Sword & Fairy 6 (仙劍奇俠傳六)TESZT

A játék teljes címe angolul Chinese Paladin : Sword and Fairy 6, de ez nem fért el a címsávban. Az eredeti kínai cím amúgy is azt jelenti, hogy ’A Kard És A Tündér Legendája’, és úgy látom most már a fejlesztők is ezt a nevet preferálják, mivel az ez utáni rész már eleve csak ’Sword and Fairy’ néven fut. Eddig ez a kettő (a 6 és 7) jelent meg angolul. Erre a játékra volt bőven panasz, mind játékmenet, mind technológiai szempontból, sőt sokan a kínai közönségből a franchise legrosszabbjának tartják, de én eltökéltem, hogy kipróbálom. Nem bántam meg.

Kellett némi idő belerázódni, mert a játékmenetben vannak furcsaságok. Rögtön az első, hogy bár WASD-dal irányítjuk a karakterünket, a kamera mozgatásához nyomva kell tartani az egyik egérgombot, így gyakorlatilag egyfolytában, amikor megyünk valahova. Az sem szerencsés, hogy egy mozgási sebesség van, és az elég lassú, így a helyszíneken a fel alá mászkálás sok időbe telik. Lehet a játékban ugrani is, de ez nehezen kezelhető és nélkülöz minden Földi fizikát. Természetesen vannak platformer részek ahol muszáj ugrálni, illetve opcionális gyűjteni valók sokszor a házak tetején vagy magaslatokon. Bár ezekkel meg lehet szenvedni, azért bevallom, valamiért ez utóbbiak megkeresésével és összeszedésével jól szórakoztam.

A harc a JRPG-kre emlékeztet. A csaták függetlenek a játéktértől, amint belefutunk egy ellenségbe, átkerülünk egy arénába, ahol csapatunk szembekerül az ellenséges csapattal, majd különböző képességeket vagy tárgyakat használva próbálhatjuk megnyerni az ütközetet. Azonban a rendszer nem egészen körökre osztott, hanem minden karakternek van saját cooldown-ja és akkor tud lépni, amikor ez lejár, de amúgy valós időben zajlik a harc. A kezelhetőség végett emiatt egyszerre csak egy karaktert irányítunk, a többi a taktikai beállításainknak megfelelően viselkedik. Az egésszel az volt a legnagyobb gond, hogy nincs épkézláb tutorial a játékban, csak kapunk néhány magyarázó panelt (amit harc közben meg sem tudunk nézni), és ennyi. Sok minden csak próbálkozással derül ki, és ez megnehezíti a játék elejét. Easy-n kezdtem, pont emiatt, de az elején így is elkenték a számat párszor. Azért később, amikor már belejöttem, szívesen kipróbáltam volna nehezebb fokozatot, de sajnos menet közben nem lehet nehézséget váltani.

Ezeken kívül, amivel a játékidő számottevő része elmegy, azok a cutscene-ek. Ebből rengeteg van, de engem ez nem zavar, hiszen ezek mind viszik előre a sztorit, vagy adnak valamit a karakterekhez. Úgy tűnik ez egy bevált dolog a kínai rpg-nél, akárcsak a linearitás. Itt is ez a helyzet, bár van több helyszín és fast travel, de igazából csak a melléküldetések miatt lehet érdemes visszatérni korábbi helyszínekre. Ez, illetve a sok átvezető jelenet számomra már csak azért sem volt gond, mert a történet a játék legnagyobb erőssége.

A játék világa leginkább Wuxia stílusú, a főszereplők többsége harcművész, fontos szerepet kapnak a harcművész szekták, de megjelennek Xianxia elemek is, emberfeletti civilizációkkal, démonokkal, varázslatokkal és egy végső veszedelemmel, amit csak úgy tudok leírni, hogy ’mitológiai léptékű’. Meg kell említenem még a kultiváció koncepcióját, ami implicite a korábban általam játszott kínai játékokban is benne volt, de itt konkrétan emlegetik is. Ennek az a lényege, hogy a karakterek a Qi-jüket, nevezhetjük energiának vagy életerőnek, növelik különböző meditációs vagy misztikus (sokszor Taoizmus inspirálta) gyakorlatokkal, így téve szert emberfeletti képességekre. Nem csak emberek űzhetik, például a démonok a kultivációval intelligenciát is szereznek, valamint azt a képességet, hogy emberalakot vegyenek fel.

A történet csapatunk néhány tagja közötti, véletlennek tűnő találkozással kezdődik. Szereplőink összefognak egy szekta ellen, akik a hírek szerint embereket rabolnak el. Természetesen, ahogy haladunk előre a történetben és bogozzuk ki a szálakat, többen is csatlakoznak hozzánk különböző okokból, és egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy sokkal több minden van a háttérben. Összesen hat főszereplő van, és szerintem mind érdekes, jól megírt karakterek, akik között jó dinamika van. Mindenkinek megvannak a maga problémái, céljai, titkai és mindenkire jut bőven karakterfejlődés mire a fordulatos, komplex és drámai történet végére érünk.

Az angol feliratok minősége megteszi, bár az intro feliratai katasztrofálisan röhejesek lettek, de magában a játékban már rendben vannak, néhány typo-t vagy hiányzó sort leszámítva. Néha túl gyorsan eltűntek a feliratok (vagy csak vannak kínai mondatok, amik beszélve sokkal rövidebbek, mint angolul leírva), de összességében követhető volt minden. Van napló is, ami segít, bár lehetett volna részletesebb. A játékban van néhány animált cutscene is bizonyos fontosabb sztori momentumokhoz - ezeknél nincs felirat, de mivel főleg akciójelenetek, ez nem volt probléma.

Grafikailag a játék kb. késő PS2 érának felel meg, ami nem egy ajánlólevél egy 2015-ös játéknak, de engem nem érdekel a részletesség, ha a stílus jó, és szerintem itt ez rendben van. A helyszínek többsége hangulatos, látványos, az alacsony poligonszám ellenére is, főleg a fényviszonyoknak köszönhetően (például alkonyatkor), és a karakterek modelljei és kosztümjei és jól néznek is. Az egyetlen dolog, ami tényleg gyenge, azok az animációk. A harci mozdulatok még jók, de a dialógusoknál a karakterek mozgása nagyon merev, darabos, és rengetegszer ismétlődnek ugyanazok a mozdulatok. Az arcmimika sem tud sokat felmutatni, sőt vannak mellékes NPC-k akiknél konkrétan nincs is. Amitől mégis jók a beszélgetős részek, az a szinkron. A szinkronszínészek kiválóak, megtöltik élettel a karaktereket és gyakorlatilag a hátukon viszik a párbeszédes jeleneteket.

Ha már szóba került a hangzásvilág, a zenék szintén kiválóak lettek, bővelkedik a játék hangulatos és fülbemászó darabokban. Azt is díjazom, hogy a menüből bármelyik zenét meg lehet hallgatni. Néhány buggal is találkoztam a végigjátszás során, például villogó textúrákkal vagy a pályáról való kizuhanással, de szerencsére nem gyakran. Utóbbi esetben a játék amúgy megértően visszarak minket.

Összességében mind technológiailag, mind dizájnban vannak hibái a játéknak, de bőven kárpótol érte a remek történet és karakterek. Az a fajta sztori ez, ami akkor is fejemben járt, amikor nem játszottam a játékkal. Rég találkoztam olyan történettel, ami ennyire hatott volna rám érzelmileg. Hibái miatt nem tudom csak úgy ajánlani, talán csak azoknak, akiknek eleve bejön a kínai fantasy, de nekem maradandó élményt nyújtott.