LED vs OLED (2019) - MEGABLOG 1. rész / 4

1. rész (csak 4 részletben tudtam feltölteni)

TARTALOM:

• előszó

• tesztelt modellek

• más modellek

• dizájn

• OLED-ről és LED-ről

• dizájn

• kontraszt (+ feketék kezelése, fekete közeli árnyalatkezelés, blooming,

shadow detail)

• mély fekete és blooming kapcsán

• fényerő, SDR, HDR

• helyi fényerő, csúcsfény és relatív fényesség

A 2019-es jelző részben megtévesztő, ugyanis alapvetően egy 2016 végi prémium LED-et vetek össze egy 2018-as OLED-el, de a jellegzetes technológiai különbségek nem változtak azóta, és egyébként is említem napjaink legmodernebb / legnépszerűbb top TV-it is, és az írás (remélem) helyt fog állni még 2020-ban is, vagy tovább… (blogképeknél sajnos maximum 420 pixel széles képeket használhattam)

(KÉPERNYŐBEÉGÉS RÉSZT FELTÉTLENÜL OLVASSÁTOK EL!)

Philips OLED-ekre eredetileg csak alig akartam kitérni, mert még csak most mutatták be az idei modelleket, és nagyon hasonlóak a többi OLED-hez, de az UTOLSÓ pillanatban befutott egy (mérvadó) HDTVTest review a Philips 804-esről, így erről is írok külön kis lábjegyzetek formájában az egyes témáknál. Külön jellegzetességük volt egyébként tavaly(ig is) a Philips OLED-eknek, hogy nagyon hatékonyan javítanak 30 FPS anyagot akár 60 FPS-nek tűnőre, és habár erősebb az ABL-jük (nagy területű fényességnél jobban sötétítik a képet), kis területen 2018-ban mégis a Philips OLED-ek hozták a legnagyobb fényerőt, mind a mai napig, kivéve a (Pana által) felturbózott panelű Pana GZ2000-et. SDR-ben azonban - a Sony-hoz hasonlóan nem bizonyultak túl fényesnek, noha frissítések óta elvileg ezen javítottak, de még az idei 804-es is sötétnek bizonyul.

Ne felejtsük Philips OLED-eknél a pöpec 3 oldaló Ambilight technológiát, avagy ahogy egyesek hívják, a „diszkófényeket” filmeknél.

2003 óta érdekel komolyabban a házimozi, mint komolyabb (szak)hobbi, azon belül is részletesebben a TV-k, végigkísérve a CRT TV-k, majd a plazmák felvirágzását, az LCD-kkel vívott „csatájukat”, és később halálukat (plazmáknak)… mégis muszáj mindig képben lenni, hiszen a régi tudás ma már elavult, akár egy-két év „kimaradás” után is.

2017 eleje óta viszont gyakorlatilag már napi szinten foglalkozom „4K HDR TV”-kel, még lelkesebben, mint régen TV-kel, és minden álmom volt egy szuper HDR TV modell megszerzése. Ez sikerült is először 2017 nyarának végére, és nem akartam megszakítani ezt a „jó szokásom”, de azóta is imádok figyelemmel kísérni mindent, ami HDR-el kapcsolatos, ami tulajdonképpen egyik fő hobbim lett.

TESZTELT MODELLEK

Sony ZD9 (FALD LED) - A Sony 2016 végi csúcsmodellje, amibe mindent belepakoltak, amit csak tudhat egy VA paneles LED. Top kontraszt (LED-nél), soha korábban nem látott helyi fényvezérlés, tehát Full Array Local Dimming, avagy FALD azon belül Backlight Masterdrive, a 65-ös modell esetében 648 zónával (75-ösnél 800+), az addigi legjobb jelfeldolgozással, rekordot döntő fényerővel SDR-ben és HDR-ben is (akár 2000 nit is), és Sony specifikus képjavítókkal. Minden azóta készült komolyabb, tehát 9-es Sony LED ennek a - lassan klasszikus - csúcsmodellnek a leszármazottja, és tulajdonképpen azóta sem volt ilyen jól összerakott darab a Sony LED-ek közt (igazából a többi márkánál sem LED-ek közt).

