50 Cent - Blood on the Sand - Teszt

Egy TPS megjelenése mindig megdobogtatja a szívemet, valahogy nekem nem jön be az FPS nézet, valószínűleg ezért játszom az autós játékokat is külső nézetből. :) Ilyen stílusú játékból mostanában amúgy sincs túl sok, ezért nagyon kíváncsi voltam mit sikerült összehozni.

50 Cent rajongóknak nyilván alapból kötelező beszerzés, de én nem tartozom közéjük, bár a fekete zenéket kimondottan kedvelem. Tehát a FANatizmus semmilyen mértékben nem akadályozott meg az objektív értékelésben.

A történet rém egyszerű, bár ebben semmi meglepő nincs, sőt, itt legalább nem próbáltak meg félelmetesen nevetséges összeesküvés-elméleteket gyártani. Lényeg a lényeg: a turné utolsó állomása után a manager nem tudja kifizetni a bandát, kárpótlásul viszont felajánl egy gyémántokkal díszített koponyát. A probléma ott kezdődik, mikor egy ismeretlen hölgy és az ő hadserege ezt eltulajdonítja 50-éktől. A feladat tehát adott.

A játékmenet alapvetően három elődből lett összegyúrva, nevezetesen: Gears of War, Army of Two és a The Club. A fedezékrendszer a Gears-ből, a kooperatív mód az Army-ból, a pontozási rendszer pedig a Club-ból van "kölcsönözve".

A játék elején választanunk kell egy társat magunk mellé, ez lehet egy hús-vér ember Live-on keresztül vagy egy AI. Összesen 9 küldetéssel fogunk találkozni, ezek némelyike kisebb részekre van felosztva.

A három választható nehézség közül én rögtön Hard-on vágtam neki, amit később párszor meg is bántam, de gondoltam merjünk nagyot álmodni :) Hiába van ugyanis rengeteg fedezék, gyakorlatilag állandóan mozgásban kell lennünk, mert például még a legstabilabbnak tűnő szikla sem véd meg egy jól irányzott Molotov-koktéltól, amiből sosem fogy ki az ellen. Ugyanúgy vállról indítható rakétából is nagy tételben vásároltak.

A pontozás a The Club szisztémáját követi, minél gyorsabban, minél pontosabban, minél több headshot, stb. Minden értékelt akciónk után nő az ún. Gangsta bar hossza, ami az időlassítás idejét hivatott ábrázolni, ill. ebből valamint a pályán elszórtan elhelyezett ládákból nyerhetünk némi pénzmagot. A fizetőeszközt nyilvános telefonfülkéknél használhatjuk fel, fejleszthetjük fegyverarzenálunkat, vásárolhatunk közelharcban alkalmazható fogásokat, ill. bővíthetjük szókincsünket, már ami az ízes gettó káromkodásokat illeti (amiből alapból sem szenvedünk majd hiányt, kb. 5 másodpercenként elhangzik egy mada..ka, vagy egy n..ga).

A hagyományos "öldaholéred" mód mellett három alkalommal is járműre fogunk szállni, kétszer négy keréken száguldozunk majd, egyszer pedig helikopterről szórjuk az áldást.

Összességében én minden percét élveztem a játéknak, de essék szó a negatívumokról is, ami azért akad szép számmal.

Kezdjük a grafikával. Eddig még egyetlen játéknál sem találkoztam olyasmivel, hogy a pálya betöltése után, kb. 5 (!) másodperc múlva kerülnek csak a tárgyakra textúrák. Ezen kívül a vsync probléma is elég bosszantó lehet azoknak, akik erre érzékenyek. Azt már meg sem említem, hogy gyakran belelógunk a falba, ill. néha "átszaladunk" a társunkon. Ami viszont tényleg bosszantott, az a fegyerváltás animációjának teljes hiánya. Értsd ezalatt azt, hogyha fegyvert váltasz, egyszerűen csak megjelenik az új mordály 50 kezében, semmi hátranyúlkálás vagy valami.

Az AI társunk viselkedése is elég érdekes. Nem is a harcbéli képességeivel van baj, hanem pl. azzal, hogyha megsérül lehajtja a fejét pár másodpercre, de ha nem megyünk oda "meggyógyítani", akkor némi duzzogás után feláll és szórja tovább a golyókat. Ugye az Army of Two-ban ez nem egészen így működött.

Mindenesetre ahogy már leírtam, nekem nagyon bejött a játék a sok negatívum ellenére is, aki szereti a TPS-eket bátran tegyen vele egy próbát!

Első tesztem volt, úgyhogy ne nagyon szidjatok :)