Destiny 2 - Beyond Lightteszt

A tavaly megjelent Shadowkeep, a Bungie első kiegészítője, amit az Activision támogatása nélkül készített, kétségeket ébresztett, hogy mire megy a presztízséből sokat veszített csapat önállósodva. A Destiny 2 mindig is szégyentelenül használt fel az első részből tartalmat miközben semmi jelentős újdonságot nem volt képes felmutatni a Forsakenben debütált, vegyes fogadtatásban részesült gambit-játékmód óta. A Shadowkeep szezonbérlete se tett hozzá érdemlegeset a játékhoz egy rakás egyre laposabb horda módon kívül, sőt az utolsó két szezonra a játék olyan látványos döglődésbe kezdett, hogy úgy tűnt ezúttal tuti elpatkol a novemberre halasztott Beyond Light megjelenéséig.

A Destiny 2 szerencséjére egy újabb reménybeli trónfosztó vallott idén látványos kudarcot. Ezúttal az Avengers bizonyította be, hogy egy live service-modellre épülő, lootvadászattal életben tartott játékot mennyire nehéz működőképesen összerakni. A Beyond Lightnak egy a konkurencia által alacsonyra állított lécet kellett megugrania, a Bungie viszont meglepően sokáig hallgatott arról, hogy ezt miképp szándékozik megtenni. Szinte a semmiből rukkolt elő egy három éves tervvel, mely szerint a Beyond Light egy új trilógia első epizódja. Ebben a fényhordozó őrzők a Sötétséggel kezdenek kokettálni. Ha mindez ismerős, annak az az oka, hogy jóval korábban az ötlet a Destiny 3 kapcsán merült fel, amiből jelen állás szerint az elkövetkező években nem lesz semmi.

A piramishajók formájában közeledő Sötétség érkezését a játék régóta pedzegette, az elmúlt év lényegében egyetlen nagy előkészítés volt. Az, hogy a játék új korszakába lépett jó alkalmat adott a Bungie-nak, hogy életbe léptessen néhány radikális változást. Kiiktattak, pontosabban a Sötétség kiiktatott egy rakás planétát és raidet, ezzel pedig a programozói szempontból állításuk szerint kezelhetetlenül nagyra hízott Destiny 2 tekintélyes szeletét nyugdíjazták határozatlan időre. Ha ez nem lett volna elég, a játékért felelős főmufti, Luke Smith bejelentette az úgynevezett sunsettinget, melynek keretében a fegyvereink és a páncéljaink java egy lejáró szavatossággal lett ellátva. A menjetek az anyátokba-hangulatot erősítette mikor igazolást nyert, hogy a Bungie ezek egy részét vissza kívánja hozni „új” tartalomként. Vagyis, aki a régi kedvenceit akarja használni, az kezdheti elölről a grindelést, hogy megszerezhesse újra őket a tökéletes perkkombinációban.

A játék iránti bizalmam nem verdeste éppen az eget mire a Beyond Light befutott. Annyira nem, hogy elsőre a Game Pass keretében mertem csak próbát tenni vele. Meglepődve tapasztaltam, hogy a kampány bár megint az endgame bevezetője, mégis a Taken King óta nem élveztem ennyire a játék ezen részét! Úgy felbátorodtam, hogy meg is vettem a játékot PS4-re. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy, aki a Game Pass révén tesz szert a Beyond Lightra, az nem kapja meg a No Time to Explain egzotikus pulse rifle-t! A kampányra visszatérve, a leggyengébb pont újfent a sztori. Hiába jöttek meg végre azok az átkozott piramishajók, nem ellenük harcolunk. Egy teljesen érdektelen főgonoszt kapunk, aki a Sötétségből nyert új képesség, a stasis segítségével akarja felemelni népét, a bukást a nevében is hordozó, jó öreg fallent. Amit a kampány remekül csinál, ahogy megismertet ezzel az erővel és motivál abban, hogy magunknak akarjuk megszerezni.

Azért, hogy a stasis a miénk legyen alaposan be kell járjuk a DLC-nek teret adó Európát, amit jeges bolygóként lehet aposztrofálni. Ahogy az elismerésre méltóan nagy térkép markánsan különböző területeit felfedezzük, szembeötlik, hogy még mindig a pályatervezők és a grafikusok dolgoznak meg a stúdiónál a legkeményebben a fizetésükért. A helyszínek történeteket mondanak el azelőtt, hogy az NPC-k kommentárba kezdenének. A Beyond Light legfőbb attrakciója, mellyel be akar vonzani mégse az új bolygó, hanem a már említett stasis képesség, a fagyasztás kozmikus megfelelője. Az alkotók rafinált húzásként nem adják egyből a kezünkbe, a történetbe organikusan beépítve fejlesztjük fel apró lépésenként. Ez a folyamat átnyúlik az endgame-be is, mire pedig végzünk vele ügyetlenkedő Mirelit Józsiból fagyos halált osztó félistenné válunk.

