Istenek órája cimű műsorsorozatában, az asztal köré gyűjtött vendégeitől azt kérdezte egyszer Popper Péter (nagyjából): -Ebben a teáscsészében a halhatatlanság itala van, innál-e belőle? A vendégek, akik feltehetően gyakrabban olvasgatnak filozófiai értekezéseket, mint kalandregényt, visszautasították. Ők aztán nem. Elcsodálkoztam rajtuk, mert én egyenesen a kannából ittam volna ki a főzetet.
Lehet, hogy a halhatatlanságra való vágyakozás valahol egy görcsös és önző dolog, de az öröklét ugyanakkor a világ összes titkának megfejtését zálogként hordozó lehetőséggel is kecsegtet.
Egy indiai, reinkarnációt tényként kezelő, egy keresztény, akire mennyország vagy pokol vár és egy hitetlen teljesen másképp vélekedhet a halhatatlanságról.
Akik vágynak rá azok pedig más és más okból vágyakozhatnak.
Menekülés a teljes megsemmisülésként elképzelt halál elől, a jövő titkainak megfejtése vagy ma még elképzelhetetlen távlatokba való utazás lehetősége?
A mindenttudásra vágyakozás?
A Biblia szerint Ádám és Éva a tudás fájának gyümölcséből szakított, mielőtt kivétettek az Édenből.
Ha az örök életéből ettek volna, lett volna idejük tervet készíteni a visszajutásra, csak eszük nem lett volna hozzá.
Nekünk az eszünk megvan, csak nem tudjuk merre keressük a fát?
Nos, Rozsomák megtalálta..
A minap néztem meg a Hugh Jackman főszereplésével készült, A Forrás (Fountain) c. sci-fi-t, ami épp a halhatatlanság kérdésével foglalkozik.
A film végén egyszerűen nem lehet tudni, hogy mi is történt.
Három szálon bontakozik ki a cselekmény, három idősíkban, de mindháromban ugyanaz a két karakter jelenik meg: Dr. Creo és a felesége Izzy.
A jelenben Izzy agytumorral küszködik és életéből már nem lehet sok hátra.
Férje egy kutató, aki majmokon kísérletezve, éjjel-nappal azért küzd, hogy megtalálja a betegség ellenszerét és megmentse szerelmét.
A kutatás közben az agytumorra nem sikerül megoldást találnia, azonban felfedez egy ellenszert, az öregedés ellenszerét.
A múlt idősíkjában Tomas Creo-t, mint spanyol conquistadort mutatják be, kit királynője a mayák földjére küld, hogy ott megkeresse az élet fáját és a halhatatlanság titkát.
A jövőben pedig egy zen buddhistának tűnő, tarkopasz Creo jelenik meg, aki egy gömb alakú erőtérben, egy fa társaságában repül az űrben, egy csillagköd felé.
Egy csillagköd felé, ami tulajdonképpen egy haldokló csillag és amelyet (a film szerint) a mayák Xibalba-val azonosítottak. Xibalba pedig az a hely, ahová a lelkek a haláluk után távoznak.
A film végignézése után még most sem tudom, hogy a jelen idősík melletti kettő csak Izzy regényének része-e vagy ténylegesen kapcsolható a fővonalhoz.
De ez nem baj, mert nem kell minden filmnek elsőfokú egyenletként lezajlódnia, a Fountain inkább beindítja az ember fantáziáját.
Lenne-e bátorsága halhatatlanná válni, nem roskadna-e össze a súlytól amit ez vet rá? Ezernyi másik mellett ezek a kérdések vetődnek fel először...
Akinek a Donnie Darko tetszett, az nem fog csalódni, nyugodtan elmerülhet a Forrásban.
Egyszerű akcióhősök viszont kerüljék messziről. :)