Mit olvastunk idén? ~Könyvajánló 2008-ból~
I. Ágota Kristóf: Trilógia

Második világháború utáni Magyarország, egy ikerpár sorsa a magyar határon, megdöbbentő elbeszélésben. Egyszerű nyelvezet, rövid mondatok. Legalábbis így indul, aztán majd a harmadik kötet végére meglátjuk mi lesz belőle.
*Kint esik. Lucas most egy harmadik kocsmába tér be, és újabb három decit rendel. Amikor játszani kezd, az emberek egy pillanatra felé fordulnak, majd rögtön utána mindenki elrejti tekintetét a poharában. Itt csak isznak, nem beszélgetnek.
Hirtelen egy nagydarab, féllábú férfi tűnik fel a terem közepén a mennyezetről lógó csupasz villanykörte fénykörében, és mankóira támaszkodva belekezd egy tiltott dalba. Lucas harmonikájával kíséri. A vendégek gyorsan kihörpintik poharaikat, és egymás után távoznak a kocsmából. A dal utolsó két soránál már könnyek csorognak a nyomorék arcán:
"Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!"*
II. Ransmayr Christoph: Az utolsó világ
![]()
"Ransmayr mûve sajátos posztmodern "rewriting", mítoszteremtés és valóságteremtés az intertextualitás különféle játékai révén." Méghozzá Publius Ovidius Naso "Metamorphoses" c. művének újraírása, regényben, felvonultatva az összes szereplőt, kicsit másként, máshol. A regény ugyanis egy másik nézőpontből meséli újra az "Átváltozásokat": Tomiban vagyunk, ahová Ovidiust száműzték és ahol szakadatlanul keresi egy római - egyre jobban a város lakóinak attitűdjét véve magára. Ezért szól a regény sokkal inkább Tomiról, a világvégi vasvárosról, mint az alapszituációról. Többszörösen összetett mondatok, nyomasztó, érdekes hangulat várja az olvasót.
"Tehát Cotta, amikor visszatér padlásszobájába a kötélverő házában, leírta a világvége látomást és fölébe ezt a címet: A kövek könyve. És mialatt ő jegyzetei fölött ült késő éjszakáig, a tenger felől vihar tört be a hegység közeli völgyei és szakadékai közé, és olyan dühvel zúdult a vasvárosra, hogy Cotta hirtelen azt hitte, Echo elbeszélése elevenedett meg a vízözönről."
III. Samuel Beckett: Godot-ra várvakülöndíj 2006-ból (MEK)

Legkedvesebb (abszurd) dráma, ami egyszerre lehet nyomasztó és nevetséges. Most, hogy szemináriumi doglozatot kellet írnom róla, még jobban megszerettem.
*Estragon: „A legjobb volna, ha engem is megölnének, mint azt.”
Vladimir: „Miféle azt?”
(Szünet)
Vladimir: „Miféle azt?”
Estragon: „Mint azt a többi milliót meg milliót.”
Vladimir: (szentenciaképpen) „Mindenkinek megvan a maga kis keresztje.” (Sóhaj) „Amíg meg nem hal, és gyorsan el nem felejtik.”
Estragon: „Addig is iparkodjunk izgalom nélkül beszélgetni, ha már képtelenek vagyunk arra, hogy hallgassunk.”
Vladimir: „Úgy van, sohasem áll be a szánk.
Estragon: „Mert nem akarunk gondolkozni.”
Vladimir: „Megvan rá a mentség.”
Estragon: „Mert nem akarjuk hallani.”
Vladimir: „Megvan rá az okunk.”
Estragon: „A holtak hangját.”
Vladimir: „Ami olyan, mint a szárnyak csattogása.”
Estragon: „Levélzizegés.”
Vladimir: „Homokcsikorgás.”
Estragon: „Levélzizegés.”
(Csend)
Vladimir: „Mind egyszerre beszélnek.”
Estragon: „És mindegyik csak a magáét mondja.”
(Csend)
Vladimir: „Susognak.”
Estragon: „Mormolnak.”
Vladimir: „Zajonganak.”
Estragon: „Mormolnak.”
(Csend)
Vladimir: „Mit mondanak?”
Estragon: „Az életükről beszélnek.”
Vladimir: „Hát nem elég, hogy éltek?”
Estragon: „Beszélniök kell róla.”
Vladimir: „Hát nem elég, hogy meghaltak?”
Estragon: „Nem, nem elég.”
(Csend)
Vladimir: „Az egész olyan, mint mikor a toll suhog.”
Estragon: „A levelek suhognak.”
Vladimir: „A hamu.”
Estragon: „A levelek.”
(Hosszú csend)
Vladimir: „Mondj valamit!”
Estragon: „Várj, míg eszembe jut.”
(Hosszú csend)*
Ajánló (amit nem olvastunk, csak idézeteket hallottunk belőle és igen jónak tűnnek):
Tennessee Williams: A vágy villamosa (dráma, történet nem vidám, dialógusok annál ironikusabbak)
Alessandro Baricco: Tengeróceán (regény egy tengerparti szálloda ideiglenes lakóiról)
Georg Büchner: Danton halála (a francia forradalom kicsit másként)
U.ir.: Az idézetek az első két esetben nem azok lettek, amiket szerettem volna, de sajnos nincs nálam a könyv...
