10 éve jártam itt utoljára, még a kis szürke járgányommal. Nem akarom túlragozni, a PSP-re megjelent Crisis Core - Final Fantasy VII egy nagyon-nagyon jó játék. Mert bár...
A nekikezdés után, durván négy óra játékidőn keresztül folyamatosan nyafogtam, hogy ez nem egy olyan rpg, mint amilyet a FFVII (vagy társai) személyében megismerhetett a játékos.
Nincs party, ez egy egyszemélyes akció-szerepjáték, kőkeményen dinamikussá tett, de az eredetire építő harcrendszerrel.
Annak következtében, hogy akció-szerepjáték lett belőle, nincs világtérkép, valójában pályák vannak benne.
Háromdimenziós terep, a természetben (igen, tényleg) kissé folyosószerű hatással, legyen szó erdei ösvényről, barlangjáratról vagy hegyi utacskáról, melynek egyik oldala szakadék, a másik meg meredek hegyoldal.
Eleinte frusztrált, mert a spoilerektől félve, nem olvasva utána a játéknak, meglepetésként ért a rendszer.
Ennek ellenére, a fent említett 4 órányi játék után azon kaptam magam, illetve azon kaptak a körülöttem lévők, hogy teljesen bele vagyok merülve és (az átvezető jeleneteknél) folyamatosan röhögök, vagy vigyorgok.
A játék jó.
A játék hangulatos.
A játék gyönyörű.
Nincs akkora mozgásszabadság, mint a jó öreg Hetesben, vagyis nem lehet minden wc-be benyitni, a házakba csak úgy berontani, mint régen.
De ami van, az nagyon szép.
A Shinra épületben a padló még tükröződik is, de a legkiemelkedőbb az, ahogy az egyes karakterek ki vannak dolgozva, legyen szó a főszereplőkről vagy az ellenséges, mechanikus szörnyekről. Közelről sem PS1 grafika, sőt még a PS2-nek is becsületére válna a látvány.
A zene atomkemény, vagy a régi kedvenceken nosztalgiázik az ember vagy az újak gitárszólóin ámul. Kemény rock és heavy metal, de olyan gitárszólamokkal, hogy át is neveztem az egészet Crisis Core-ról Guitar Core-ra.
És akkor ami a legkeményebb: a CG-filmek.
Persze a Square mindig híres volt a játékaiban megjelenő, menő animációiról, de amit most műveltek az teljes mértékben kimeríti a "magad alá csinász" látványkategória fenségesen mélységes kútját.
Megkapod azt, amit az Advent Children-től, sőt, őszintén szólva nekem ez jobban bejött és sok is van belőle.
Zack, a főszereplő hatalmas arc, nagyon jó fej, nagyon el van találva, kár, hogy tudjuk mi lesz vele a végén. :/
A sztoriról, egyéb részletekről összeröffentek valami zsíros csámcsognivalót a preview rovatba, mihelyst lesz rá időm.
Hála az égnek, most nem kell aggódnom a spoilerezés miatt, mert alapvetően tudni lehet, hogy mi fog történni a legjobb(!) Final Fantasy rész előzményeiben.
Persze a meglepetéseket nem lövöm majd le, mindenki nyugodjon meg.
De annyit elárulok: meg kell venni a játékot.
Tehát hétvége.
Addig hozzáteszek még pár órát az utóbbi két nap egyhuzamban végzett PSP-szorongatásához.
Kell is, mert mindjárt megjön Japánból a többi cuccom, elsőnek egy Evribádíz Golf Öt. :) Meg hamarosan a nyakamon az őszi tévésorozat lavina. Hősök 2, Dexter. Woooo..:D