A Lista: Zelda Maraton 2.rész

4. The Legend of Zelda : Ocarina of Time

Eléggé magasak voltak az elvárásaim a játékkal kapcsolatban, ugyanis rengeteg top X games all the time listát (plusz a Gamer 365-ös top lista) végignéztem és ez szinte mindenhol ott volt. Illetve nagyon érdekelt, hogy egyik kedvenc sorozatom, hogyan fog teljesíteni 3D-s közegben. Nagyon régen már játszottam egy kicsit vele emulatoron, de annyira nem volt élvezhető az irányítás miatt sem és az angol nyelvtudásom hiányosságai miatt sem...

+ 3D jótékony hatása: puzzle és harcrendszer

Maga a 3D sokkal komplexebb logikai feladványokat, illetve harcrendszert tesz lehetővé. A harcok esetén ez sokkal nagyobb manőverezési képességet jelent, illetve a Z-targeting-gel párosulva hatékony elkerülő, valamint védekező manőverek kivételezését. A feladványok szempontjából a játék tökéletesen kihasználja a 3D-t. A módszer kisebb-nagyobb változtatásokkal ugyan az maradt mint régen - lődd meg ezt, kapaszkodj bele ebbe, robbantsd fel azt, told ezt ide - csak azzal az különbséggel, hogy most arra kényszeríti az embert, hogy 360-ban gondolkodjon, illetve bizonyos dungeon-ök (pl. Water Temple) kimondottan erre a vertikalitásra építenek.

+ Z-targeting

Néha már pofátlan módon megkönnyíti a játékos dolgát, azonban kiküszöböli a 3D-s környezet legnagyobb hátrányát, mégpedig azt, hogy a mélységet (ellenfél közti távolság) nagyon rosszul lehet érzékelni.

+ Eszközök áradata

Már az SNES-es rész is rengeteg eszközt szolgáltatott rendelkezésünkre, de ebben a kategóriában az OoT viszi a prímet : 4 fajta kard, rengeteg sub-weapon, rengeteg item, plusz ez párosul még a 3 ruha fajta ruhával és az ocarina teljes albumával. A kombinációk száma a feladványok és akadályok megoldásánál szinte végtelen.

+ Nagyszerű történet és final fight

Szinte minden van benne, ami egy nagyszerű történethez szükséges: időutazás, személyes drámák, nagyszerű kontraszt a jelen vidámsága/pozitívuma és a jövő nyomott hangulata között, egy epikus küldetés stb. Jó persze nem egy film ( vagy FF7 :D ), de játékhoz képest nagyon magával ragadó a története, amit az erősen cinematikus boss fight mikéntje koronáz meg végül: rengeteg csavar, menekülés, aztán harcolsz a kardod nélkül, majd visszaszerzed és azzal viszed be a kegyelemdöfést.... mesteri !

- Rossz szájíz boss fight-ok után...

Először úgy akartam ezt megnevezni, hogy "Nem túl változatos boss fight-ok", de az túl félrevezető lenne. Lényeg a lényeg: természetesen különböző módszerrel kell végigküzdeni magad (ez minden játéknál alapvető), de a probléma az, hogy szinte minden egyes boss fight abból áll, hogy az adott dungeon-ben megszerzett item-et használod (valamilyen szempontból érthető), ami kissé megöli a játék szellemiségét.

- Néha zavaros grafikai megvalósítások

Ezt elsősorban a korai 3D számlájára írhatjuk, nagyban nem rontja a játék élvezetét. Új rendszer lévén szinte természetes, hogy apróbb hibák, glitch-szerűségek néhol megfigyelhetőek, valamint néha nagyon brutális egy-egy poligon-massza, de természetesen nem vészes, sőt, akkori szemmel nézve nagyon pöpec. Az én esetemben csak egyszer hátráltatott tartósan, amikor is a Water Temple-ben egyik fal más színű volt egy kicsit, amit én először a víz által visszavert fénynek, hittem majd egy óra bolyongás után kiderült, hogy azt a részt be kéne robbantani. Nem vészes, de néha egy kicsit összezavaró.

Az Ocarina of Time egy nagyon kellemes kis játék, meg is értem, hogyan tud masszívan már lassan 20 éve ott lenni a Top 10-ben és emellett egyik személyes kedvencemmé is vált

.

5. The Legend of Zelda: Majora's Mask

2013. április 21. 23:28. Piros betűs ünnep! Ugyanis lassan 3 hónapnyi (nem minden egyes nap, de még így is sok) játék után végül sikerült végigvinnem. Eléggé vegyes érzésekkel a hátam mögött, fejeztem be...

+ Egyedi hangulat

Azok között a Zelda játékok között, amikkel eddig játszottam, ennek van messze menőleg a legdarkosabb, legnyomottabb hangulata. Egy város, amit a pusztulás fenyeget és a város határt átlépve sem különb a helyzet. Nem is beszélve, hogy a fő maszkokat, mind olyanoktól szerezzük meg, akik abban a pillanatban halnak meg vagy már halottak... Ez az apokaliptikus, drámai, sötét hangulat eléggé különös, eddig nem látott atmoszférát kölcsönöz a játéknak, ami nekem személy szerint bejött.

