A régi 8 bites játékok ma már kiakasztóan játszhatatlanok, többnyire kár rájuk fecsérelni az időt. Nem is csoda, hogy szinte mindhez alapkellék volt az örökélet, meg az örök energia, meg az öröktöbbi. A Master of Magic más A Master of Magic jó
Valami elképesztően előremutató volt korában és a hangulata is isteni, amit elsősorban Rob Hubbard-nak, a Commodore 64 zeneszerző félistenének köszönhet.
(persze ő is nyúlta az alapot, de bevallottan, a többi, saját, megdöbbentően jó munkája mellett pedig ez simán belefér)
Tehát MoM.
Fejjel lefelé WoW is lehetne, bár a fantasy-n kívül sok köze nincs a két játéknak egymáshoz.
Mellesleg előbbit itthon szinte csak én szerettem, meg Peti, aki először mutatta. :)
A képek sajnos nem árulnak el semmit az élményről, pedig megéri adni neki egy esélyt, előkaparva a poros gépet, vagy emulátorral, akár a PSP-n futóval, hisz' már arra is van.
Még ma is emlékszem, mennyire sokkolóan friss volt a tapasztalat, ahogy egy félig-meddig real time-ban futó rpg-t játszhatott az ember.
A képernyőn pedig csak a tényleges látótér volt belátható, a többi árnyékba veszett.
A grafika persze pöttyökből meg pálcikaemberekből állt, de alul minden szépen ki volt rajzolva nagyban is.
Igen, azok a csontvázak félelmetesen kemények voltak, akkor...:)
Elő is veszem a kis drágát és most nem adom fel a vámpírnál, mint akkor régen, jó 15 éve..