daymaking

A hölgy közben észrevette persze a hatalmas kék hernyó oldalsó etetőnyílásainak záródását és hirtelen visszavett kettőt a sebességből, mondhatni egyes impulzusfokozatig.

Szomorúnak tűnt, de azután észrevette, hogy bár a busz ajtajai már csukva vannak, az mégsem indul.

A feljutásban joggal kétkedő tekintettel, de újra nekilendült, és láss csodát Békávé István kinyitotta az ajtót, felengedte.

Akkor most menjünk át elméletbe.

Ha az ember futva, de eléri a buszt, az nagy mértékű megkönnyebbülést és örömöt szokott okozni számára, főleg, ha siet is valahová. (Persze, hogy siet, ha a buszok olyan ritkán járnak manapság és még borongós is az idő)

Ha a fenti példa szerint a kezdeti reménykedés (első nekifutás) átmegy csalódásba (záródó ajtók), majd önbizalomhiánnyal teli, újabb nekiveselkedésbe, majd végül megdöbbentő sikerbe (csak feljutott), akkor az érzelmi eredményt többszörös mértékűnek is vehetjük.

Olyan ez, mint egy hirtelen mélybe zuhanásból hirtelen újra a magasba lendülni, vagy mint a semmiből előbukkanó 3 hátvédet mégis kicselezve győztes gólt rúgni az utolsó percben.

Látszott az arcán az öröm, úgy gondoltam, hogy a nap hátralevő része elé biztos, hogy pozitívan fog nézni.

Ha nem érte volna el a buszt, de úgy, hogy másodjára nekiindulva, aprócska, utolsó reményt táplálva próbálja elérni, akkor valószínűleg lehangolódik, mint a Japánban vett és szinte sosem használt gitárom.

Akkor talán vesztesnek érezné magát, nagyon.

De nem kellett így történjen, szerencséje volt a lámpa miatt, GYŐZŐTT!

A befektetett (futási) energia megtérült.

Átvitt értelemben hatalmas gólt rúgott az önértékelés kapujába, majdnem hálószaggatót.

Rövid ideig fog csak emlékezni rá.

Persze ha a gól tényleg hálószaggató lett volna, azt évekig nem felejti el.

Mekkora plusz kellene ahhoz, hogy ez megtörténjen?

Csak egy aprócska.

Ha vissza tudtam volna forgatni az időt, akkor megtettem volna, hogy a hölgy első ajtón történő sikeres felszállásának pillanatában, hirtelen felpattanok és átengedem neki a legjobb helyet. Akár valami hülye hálivúdi mondattal, jéghideg light kólát kínálva, akár anélkül.

Ezzel talán átszakadt volna a háló, talán olyan lett volna, mint a maximális előtolással száguldó vadászgép utánégetőjének bekapcsolása a plusz tolóerőért.

Gyakran ülök buszra végállomáson, gyakran kaparintom meg az első helyet.

Busz után futóból is annyi van, mint fűszál a réten.

Legközelebb kipróbálom.

S hogy mi a jó ebben nekem? Miért jutnak efféle furcsa gondolatok az eszembe, a rém unalmas buszjáraton?

Ha tudod, akkor talán van benned valami kreativitás, vagy legalábbis jó úton haladsz afelé, hogy alkoss valamit a közeljövőben.

:)

Még akkor is, ha esetleg tévedsz és épp nem a világ jobbá tétele, még egy lépés megtétele a pozitív irányba, vagy embertársaim segítése lebegett a szemem előtt, hanem az a rózsaszín köd, amit a nagy mellbőséggel rendelkező, felénk futó nők látványa tud csak kiváltani. :)

Nem kis háttérsegítséggel, hisz' a széldzsekim zsebében rejtőzködő PSP-ről épp a világ egyik leglazulósabb száma szólt, csak hogy teljes legyen a kép. (Marvin Gaye - Sexual Healing Keresd meg, szerezd meg :)

(A tényleges teljesség kedvéért: a fenti, valóban megtörtént esetben a busz után futó hölgy nem volt az esetem, nem volt rózsaszín köd, de ha legközelebb lesz, akkor tudni fogom, hogy mit kell majd tennem az első ülésen ücsörgés helyett:)