-mi leszel, ha nagy leszel?

Néhány évvel később, a városi könyvtárban fellelt 1001 játék c. könyvecske C64/128-as tesztjeinek olvasgatása közben kristályosodott ki a kristálytiszta gondolataim közötti képzeletbeli térben az, hogy talán mégis inkább játéktesztelőnek megyek. Akkor lenne esélyem olyan „csodákkal” játszani, mint a Tir Na Nog.

Tizenkét évesen azt mondtam, hogy én aztán semmi más nem leszek soha, csakis régész! S miközben a körülöttem lévő felnőttek arról kezdtek előadást tartani, hogy akkor bizony a történelmet nagyon jól meg kell tanulni, maya templomok, egyiptomi piramisok csapdáit játszottam ki képzeletben egy ostor segítségével, mielőtt az értékes és legendás kincseket bepakoltam volna tarisznyámba.

Volt rosszabb is. Nindzsa akartam lenni, még általános hetedikben.

Nuncsakuból bénára vizsgáztam, de a fára mászás és rejtőzés egész jól ment.

S bár még mindig kisikolás gyerek voltam, megembereltem s elhatároztam magam. "Programozó leszek, a legjobb!"

Videoton TV-Computerre sikerült összeraknom egy két játékos cowboy-párbajt basicben. Háttér nem volt, de a két vadnyugati hős (a fehér és a szürke) négy irányban, sőt lövések közben is tudott mozogni, találat esetén pedig 3 fázisú animációban lehelte ki lelkét.

Nem volt szerencsém, a megye akkori egyetlen programozó szakot is indító szakközépiskolájába nem jutottam be, többek közt a hatalmas túljelentkezésnek köszönhetően.

Megragadható lehetőségként maradt a (nem, nem a biciklikormány, hanem a) gépgyártástechnológus-számítástechnikus szak, meg a Prince of Persia CGA-monitoron. Akkoriban még nem volt követelmény, hogy a tanárok pedagógusi végzettséggel, képesítéssel rendelkezzenek, ügyesen és szakszerűen utáltatták meg velem a műszaki tárgyakat.

Játékterembe viszont gyakran és rendszeresen jártam VOZ-zal, aki megtanította nekem, hogy flipperben golyó középen nem mehet le, csak amatőröknek.

A LOYS-ban, a Korzóban vagy az Univerzál melletti utca árkádjában pedig az 576 manga és konzol oldalain leírtakat tárgyaltuk ki, a szerkesztőt külön hősnek tartva amiatt, hogy elment Amerikába és az első játékteremben eljátszotta az összes pénzét.

Mi sem voltunk jobbak, hisz' annakidején a középiskola évente egyszer felhozott minket a BNV-re, amely igazi fénypontja számunkra nem a vágódeszkát és vasszeget is vágó konyhakés volt, hanem a Punisher, a Final Fight, a Mortal és Golden Axe azon része, amelyben volt egy óriás karakter, nyakában egy törpével.

A térkép alapján egyből a játékterembe mentem s majdnem összes pénzemet felváltva, a furcsa, keki színű nadrágom zsebeit - amelyek egész térdig értek -, feltöltöttem 20-assal. Ezután olyan csörgést produkálva vonultam a játékgépekig, amilyenre csak a spagetti-westernek sheriffei képesek, sarkantyús csizmában.

El is határoztuk, hogy idővel vállalkozók leszünk és játéktermet fogunk üzemeltetni.

Aztán elindult az X-akták és jöttek a hírek, hogy FBI-iroda nyílik hazánkban.

Még meg is érdeklődtem, hogy lehet bekerülni ügynöknek... :)

Igen, a kalandról és felfedezésről álmodtam mindig. Élni pedig csak az álmainak élhet az ember.

Az ötödik év végén azonban dönteni kellett. Gépésztechnikussá nem akartam válni, unalmas, egykaptafa munkát szintén nem kívántam végezni, logikus döntésnek tűnt, hogy az egyetlen dologgal foglalkozzam, ami pöccintésre ment: a nyelvvel.

Valahogy így lett belőlem japán szakos bölcsész, bölcsészből tolmács…

…tolmácsból tulipán, tulipánból Jancsika, Jancsikából paprika… (emlékszik még valaki erre..?:)

Az ember mindig téved.

A tolmácsmunka nem olyan változatos, mint azt naivan hiszik, sőt egyre és egyre jobban rosszabb.

A kreativitás kőkeményen kizárva, de a szögesdróttal körbetekert bézbólütő sincs engedélyezve, amivel a csak összefüggéstelen hablatyolásra képes, letolmácsolandó kollégákat szeretné az ember átsegíteni a megérdemelt pihenésbe.

Mégis, az egyik gyerekkori álom valóra vált: írtam már játéktesztet. Nincs akkora varázsa, mint azt az 1001 játék olvasása közben éreztem, nem lehet megélni belőle, sajnos idő is alig jut rá, de ha jut, akkor szívesen csinálgatja az az álmos alteregóm.

-Egyelőre járom tovább az egysíkúság mezejét..

Alternatívák? Meh...

Nincs sok, amíg egy érdekes állás tisztességes fizetésből nem tud az ember fenntartani egy pesti albérletet.

Marad a tolmács-buli, még egy kicsit.

Aztán vagy hotdogárus leszek vagy Indiana Jones.

Megöregedve meg majd képregényrajzoló vagy vadakat terelő juhász.