Szinte minden PlayStation rajongó hallott már Toro-ról, a fehér cicáról, aki Japánban mondhatni kabalafigurája a márkanévnek, de legközelebbi kapcsolatba talán csak akkor kerültek vele, amikor a PS3 default avatarjai közül esetleg őt választották maguknak. A Mainichi Issho című játék(?) főszereplője ő a legújabb gépen, amely ingyenesen hozzáférhető a PlayStation Network japán oldalán. Toro kapcsolja Kuro-t...:D
A játék pedig csak félig játék, elég nehéz megfogalmazni, hogy tulajdonképpen mi is.
Adott Toro a fehér macska, aki megérkezik a szinte üres lakásba, ahol együtt fog élni a játékossal. Magyarul: tamagochi lesz belőle, akit lehet etetni, berendezni neki a szobát, illetve játékokat játszani vele. Ha nem nyúlunk hozzá, akkor viszont el is van magában: takarít, henyél, játszik.
Viszont minden nap átjön hozzá a szomszéd fekete macska (Kuro) és előadják a tévébemondót!
Sajnos nem volt még sok időm foglalkozni vele, mert ma lett stabil internetelérésem a panelházban lévő, internetelérést biztosító szerkezet kimeneti paneljének javítása után.
Vagyis egy napjukat néztem csak meg eddig, de az fantasztikus volt.
Ismeretterjesztő műsor.
A két macska egy-egy kartondoboz mögött ül és úgy csinálnak, mintha ők vezetnék a japán Deltát.
Azzal kezdték, hogy holnap van a Szén Napja és párbeszéd formájában érdekességeket lehetett megtudni erről az energiahordozóról.
Toro a játékos, gyerekes, butuska macska, Kuro pedig a komolyabb, okos, aki valahol ki is használja Toro együgyűségét, de ez mindegy, az eltérés köztük segít a párbeszéd (tanár-diák szerep) kialakulásához.
Megtudhadtuk hát, hogy Japánban az elektromos áram 20%-a még mindig a kőszénnek köszönhető, azt, hogy a világon kb. még 230 évre elegendő van belőle, ellentétben a kőolajjal és földgázzal, melyekből már csak úgy 50 évnyi.
Felhívták a figyelmet arra, hogy bár a tudósok már dolgoznak az alternatív energiaforrásokon, nagyon nem lenne szabad pazarolni a meglévőket.
Eddig szép és jó, de ezután jött a legjobb.
Bemutattak egy aprócska japán szigetet, amely furcsa hadihajóra emlékeztető alakjáról kapta a nevét: a Gunkanjima-t. (kábé 140m széles és 500m hosszú az egész)
A szigeten annakidején több, mint 5000-en laktak, mert szénbánya volt rajta, Japán pedig igen szűkös nyersanyagkészlettel rendelkezett mindig is, ez az 5000 ember azért volt ott, hogy kidolgozzák az akkoriban fekete gyémántnak hívott anyagot (az 5000-ben benne vannak a családtagok is).
Mára viszont egy lezárt, lakatlan sziget lett belőle.
Lakatlan, mert nincs ott semmi, lezárt, mert a régi épületek leomlófélben vannak, veszélyes lenne közéjük menni.
A képek (mert képek is vannak a műsorban) mindezt bemutatva elég kísérteties helynek festik le a kis szigetet, meg is említette Kuro, hogy gyakran előkerül kísértettörténetekben, de még a Siren 2 (PlayStation 2) játék is merített a helyszínből, sőt a Battle Royal II is.
Gunkanjima
Szerencsére Gunkanjimát nem hagyják magára.
Első lépésben hajós körutakat szerveznek hozzá, majd ha minden a terv szerint halad, 2008 tavaszától már biztonságos útvonalon bejárhatóvá lesz téve, mint turisztikai látványosság, mely többek között a vészesen fogyó nyersanyagkészlettel való helyes bánásmód fontosságára is fel kívánja hívni a figyelmet.
Emellett egy bizottság már azon dolgozik, hogy a teljes sziget részévé válhasson a világörökségnek.
A műsor megtekintése után lehetett azt értékelni is egy 3 fokozatú skálán, végül pedig elkölthető pénzt Myairu-t (kábé mijaú-dollár) kaptam, amit elkölthetek Toro lakásának berendezésére, ételekre, egyebekre.
A holnapi adásra már most kíváncsi vagyok, de mivel a mai pontosan a 300. volt (!) és a régiek visszanézhetők, lesz mivel foglalkozni unalmas perceimben.
Sajnos még angolul sincs hasonló szolgáltatás, pedig a Mainichi Issho HATALMAS CSILLAGOS ÖTÖS-t érdemel!
Az előbb kipróbáltam, még a remote play-t is támogatja, tehát akár mehet a fürdőkádból is. :)
Bár lenne magyarul is ilyen...