LG GW620 különvélemény és fejtegetés

Hogy miért is írtam egy vélemény - tulajdonképpen inkább teszt - elejére ezt a gondolatsort? Mert esetemben pont erről volt szó, amikor beruháztam az LG GW620-ra. Vásárlás előtt ugyanis egy tökéletesen üzemelő, minden szükségletemet kielégítő Nokia N82-m volt (és van ma is), és az adatlapok böngészése során arra jutottam, hogy ugyanazt tudja az LG mint a Nokiám. Most nem egy hagyományos tesztet szándékozom írni, hiszen azt már megtették nálam profibbak sok más oldalon. Inkább szeretném felvázolni a készülékkel töltött idő alatt megszerzett tapasztalataimat, élményeimet, és szeretnék elfilozofálgatni egy-egy ponton, hogy miért nőttem ki a „kütyübuziságból”.

Megismerkedésünk története

Ahogyan az eddig volt velem, általában két évet bír ki nálam egy telefon csere nélkül. Addigra jönnek elő az idegesítő kis nyekergések, nem ragadnak be a gombok, egyszóval mennek tönkre szép lassan. Csak egy példa: a K750i-mnek a joystick-je adta meg magát 2 év alatt végleg, az előtte lévő 6600-ám is 2 év alatt evett meg egy kijelzőt.

Természetesen ilyenkor elkezdem bújni az internetes sajtót, információk, új technológiák után kutatva, hogy vajon mire is lenne érdemes elkölteni az elmúlt két év alatt felhalmozott kis félretett pénzt. Sok szépet és jót hallottam az Android rendszerről, hogy milyen látványos, rugalmas, könnyen kezelhető kis rendszer. A vidgetek és ikonok árja, a dögös menü görgetés szinte úgy el tudott kábítani, mint egy cukorbeteg kisfiút, ha a Szamos marcipán üzletbe téved. Álmodoztam róla, milyen király lehet tapogatni egy ilyen operációs rendszerrel megáldott gépet. Olyan izgalmat éreztem mint mikor mindegyik telefonomat vettem.

Kutatni kezdtem tovább az interneten, hogy „Oké… megvan a technika ami kell, lássuk mi jut az én kis pénzecskémért”. Akkoriban 65000 Ft volt az összes megtakarított vagyonom, ami valljuk be nem éppen sok, de reméltem, hogy valami szépségre telik majd belőle. Nem szaporítanám a szót: a választásom erre a QWERTY-s készülékére esett. Minden megvolt benne (technikai adatok szerint) mint ami az N82-mben. Android… mi kell még??? És ami a legszebb volt, meg tudtam venni. Gyermeki szívem boldogan cipelte haza az új „dlágaszágot”.

Az első pillanatok, és az első pofon

Miután otthon, nagy műgonddal és szertartások közepette kibontottam a dobozt egy masszív kis szappan alakú készüléket pillantottam meg. Nem lepődtem meg rajta igazán, mert már vagy 1000 videót megnéztem a jútúbon róla, de te is tudod, kedves kütyübuzi olvasó, hogy milyen térdremegtető érzés kézbe venni az új üdvöskét. Kellemes tapintás, és a nagyon patent, svájci óra pontosságú mechanikával megáldott billentyűzet, ami csak úgy kattan mint ahogyan egy felújított sebességváltó kattan be harmadikba. Mámorító.

Nosza, akku és sim kártya be. És várakozás, új intro képernyőt figyelem. De a hatás, a villódzó idenézz mit tudok élmény valahogy elmaradt. Ekkor picit lefittyedt a mosolyom, hisz kőkemény 2 perc töltés után tudtam csak bepötyögni a PIN kódomat. Mondom magamban: Sebaj, csak egyszer kell ezt bekapcsolni mint az N82-t, és hónapokig üzemel magában majd. (erre majd visszatérek) Előjött a főképernyő. A rezisztív kijelző meglepően folyamatos lapozgatási élményt nyújtott. Kezdett testet ölteni előttem az álmodozásom. Élveztem a menüben a görgetést, és perceket töltöttem el a kijelző lapozgatásával. Aztán gondoltam, vegyük komolyra a szitut. Átszinkronizálom a kontaktjaimat az Outlook-ból, hiszen Nokiánál is így csinálom már mióta. Keresem a CD-t… sehol. Nézem a netet active sync után. Kiderül, hogy pejparipa pimpijét az én popómba. Nincs semmilyen szinkron program. Pontosabban van, csak a Google accountra kell mindenkit felvinni, és ott élőben szinkronizál a készülék. Ez jópofa fícsörnek hangzik annak, aki használja a Google ezen funkcióját, de én csak most hallottam róla először. Gondoltam is magamban, milyen király, hogy mindig lesz egy biztonsági mentés a google fiókon. Hááát…