Panasonic FZ800 (OLED) - Tulajdonképpen 4. generációsnak hívható 2018-as OLED, AMENNYIBEN a 2016 előtti kezdetleges LG modelleket hívjuk 1. generációsnak, a 2016-os első komolyabb HDR képességű LG OLED-eket 2. generációsnak, a finomított 2017-es darabokat pedig 3. generációsnak, a 2019-eseket pedig 5. generációsnak. 2017-ben, tehát a 3. generációban kezdtek el más márkák is OLED-eket forgalmazni, köztük a Sony, Panasonic és Philips is, és rögtön a legjobbak közé tartoztak. A Pana mindenképpen a csúcsra tört például színhűség és Tone Mapping terén, mint TOP házimozis OLED. Végül a 2018-ban a 4. generációban még tovább javították a mozgást, fényerőt, shadow detailt-t stb. hogy (továbbra is) megtarthassa a legjobb házimozis HDR TV címét (szigorú sötétben filmzénős kritéritumok esetében).

Ráadásul a Pana 2018-as modelljei közt - FZ800 és FZ950 - már nem volt különbség képminőségre, így a nem prémium, hanem egyszerűbb kivitelű olcsóbb FZ800 remek ár/érték arányú. Tehát ha az FZ800-at választjuk, ugyanazért a top képminőségért, ami megvan az FZ950-nél is, nem kell kifizetni a premium kivitel felárát (pl. pöpec soundbar).

Ráadásul 2018-ban véleményem szerint szinte alig volt igazán jó FALD LED, kivéve talán a Samsung Q9FN-t, vagy Q900R-t minimum 75-ös méretben (mert a 65-ös picit kevésbé jó fényvezérlésben), vagy pár itthon nem kapható Premium LED-et! Éppen ezért ÁLTALAM ELVÁRT top filmes képminőséget 2018-ban CSAK OLED hozott, és köztük a Pana és a Sony MASTER AF9 lett a legjobb, ezek közül is sokak szerint inkább a Pana, így kvázi AZ FZ800 AZ ÉV LEGJOBB TV-JE, pláne ha ár/érték arányt is nézünk.

MÁS MODELLEK

Sony XF90 (és XG95) - Egy rendkívül jó ár/érték arányú közép-felső kategóriás FALD LED, avagy „9-esként” a premium Sony (LED) kategória belépő szintje, a ZD9 butítottabb utódja, jóval kevesebb zónaszámmal, ám gyorsabb pixelkezelésű panellal, és az X-Motion Clarity-nek hála az OLED-eknél is élesebb mozgással. Míg az XF90 (amcsi nevén X900F) egy idén is forgalmazott 2018-as modell, addig az XG95 már idei, nagyon hasonló tudással, ám már az erősebb X1 Ultimate chipsettel és minimálisan jobb Local Diminggel. A jelfeldolgozórendszerük a legjobbnak számítanak, így a továbbiakban minden (FALD) 9-es LED-re (XE93, XE90, XF90, XG95 stb.) is „prémium LED”-ként fogok utalni, még akkor is, ha nem feltétlenül érnek el 1500 nites fényességet (kivéve XE93) és nincs olyan komoly Local Dimmingjük, mint a ZD9-nek, XE94-nek, 75ZF9-nek vagy a 4000 nites highend 8K ZG9-nek. Ezek a Sony 4K HDR FALD LED-ek ugyanis JELENTŐSEN eltérnek a régi átlag (főleg Edge) LED-ektől, sokkal komolyabb képminőséget nyújtva!

Fontos tudni, hogy a 75-ös és 85-ös változata az XG95-nek X-Wide Angle-el lett felvértezve, mint a ZF9-nél (vagy a brutál nagy és méregdrága 4000 nites high end 8K ZG9-nél), ami jobb betekintési szöget, de natívan jóval gyengébb kontrasztot ad, és csak Local Dimminggel kompenzálható.

Samsung Q85R és Q90R (és Q80R) - A legújabb 4K QLED modellek, a még komolyabb 8K modelleket leszámítva a legjobb QLED-ek. Mindegyik FALD LED, tág színterű kvantum filterrel, és referencia szintű antireflektív filterrel (nem tükröződnek). A Q85R egy speciális enyhén tuningolt európai változata a Q80R-nek. Dizájnban is különböznek és a Q85R One Connect boxszal lett gazdagabb. Local Dimming terén zónaszámra egyeznek, 96-96 zóna, ám több helyen is úgy láttam feltüntetve Samsung prospektusban, hogy a Q85R jobb local dimmingként jelölik. Ez vagy hibás marketing, vagy esetleg algoritmusra jobb a Q85R, mint a Q80R.

2019-es OLED-ek - Az 5. generációs OLED-ek 2019-ből.

