves Mario, akit azért a világon inkább szeretnek mint nem, ezt pedig nagyban köszönheti annak, hogy a derék alkotói ott a Nintendo fejlesztőstúdiók bugyraiban mindig minőségi és változatos tartalmat rittyentettek a kantáros nadrágja alá. Ha a fő csapásirányt nézzük, (a platformer vonalra gondolok most) láthatjuk, hogy mindig volt valami nagy újítás a játékmenet magjában. Eleinte persze az útkeresés, a folyamatosan nyíló lehetőségek, táguló (horizontálisan, vertikálisan, majd Z tengellyel is megáldott) pályák, nagy számban gyarapodó ellenfelek, powerup-ok, majd a többjátékos lehetőségek gazdagították a repertoárt. Most pedig elérkeztünk egy olyan pontra, ahol egészen pontosan veled együtt, kedves játékos, 35-en vesztek részt a játékban.

Miként lehetséges ez? No, nem kell semmi igazán elvetemült dologra gondolni (sajnálom ha most leböktem a lelki szemeid előtt lobogó hatalmas battlefieldeken egymást bájosan kifiléző vízvezetékszerelőkre, hercegnőkre, gombákra, dínókra felépített víziódat): a Super Mario 35 a Tetris 99 hagyományait igyekszik a maga képére formálva továbbvinni. Adott 35 játékos. Ez a 35 játékos nekiáll játszani a klasszik (a szülinapos) Super Mario Bros-al, majd ahogy halad előre a játékban és szorgosan csapkodja le a különféle ellenfeleket, ezek szellemei a másik gamerek játékában kötnek ki. Ahogy fogynak a konkurensek, úgy halmozódnak fel a pályákon az ellenfelek, majd ha már csak a top 5 van életben, az idő is megszalad, így egyre több tényező igyekszik megzavarni idilli játékodat.

Macko is a csatatérre megy

Ajj, nagyon rákaptam az SMB 35-re, és osztom Keviny lelkesedését. Remekül működik az eredeti platformer, ez pedig az egymást ellenfél-áradattal szívató csatázók között még jobban kiéleződik. Két dolgot megfigyeltem azért magamon. Egyrészről ha nem játszom folyton a játékot, nagyon könnyen kiesek az amúgy mára kicsit lassú, tehetetlen karakter irányításából. A másik pedig, hogy egyszerűen nem vagyok elég jó Mario-játékos, akármennyire is jó lenne annak gondolni magam. (Az olyan jeleneteket pedig egyenesen imádom pl. mikor a későbbi pályákról durvuló ellenfeleket küldök vissza mondjuk az (1-2)-n maszekoló mazsoláknak...) Egyetlen félelmem, hogy az újra-újra induló csaták kicsit elcsépelik az eredeti SMB-élményt, de lehet mire a Game & Watch kiadás megérkezik a postán, addigra újra vágyni fogom a játékot, csak ezúttal pró ellenfelek nélkül...

És a helyzet az, hogy piszok jól működik a formula: ahogy ráérzel a játékra, úgy válik az egész egy addiktív, “na mégegyet”... “na még egy utolsót” … “oké, három a magyar igazság” típusú csendes időmészárossá. Hogy ez probléma-e? Nos, cseppet sem: a Super Mario 35-el töltött idő abszolút minőségi szórakozás. Egyfelől tisztelgés a duplán nagykorú klasszikus előtt, másrészt pedig egy friss megközelítése a formulának. Ha Nintendo Online előfizető vagy, nagyon nincs min dilemmáznod: a tagság mellé ingyenesen megkapod a programot. De ne habozz: az ajánlat (állítólag) március 31-ig él, szóval javaslom: kapd le a játékot és gyere velünk darálni! Óriási móka.