Eltelt kicsit több mint 2 óra azzal, hogy átszenvedtem minden kontaktot, beállítottam az email fiókom, és szinkronizáltam a naptáram. Ha valaki elsiklott volna a szám fölött annak még egyszer: 2 óra!!! Nem tartom magamat bénának, vagy technikai analfabétának, hiszen a kontaktok átvitelére találtam egy Outlook to Google account szinkronprogramot, de miután a szinkronizálásnál a program úgy gondolta, hogy a kontaktjaimhoz beírt minden adathoz csinál egy ugyanolyan nevet, akkor a hajamat kezdtem tépni. Ráadásul drága készülékem már szívta is át boldogan az eredetileg csak 35 fős névjegyzékem 150-re hízott halmazát. Nagy küzdelem volt ez, olyannyira, hogy aznap másra már nem jutott időm. (Persze este kb éjfélig még nyomogattam, finomhangoltam a kicsikét) Az email beállítás pikk-pakk ment, így kéne az N82-nek is tudnia a gmail fiókomat beállítani.

Az összecsiszolódás időszaka

Mint minden kapcsolatban, van egy periódus, amikor összecsiszolódnak a partnerek egymással. Ez nincs másképp itt sem, hiszen meg kell szokni bizonyos dolgokat. A kérdés, hogy milyen gördülékenyen történik mindez.

Az előző nap szinkronizálási mizériája után újult erővel vettem kezembe új szerzeményemet. Elkezdtem felfedezni a beépített dolgokat, kicsit elkezdtem kalandozni a facebookon, youtube-on és a marketplace-n. Sorban le is írnám az élményeimet.

Az LG-vel érkezett egy beépített SNS program, ami élőben tudja szinkronizálni a Facebook eseményeit. Ez nagyon szimpatikus húzás, mert mindig megtudom például, hogy ki milyen részeg képet töltött fel magáról. Az persze már más kérdés, hogy nem mindig volt hajlandó a képeket megmutatni nekem a program. Ráadásul sokszor volt, hogy a kapcsolataimnál csak kérdőjeleket kaptam. Nem éppen Hiperkarmára voltam kíváncsi… Ami baromira tetszett, hogy a névjegyzékben hozzá lehetett rendelni a kontaktokhoz a facebook fiókot, ráadásul az aktuális fényképét is átvette a telefon. Nagyon tetszett ez a fícsör. Marketplace-ról persze később beszereztem egy másik Facebook klienst, ami már rendesen megjelenített mindent, és sokkal gazdagabb lehetőségeket tartalmazott. Nagyon gyors volt a képek feltöltése, és az egész élmény úgy összességében jó volt.

A böngésző nem támogatja a flasht, viszont kedves gesztus volt a fejlesztőktől, hogy betettek egy Youtube klienst a készülékbe. Nagyon szépen, folyamatosan játszotta le a videókat, beszívta magába a kedvenceimet, és a szábszkripsönjeimet. Tényleg mindez nagyon szép és jó akkor, ha hajlandó működni. Ugyanis rengeteg videónál azt írta ki, hogy „bocsi, de menstruálok, és nem játszom le a videót”. Miután vagy 3-4x rányomtam, kegyeskedett végre elindítani ugyanazt a videót. Mint egy hisztis p*csa.

A marketplace egy igazán jó kis turkáló. És egy olyan turkálót tessék elképzelni, ahová mindenki a saját kis cuccait pakolássza be, hátha lesz olyan akinek megtetszik és hazaviszi az ő kis kreálmányát. Van itt minden, mint a bucsuba. Ak47 és pisztoly szimulátortól elkezdve, gűzkürtön át, különféle fájlkezelőkön és kis érdekes programokon át minden. Az ember órákat tölthet el csak a böngészéssel, annyi minden van. De a fő probléma inkább az, hogy a cuccok 70%-a (amit letöltöttem) felesleges vacak, vagy rosszul megírt program. Van persze 1-2 gyöngyszem, de nem bírom megérteni mi szükség van egy rohadt notepad alkalmazásban arra, hogy csili csálé, kezelhetetlen felülete legyen? És ez csupán egy példa a sok szemétből. Egy másik példa, egy digitális óra widget, ami egyik este az akkut 0-ra szívta le. El is késtem a munkából. Az a mértékű hype szerintem ami a marketplace jóságát illette, szerintem egy nagyon erős túlzás. (Megemlíteném hogy az OVI store ehhez mérten is egy kalap sz*r, de ebbe ne menjünk bele) Jó hogy van, de tudni kell szelektálni a sok szemét közt.

