WoW? Frászt, MoM!

Valami elképesztően előremutató volt korában és a hangulata is isteni, amit elsősorban Rob Hubbard-nak, a Commodore 64 zeneszerző félistenének köszönhet.

(persze ő is nyúlta az alapot, de bevallottan, a többi, saját, megdöbbentően jó munkája mellett pedig ez simán belefér)

Tehát MoM.

Fejjel lefelé WoW is lehetne, bár a fantasy-n kívül sok köze nincs a két játéknak egymáshoz.

Mellesleg előbbit itthon szinte csak én szerettem, meg Peti, aki először mutatta. :)

A képek sajnos nem árulnak el semmit az élményről, pedig megéri adni neki egy esélyt, előkaparva a poros gépet, vagy emulátorral, akár a PSP-n futóval, hisz' már arra is van.

Még ma is emlékszem, mennyire sokkolóan friss volt a tapasztalat, ahogy egy félig-meddig real time-ban futó rpg-t játszhatott az ember.

A képernyőn pedig csak a tényleges látótér volt belátható, a többi árnyékba veszett.

A grafika persze pöttyökből meg pálcikaemberekből állt, de alul minden szépen ki volt rajzolva nagyban is.

Igen, azok a csontvázak félelmetesen kemények voltak, akkor...:)

Elő is veszem a kis drágát és most nem adom fel a vámpírnál, mint akkor régen, jó 15 éve..