2015 legjobb filmjei

Miután alig néhány nap választ már csak el bennünket az idei Oscar-gálától, ezért úgy döntöttem, itt hagyok nektek egy rövidke listát azokról a filmekről, amelyek a legnagyobb élményt nyújtották számomra a tavalyi esztendő kínálatából.

A lista spoilermentes, és természetesen totálisan szubjektív, és van néhány kimaradt alkotás is, melyeket ha láttam volna, nem kizárt, hogy átírták volna a sorrendet (pl. Spotlight, Sicario, Bridge of Spies).

9. The Martian

Számomra kissé érthetetlen, hogy mit keres ez a film a Best Picture kategóriában. Félreértés ne essék: tisztességesen összerakott, szórakoztató mozi, ami pont annyira (nem) veszi komolyan magát, amennyire (nem) kell, de igazán kiemelkedő vagy egyedi tulajdonsága nincs véleményem szerint. Egy korrekt film, ennyi - igaz, "ilyenből" talán a legjobb idén.

8. Ex Machina

Forgatókönyvíróként Alex Garland bizonyított már korábban, rendezői bemutatkozása pedig talán még meggyőzőbbre sikeredett. Rég kaptunk már igazán maradandó sci-fi tematikájú thrillert (talán pont a Garlandhoz is köthető Sunshine volt az utolsó), az Ex Machina azonban ilyen: elképesztően precízen építkezik, rengeteg feszültséggel és remek alakításokkal.

7. Saul fia

Megmondom őszintén, én eddig még egyszer sem tudtam úgy igazán lelkesedni hazai film iránt, a Saul fia azonban meggyőzött - pedig bőven zakatolt már a hype-vonat, amikor felültem rá, de ekkora elvárásokkal sem okozott csalódást. A bátor és egyedi koncepció nálam bejött, leginkább azért, mert ez a - minden szempontból - főszereplő-fókuszú történetmesélés tökéletesen harmonizál a témával. A Saul fiához sok mindent te magad teszel hozzá, pont attól hatékony, mint ami miatt az ismeretlentől való félelem - ez pedig zseniális húzás.

6. The Big Short

Nem volt egyszerű szórakoztató filmbe önteni ezt a "történetet", Adam McKay-nek azonban sikerült. Ez leginkább annak a húzásnak köszönhető, hogy a The Big Short szokatlan módon és intenzitással játszadozik a negyedik fallal, amire nemcsak azért volt szükség, hogy közgazdász végzettség nélkül is követhető legyen a cselekmény, hanem hogy hangsúlyozzák: igen, ebben a filmben kicsit te is benne vagy. A karakterek nem különösebben erősek, de az erkölcsi disszonanciába legalább nem tört bele a bicska, pedig simán megvolt rá az esély.

5. Room

Szerencsére nem vagyok depressziós hajlamú, ennek ellenére (vagy éppen ezért?) imádom a nyomasztó hangulatú filmeket, különösen azokat, melyek arra építenek, hogy a hosszasan csepegtetett feszültséget egyszer csak feloldják a megfelelő pillanatban. A Room is ilyen, csak kicsit másképp, afféle feelgood-thriller, ami attól válik elképesztően érdekessé, hogy Jack korlátolt világképén keresztül látjuk szinte minden egyes elemét.

4. Mad Max: Fury Road

Egy "natúr" akciófilm általában borzasztóan kevés ahhoz, hogy bármi maradandót hagyjon bennem, a Fury Road azonban amennyire egyszerű (mitöbb, már-már primitív), annyira jól bánik a rendelkezésére álló eszköztárral. Tekintve, hogy ez egy sivatag, néhány autó és egy maroknyi karakter, minimum zseniális az, amit George Miller és "csapata" letett az asztalra. Lényegében egy gigantikus pofon ez a CG-parasztvakításnak - a Mad Maxben is van belőle, bennem mégis a fényképezés, a koreográfia és a hús-vér kaszkadőr-jelenetek maradtak meg, mindez borzasztóan stílusos tálalásban.

3. The Revenant

Valami hiányzott nekem a The Revenantból, de a mai napig nem tudom, hogy mi. Ettől függően észveszejtően gyönyörű és baromi hangulatos - Lubezki joggal fogja zsebre tenni a harmadik aranyszobrát. DiCaprio is, csak neki nem ezért a szerepért kellett volna megkapnia, mert volt már ennél sokkal jobb alakítása is - Tom Hardy-nak ellenben nem, úgyhogy neki is szorítok.

2. Hateful Eight

Itt most leírhatnám újból azt, amit a Roomnál már kifejtettem, úgyhogy legyen elég csak annyi, hogy a Hateful Eight pont ezt a jelenséget testesíti meg, és Tarantino filmjeiben is pont ezt az "elemet" szeretem a legjobban - amikor pontosan tudod, hogy mi fog történni, de az út és a párbeszédek, amin keresztül eljutsz oda elképesztően jó. Kicsit olyan volt az egész, mint egy hosszú színházi darab, de egy másodpercre sem unatkoztam rajta.

1. The Danish Girl

Egy éve még én is jót viccelődtem azon, hogy Eddie Redmayne saját magának fogja átadni a legjobb női főszereplőnek járó díjat 2016-ban (ugye az előző évi, ellentétes nemű győztesek osztják a díjakat az Oscaron), most azonban már teljesen komolyan gondolom azt, hogy ahogy nem Leonak kéne nyernie idén, úgy Eddie-nek éppen most kéne megkapnia a szobrocskát. Számomra ez minden idők egyik legjobb színészi alakítása, ami nagyon könnyen lehetett volna kínosan nevetséges, Redmayne azonban annyira hitelesen, annyira aprólékos elemek segítségével lényegül át (sőt: oda-vissza), ami számomra elvitte a hátán az egész filmet. Hihetetlen, hogy mennyire nem gondoltam volna előzőleg, de nekem a The Danish Girl volt 2015 legmaradandóbb filmélménye.

És nektek?