A hétköznapi élet

Miután végignyomkodtam minden menüpontot, azt mondhatom, hogy egészen elégedett voltam a készülékkel. A naptár nagyon jó, sokáig ez volt a határidő naplóm, hiszen a QWERTY billentyűzettel élmény gépelni. Nagyon tetszett az SMS felület. Nem kellett állandóan a névjegyzéket böngészni a kontaktok után, hanem elég volt a korábbi beszélgetésbe bedobni azt amit írni akartam. Igazán kiváló a QWERTY… de lehet ezt már mondtam.

A névjegyzék is egész jó (leszámítva az első időkben elkövetett szívást). A kontaktokat könnyű szerkeszteni, adatokkal bővíteni. Gördülékeny a névjegyzékek közti keresés is.

És a feketeleves

Telefonálásról sajnos csak rosszat tudok írni. Lehet, hogy egyedi a probléma, de engem kifejezetten idegesített, hogy ha pl egy SMS-t írtam, vagy a naptárban matattam, vagy neteztem, vagy szóval bármit csináltam, és jött egy hívás, akkor képtelen voltam felvenni, hiába nyomkodtam a zöld felvevő gombot a kijelzőn (lévén, hogy hardveres gomb nincs), az istennek nem akarta felvenni. Így maradt a magyarázkodás az elmulasztott hívás után.

A másik ami nagyon elszomorító volt, hogy nagyon hangosan kellett a telefonba beszélnem, hogy a másik fél értse amit mondani akarok. Az N82-nél ugyanezzel a hangerővel semmi gond nem volt, itt valamiért mindig ordítanom kellett. Ráadásul több kontaktom jelezte, hogy olyan mintha egy dobozból beszélnék hozzá. Elég siralmas.

A kijelző olvashatósága megint egy újabb történet. Szobában, és felhős időben nincs vele egy fikarcnyi probléma sem. A fényérzékelő nem érzékelt semmit, mindig 50%-os fényerőn volt, akármilyen fényviszonynak volt kitéve a telefon. Ennek köszönhetően a napfényben egy rémálom volt az olvashatatlanság. Borzasztó. Persze az megoldotta a problémát, hogy vakító napfényben szenvedve bevánszorogtam a beállításokba, lelőttem az idióta fényérzékelőt és felraktam 100%-ra a fényerőt. Ez a fajta megoldás addig tartott, amíg ki nem kapcsoltam a kijelzőt, ugyanis utána rögtön visszaállt 50%-ra. EPIC FACEPALM

És akkor még nem írtam a kamera elsütési lag-ról, amikor ha elsütöd a kamerát, akkor kb 1 másodpercig ki kell tartanod, hogy nehogy berezegjen a kép. Nem értem, hogy ezt itt hogy nem tudták rendesen megoldani, holott az N82 villámgyorsan rögzíti a képeket. A beállításokat kezelő tárcsát is szokni kellett. Nagyon lassú a szoftver ezen része, és túlságosan körülményesen lehet beállítani egy-egy kívánt témabeállítást.

De minden probléma közül talán a legelszomorítóbb a megbízhatatlansága volt. Akár egy sima híváskezdeményezésbe is képes volt belefagyni a telefon. És most nem arról van szó, hogy tökig lett volna a memória mindenféle marketplace-ről letöltött kacattal. Az advanced task killeren kívül semmi nem volt a telefonon, és akkor is ezt csinálta.

Konklúzió

Az egyébként szerethető készüléket, olyan dolgok rontották el, ami csak a tulajdonságokat böngészve nem derül ki semelyik vásárló számára. A kamera például hiába 5 megapixeles, autofókuszos, ha egyszer egy kalap kutyagumi. Hiába a látványos felület, ha folyton fagy, és még egy rohadt hívást sem lehet rendesen levezényelni benne. Egy kis felsorolásban összegezném azokat a dolgokat, amik tetszettek, és amik nem.

Szeret:

• Látványos, könnyen testreszabható felület

• Jó érintőkijelző, a rezisztív technológia ellenére

• Istenkirály QWERTY és üzenetkezelés

• Jó SNS funkciók

• Jól összeszerelt készülék

Nem szeret:

• Rossz kamera

• Még rosszabb kijelző

• Hibáktól hemzsegő szoftver (fagyások és híváskezelés)

Végezetül pedig jó dolog az újdonság, de csak akkor, ha tényleg jobb mint az előd.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Maradok Tisztelettel:

RedBoyforCE