tengelyhatalom

Amikor amerikában megvettem a gépet a járatom indulása előtti órákban, már nem volt alkalmam ki is próbálni működés közben. A reptéren persze elővettem a joyt, forgattam, nyomogattam, mozgattam a karokat, semmi különös, olyan mint a dual shock 2, gondoltam magamban. Kicsit könnyebb, de nem éreztem semmi borzasztót.

A sztori már közismert, elfelejtettem bejelenteni Ferihegyen a vámosoknak, akik igazoltattak, majd lefoglalták az áramot, feszültséget még sosem élvezett gépemet szőröstül-bőröstül, kábelestül-játékostul.

A ma hajnali PS3 premieren viszont végre magam is kipróbálhattam a konzolt és az irányítást, a MotorStorm támogatta virtuális környezetben.

Mit tudtam előtte a játékról?

Gyönyörű, igen, bámultam is, ahogy egy öreg csóka visítva, röhögve, kiabálva, de jól láthatóan nagy örömmel játszott vele az Ala Moana Shopping Center játéküzletében.

Nem is jutottam a közelébe tőle.

Ghz szintén játszott vele, de szerinte (és még sokan mások szerint az interneten) a kontroller túl könnyű, a ravaszokról lecsúszik az ember ujja. Mások állítják: a joystick domború kialakítása bukás.

Ákosról tudom, hogy eddig XXL-méretű XBox kontrollerekkel, illetve már jó ideje az isteni fogású 360 irányítóval játszik.

Én azonban a Dual Shock-hoz vagyok hozzászokva, teljesen kézre is állt a sixaxis.

Lecsúszna-e az ujjam egy órás játék után a ravaszról?

Lehet.

De ha a kezem izzad, akkor megtörlöm. :) Talán mondjuk inkább, hogy nem izzad.

Szóval alapvetően semmi különös, egy könnyű DS2-nek tűnt a kezemben tartott periféria.

Mindegy is, a tilt-szenzor az, ami leginkább érdekelt.

Igen, pozitívan csalódtam.

A terepjáró istenien reagált a mozdulataimra!

Aláírom, hogy biztos nehezebb lenne ezzel az irányítással beparkolni két kocsi közé, de - és ez a lényeg - sokkal nagyobb élvezet is.

Kanyarodtam balra-jobbra, hol két kézzel fogva a sixaxist, hol csak a jobb mancsomban.

(Ballal nem tudnám nyomva tartani az R2-t, ilyesmire csak DOAX2 játékosok képesek, tudjátok miért ;) )

Külön kíváncsi voltam arra, hogyan tudom egyenesben tartani a járgányt a pályán.

A kalibráció megfelelő volt, ha kellett nyílegyenesen száguldva közeledtem a kanyar felé.

A fő kritika a játékkal szemben azonban az, hogy az ember állandóan belezúg a szakadékba vagy felkenődik a falra.

Véleményem szerint ennek közel sem a sixaxis az oka.

Sokkal inkább a pálya látványossá tételének érdekében magasságbeli különbségekkel, bukkanókkal, azok után hirtelen felbukkanó kanyarokkal teleszórt mivolta az, ami megnehezíti a játékos dolgát.

Könnyen bizonyítható ez azzal is, hogy hagyományos módon is ugyanúgy megtörténnek a balesetek, mint az új irányítási módszert alkalmazva.

A pályák megtanulása, illetve a sebességcsökkentés szükségességének felfogásához való adaptálódás segíthet, de erre nem volt idő,

egyelőre.

Más játékokban istenien működhet a kontroller, ha sikerül a pályatervezőknek eltalálni a kanyarok, be nem látható akadályok általi nehézségfaktort.

Természetesen szokni kell a sixaxist, mindenesetre nálam nem okozott csalódást vagy frusztrációt.

Sokkal inkább azt éreztem, amiről a Wiiboy-ok papolnak: az irányítás újszerűségének örömét.

Rögtön bevillant a kép hosszú évekkel ezelőttről, amikor leginkább a Metal Gear Solid első részével játszogattam és egy délelőtt édesapám is ki akarta próbálni a játékokat.

Óriási Puzzle Bobble mester az öreg, de a Collin McRae rally első részével is megpróbálkozott.

A tengernyi gomb között elvésző X és négyzet megtalálása, de még inkább a bal joy finom mozgatása azonban eleinte így is problémát okozott neki.

Biztos vagyok benne, hogy igazán kellemes meglepetésként érné a sixaxis, le is fogom tesztelni rajta a hatást.

Igen, mihelyst visszakaptam a gépemet.

Most már tényleg hiányzik. :)