Bár a három karakterosztály közül csupán a titánnal tettem a magamévá a Sötétség eme ajándékát, PvP-ben módom volt megtapasztalni, hogy a többieké is meglehetősen brutál. Akár a Forsaken idején, a Bungie megint az erőfantáziák kiélésével csábít, ehhez pedig olyannyira megad minden eszközt, hogy etéren a játék hosszú idő után megint a régi fényében ragyog! Az, hogy ez az állapot mennyire lesz tartós majd még kiderül, de félő, hogy a Bungie előbb-utóbb előszedi a nerfkalapácsot és visszavesz a stasis és az új fegyverek erejéből. Ha már témánál vagyunk, ideje kitérni az utóbbiakra. Az egyetlen ritual fegyver (legendás státusz; fix, de többféle perkkel), amire szert tehetünk az az Adored sniper, viszont végre megválaszthatjuk, hogy a gambitben, a crucible-ben vagy strike-okon keresztül kívánjuk megszerezni. A fegyver nagyszerűségét mindössze az árnyékolja be, hogy nem titkoltan a Beloved újracsomagolt változata. Nesze neked sunsetting!

A többi újonnan bekerült legendás puskáról nehéz ítéletet mondani már csak a számos kitapasztalásra váró friss perk miatt is. Egyelőre úgy tűnik, hogy az Európán megszerezhetők nem lesznek meghatározóak. Az auto rifle-t dicsérték a youtuberek, de a játékosok hamar visszatértek az uralkodó Gnawing Hungerhez. A legtöbben amúgy is az új egzotikus fegyverekre kíváncsiak, amikből nincs sok. Ezek között található kötelezően beszerzendő (The Lament), érdekes (Cloudstrike) és csalódást keltő (Salvation’s Grip) egyaránt. A változékony hasznosságuk mellett majdnem annyira fontos, hogy a Bungie rájött, hogy az egzotikus cuccokat egy véletlenszerűen eső engramba berakni nettó baromság. Egy részük hát az új tevékenységekből szedhető ki, míg mások köré olyan a fegyver megszerzésével együtt kibomló történetet kerekítettek, mely érdekesebb a fősztorinál. A Braytech-családról és a Season of the Hunt-bérlet keretében visszatérő Uldrenről tudhatunk meg információkat, amik nem csak a karaktereket árnyalják, de a Destiny 2 világába is segítenek a korábbinál lényegesen jobban bevonni.

A Beyond Light, mint pakk csupán a kötelezőt képes hozni, abból is kilóra mérve az eddigi nagy kiegészítők közül a legkevesebbet. Nightmare Hunts 2.0-ként bemutatkozik az Empire Hunts. Ezek a már nem is mini, hanem alternatív strike-ok jobban ki vannak dolgozva az elődjüknél, viszont mindössze három van belőlük. A Braytech-féle heti kihívásból is ennyivel kell beérni, melyet máris csak azért csináltam meg újra, mert pinnacle engramot ad és 1250-es power szint felett kizárólag így lehet eljutni az 1260-ra emelt maximumra. Új strike-okkal se kényeztetnek el túlzottan. Az első részből visszahozottat nem számítva csupán egy frisset kapunk – ráadásul benne rejlő exkluzív felszerelés nélkül. Egyes lost sectoroknak egy korábbi szezonban bevezetett módon immáron rendszeresen van egy rotálódó nehezített változata, melyből az új egzotikus páncélokat szedhetjük ki. És mint rendesen, a Beyond Light is megkapta a maga raidjét!

Késve jutottam el addig, hogy a Deep Stone Crypt raidet végigvigyem, akkor is mondhatni újságíró módban. Egy olyan profi csapathoz csatlakoztam be, ami vagy tízszer végigvitte, nekem így más dolgom nem volt, mint a megfelelő helyre futni és lőni. Ennél egy raid azért komplexebb szokott lenni, viszont ebből is leszűrhető volt az a régről ismert betegség, hogy, ha már kitapasztaltad a trükkjeit, akkor nevetségesen könnyű tud lenni. A végső bosst majdnem elsőre szétszedtük úgy, hogy nekem csak homályosan magyarázták el mit is kell csinálni. A Beyond Lightról általánosságban is elmondható, hogy addig képes kihívást nyújtani, amíg az ajánlott erő szint alatt vagyunk. Utána, ha megvan pár jobb fegyver egy átlagos játékos is simán elboldogul. Az új raid fegyvereinek a java számomra még megszerzésre vár, de a hallottak alapján a loot végre nem csak a külsejével hódít. A scouttal többször leszedtek PvP-ben, a machine gunt pedig a sunsetting áldozatává vált Hammerhead méltó utódjaként emlegetik. A boss ládájából random hulló egzotikus rakétavetővel (Eyes of Tomorrow) a gambites játékosok életét keserítik meg az invaderek, mivel lövedékei egyszerre több célpont követésére is ráállíthatóak.

A Bungie lustaságra való hajlamosságát jelzi, hogy összesen két új ellenfelet bírt kiizzadni magából, abból is az egyik a Scourge of the Past bossának a mini változata. Rohadt unalmas megint a régiek ellen harcolni, találhatnának már egy másik fajt a világegyetemben! Az első részből visszahozott Cosmodrome sincs kihasználva, igaz ez leginkább a New Light-játékosok kedvéért lett az EDZ mellé ragasztva. Bár sikerült az összes rosszat kiemelnem a DLC-ből, mégis az a konklúzióm, hogy bizonyos szempontból a Bungie a klasszikusnak számító Taken King óta nem végzett ilyen jó munkát. Azon túl, hogy egy látványos új játszóteret kínálnak, adtak arra, hogy meglegyen az okunk bejárni annak minden szegletét. Azt nem tudták elkerülni, hogy a játék tetemes részét ne a bounty-k farmolása tegye ki, azt viszont elérték, hogy a karakterfejlesztés, a felfedezés és a lootszerzés egy olyan profin kialakított egységbe rendeződjön, melyet a legtöbb hasonló játék meg se közelít.