+ Maszkok

A maszkok a játék alappillérei. Mondhatjuk, hogy a ruhát váltja fel az OoT-ból, de ennél azért jóval több. Ugyanis a 3 fő maszk felruház a 3 faj alapképességeivel, illetve azoknak előnyeivel és hátrányaival. Ezt az ember harc közben fogja nagyon jól kitapasztalni, illetve egy-egy specifikus pontján a játéknak. Nem is említve a rengeteg almaszkot, amit csak normál állapotban hordhatunk és vagy valamilyen extra tulajdonsággal (gyorsabb leszel tőle, adott teremben óriási méretű leszel stb.) vagy csak egy bizonyos részen való áthaladáshoz kell.

- Ahol kéne, ott nem változtat...

A két játék között közel két év telt el, de a grafikai modellek, illetve annak minősége egyáltalán nem változott. Persze érthető, hogy az N64-nek ez már közel a csúcsteljesítménye, de kimondottan ugyan azokat karakter- és épület modell-eket újra felhasználni... az ember néha erősen úgy érzi, mintha az OoT expert vagy fan-made verziójával játszana.

- ... ahol meg nem kéne, ott variál

Ez elsősorban két nagyon nagy problémában merül ki.

1. az időkérdés: játékmechanikai újításként itt a Song of Time-mal képesek vagyunk a játék 3 napos periódusának elejére visszatérni (időutazás!). Először nagyon ötletes, jópofa dolognak tartottam, de aztán rájössz, hogy ebben a játékban az idő a legkegyetlenebb ellenséged. Ugyanis okoz pár előre nem látható problémát. Először is erősen lekorlátozza a próbálkozásaid számát. Szinte kizárt, hogy 3 játékbeli nap alatt karóból végigvigyél egy dungeon-t. Aztán a második 3 naposnál eljutsz a főellenségig, de mivel nincs időd kitapasztalni valamint stratégiát kidolgozni, ezért mehetsz megint vissza az elejére... grrrr. A másik probléma, pedig a reset. Ha visszamész a legelejére, akkor az egész inventory-d lenullázódik , egyedül a fontos quest-itemek, valamint a pénzed marad meg, persze csak ha bankolod. Azonban ennél súlyosabb a quest állapotának reset-je: ha visszamész, az EGÉSZ játék visszaáll úgymond a kezdeti állapotba. Ez főleg akkor fájdalmas, ha éppen a végignyomtál egy dungeon-t, de nem tudtad legyőzni a boss-t és lejár az időt, ugyanis ilyenkor a "reset" után kb olyan mintha lóf@szt nem csináltál volna még ott. "Lépsz előre 3-at vissza 2-őt" - így lehetne szemléltetni az egészet. Persze, ha megvan a boss is, akkor a játék engedékeny, és már kapásból a boss-hoz teleportál.

2. a mentési rendszer: az OoT-ban megszokhattuk, hogy a mentés egyszerűen csak annyi hogy Start és mentés gomb, majd az ember nyugodt szívvel kapcsolhatta ki a konzolját. Tökéletes és eléggé egyszerű, hogy az ember bármikor felfüggessze a játékot. ezzel szemben a MM-ben választhatunk, hogy vagy Song of Time-mal visszemegyünk (persze ennek minden következményével) vagy keresünk egy szobrot és azzal mentünk, amivel megmarad minden item és a quest is, de a megmaradó idővel kell gazdálkodni. Ez akkor erősen ajánlott, ha már van elképzelése az embernek, hogy hogyan kell már megcsinálni, amit akar. Illetve a játék első 1-1.5 órájában nincs is lehetőséged menteni, ami nekem pont rosszul jött ki mert, amikor belekezdtem, akkor pont csak egy óra szabadidőm volt.

- Back to the past.... again...

Az a túlzott nehézségi szint illetve frusztráció, amit azt hittünk a LttP-től kezdve magunk mögött hagytunk, visszatér teljes életnagyságban, legyen szó boss fight-ról, vagy csak simán az előrehaladásról. Néha belenézni egyszer-egyszer valamilyen leírásba szinte elkerülhetetlen és néha olyan itemeket kell megszerezni, hogy egyáltalán az ember haladjon valahova, aminek nem is kéne szükségesnek lennie, illetve esélytelen, hogy saját magától rájöjjön a túlságosan elvont összefüggések miatt...

A Majora's Mask kissé olyan mint Luigi, hogy mindig csak a bratyó kapja a rivaldafényt, ő pedig a hátérben marad. De ebben az eseteben ez valamilyen szinten jogos is, ugyanis hiába vannak nagyszerű ötletek benne (elsősorban a hangulatra és a maszkokra gondolva), a negatívumai nagyon erősen lerontják ezeket. Azoknak ajánlanám, akik szeretik a Master Quest elvetemült nehézségét, azoknak biztos bejön. Ehhez a játékhoz, azért egy kicsit át kell állni az orthodox Zelda gondolkodásról.

Köszönöm a figyelmet!