Bang-on-Balls: Chronicles - nálad a mémlabdaTeszt

A különböző játékterekbe egy központi helyszínről, jelen esetben egy filmstúdióból kelhetünk át, a másik oldalon pedig olyan történelmi korok és tematikus játszóterek várnak, amiket hollywoodi szuperprodukciók tipikus háttérdíszleteiként is jól ismerünk. Bármelyik világba is kóstolunk bele, legyen az akár vikinges, kalózos, keleti harcművészes, vagy éppen űrháborús terep, első látásra is szembetűnő lesz, hogy az Exit Plan komoly hangsúlyt fektetett a változatosságra, valamint a részletek kidolgozására. Bár a pályák teljesítéséhez csupán néhány feladatot kell elintéznünk, a célirányos megközelítés nem biztos, hogy sima ügy lesz, a játék ugyanis minden erejével arra koncentrál, hogy jelenlétünk ne az objective-ek gyors kipipálásában merüljön ki. Ez nem azt jelenti, hogy kőkemény kihívásokkal kell szembenéznünk, egész egyszerűen arról van szó, hogy az óriási és sűrűn benépesített környezetek, az ezerféle minijáték és végtelen lehetőség, valamint a “helyi lakosság” (vagyis a megszámlálhatatlan mennyiségű golyó) annyira intenzíven ostromolnak minket, hogy minden másodpercben a nyakukba borítanak valami eszement interakciót, egyik félbehagyott tevékenységből a másikba sodorva a játékost.

Eleinte nem is igazán tudtam, mit kéne kezdenem ebben a túlpörgetett, átláthatatlan káoszban. Pedig a válasz nem bonyolult: egyszerűen csak szórakozni, önfeledten pattogni, próbálgatni és megfigyelni, hogyan reagál a minket körülvevő környezet, miközben mindennel és mindenkivel kölcsönhatásba kerülünk. Igazából ennyi. Nem kell aggódni, hogy hol is vagyunk éppen, vagy hogy a befektetett idő mekkora előrehaladást okozott, mert a legteljesebb élményt akkor kapjuk, ha hagyjuk magunkat elveszni a méretes sandboxokban. A térképeken óriási kastélyokat, kiterjedt barlangokat, vagy épp távoli szigeteket fedezhetünk fel, a feltárt zegzugok pedig egyedi kihívásokat, különféle ellenfeleket, illetve begyűjthető cuccokat rejtenek. A pályák tehát egyenként is élettel teli, hangulatos és részletgazdag élményt biztosítanak, ez a szabadságérzet pedig egyértelmű, hogy a Bang-On Balls legvonzóbb és legerősebb oldala. A képi világ inkább stilizált, néhány helyen viszont meglepően gyönyörű, a látványra és teljesítményre pedig konzolokon sem lehet panasz - úgy tűnik, a fejlesztők abba is megfelelő energiát fektettek, hogy jól megzabolázzák az Unreal Engine-t.

Amikor egy játékmenet arra épül, hogy minden, amit látunk, annak izomból nekicsattanunk, akkor jogosan várjuk el, hogy a fizika is jól működjön, szerencsére a Bang-On Balls ebben sem vall kudarcot: a tereptárgyak, az épületek, illetve a legtöbb pályaelem mind-mind alapos rombolhatóságot kapott. A törés-zúzás a felfedezést és a harcokat is nagyon feldobja, bizonyos összecsapásokban pedig a környezetnek, illetve speciális objektumoknak is hasznát vehetjük. A teljes pusztítás persze ránk is kifejtheti negatív hatását, hiszen akkor is messzire repülhetünk, ha éppen nem terveznénk ilyet, de az is előfordulhat, hogy egy várból a pottyantós budin keresztül zuhanunk ki, miután nagynehezen felverekedtük magunkat a felsőbb szintekre. Hogy nekipattanás közben mekkora kárt okozunk, azt a kezünkben lévő fegyverek is befolyásolják, emellett viszont minket is érhetnek támadások, amiket pajzsokkal háríthatunk el. Akár ellenfelekről, akár tereptárgyakról van szó, a kézbe vett tárgyak speciális sebzést is okozhatnak, célpontunk például lángra is kaphat, vagy épp áramütést szenvedhet el.

Kinézetünk is testre szabható, a pályákon számtalan tetoválást, ruházatot, fejfedőt, szakállat, bajuszt vagy különféle szemüvegeket szedhetünk össze. (Az outfit a szembejövő golyókon is sokféle lehet, ezeknek a göncöknek a nagyrészére általában mi is szert tehetünk.) Már a játék elején is nagy a választék, akár tetszőleges zászlós golyóvá is válhatunk, de a lobogókon kívül egyéb alapmintázatok is rendelkezésre állnak. A festések és tetkók a sminkes székekben váltogathatók, a kosztümök és tárgyak pedig bárhová átcipelhetők - a hidegháborús pályát például viking felszerelésben, vagy kampókézzel is simán végigvihetjük, ha épp úgy tartaná kedvünk. Bár ebben a játékban mindenki gömbölyű (ráadásul mindenkit Bobnak hívnak), a választékos viselet és ezerféle felszerelés mégis lehetővé teszi, hogy sajátos és egyedi külalakkal jelenhessünk meg, amikor végigpattogtatjuk magunkat a pályákon. Ettől függetlenül mégiscsak hiányérzetem van. A különböző méretű és kinézetű golyók nyilván aranyosak, de az az igazság, hogy hiányzik belőlük az az egyediség és az a faktor, amit egy platformjáték főhősétől várok, vagyis ami miatt egy adott figura nevezetessé, karakteressé, rajonghatóvá válik. A maga módján minden Bob szeretnivaló, de odáig azért mégsem merészkednék, hogy a polcomra kívánjak egyet; végső soron mégiscsak felöltöztetett golyókról beszélünk.