MÁS PRÉMIUM LED-ek?

Komolyabb FALD LED-eket természetesen más gyártók is csinálnak, mint például a Vizio, TCL vagy Hisense, de hozzánk csak kevés jut el, és nem nagyon tudok hivatalos márkaképviseletről itthon. Az egyik ilyen kincs a TCL MiniLED-je, az X10-es. 15360 LED van benne, tehát rendkívül homogén, de ehhez képest "csak" 768 zóna (egy HDTVTestnél tesztelt modell amúgy több, mint 25 ezer LED-es és 900 zónás volt, közel 2000 nites csúsfénnyel kalibrálva, így most nem vagyok biztos, hogy az X10 mit tud), ami persze FALD LED-ben KIEMELKEDŐ… ám az igazi MiniLED-ek a szememben, melyek a FALD LED-ek egy új generációja (lesz/lehet majd), már 10-20 ezer zónásak is lehetnek. 100 ezer zónával már elérhetnénk optikailag kvázi OLED precizitást is szerintem, korai ízelítőt adva a későbbre tervezett MicroLED-ekből.

MIÓTA „TESZTELHETEM” ŐKET ?

A Sony ZD9-et pont két éve van szerencsém használni, irdatlan mennyiségű anyagot letesztelve, több 100 filmet/sorozatot végignézve, és akár 500-ba is belelesve, játékokról, vagy HDR demókról nem is beszélve, elolvasva minden létező review-t, és kipróbálva minden képmódot.

A Panasonic FZ800 másodtévének lett vásárolva másik otthonba, 4-5 hónappal ezelőtt. Azóta közel 100 film (sokuk 4K HDR), és majdnem 20 évadnyi sorozat lett végignézve rajta, plusz belekukkantva legalább 200 „tesztfilmbe”, beleértve tucatnyi játékot (HDR/SDR).

OLED-RŐL ÉS LED-RŐL

A „perfekt kontrasztú” OLED legendája főleg 2015-2016 óta kering a házimozisok, vagy akár az egyszerű felhasználók körében, és engem is a bűvkörébe kerített.. ám végül anno valamiért mégsem OLED-et választottam. Hogy miért? Mert 2 éve ezt a fémkeretű jellegzetes LED modellt (ZD9) találtam egyszerűen jobbnak összevetve minden téren, és azóta is azt vallom, hogy

NEM CSAK OLED JELENTHETI A KIVÁLÓ ALTERNATÍVÁT.

OLED-ről már szinte mindenki tudja, hogy különlegessége, hogy saját fénykibocsátású pixelei egymástól függetlenül mind akár ki is kapcsolhatóak, pixelpontosságú mély feketét elérve ezzel, nem beszélve a tág betekintési szögtől. Ám vannak korlátai. Az organikus panel beéghet, míg LED még csak nem is ghostingol, és a fehér alpixellel kiegészített WRGB struktúra fényerőben és szaturációban is limitált, pedig színtérben túltesznek a LED-eken. Ez azt jelenti, hogy egy OLED TV-nek minél nagyobb területen kell fényes részt megjeleníteni, annál jobban aktiválódik az ABL (automatikus fényerő csökkentő), és visszafogja a panel fényerejét a készülék védelmében, ráadásul külön gond, hogy az igazi SZÍNFÉNYEREJE limitált, tehát nagy fényerőnél - főleg HDR módban - a fehér alpixel erős igénybevétele miatt a szaturációból is veszít (pl. telt pirosból rózsaszínűbb tónus lesz).

Ráadásul hiába a mély fekete kikapcsolt pixellel, arról kevesebbet beszélnek/beszéltek, hogy az LEGKISEBB FÉNYESSÉGŰ BEKAPCSOLT PIXEL bizony zajos hatású lehet OLED-en, és sokáig rossz shadow detailt eredményeztek, illetve többek közt ezen is igyekeztek javítani az egyes OLED generációkban.

Azt is hozzá kell tennem, hogy OLED egyelőre csak felső kategóriában van, tehát olyan jelfeldolgozó rendszer is párosul hozzá. Éppen ezért OLED-et CSAKIS felsőkategóriájú LED-el érdemes összevetni, sőt csakis helyi fényerő szabályozásúval, azaz „Full Array Local Dimming”-űvel (FALD), hogy felvehesse a versenyt kontrasztban. Még az XF90 vagy Q85R sem teljesen a súlycsoportjuk, de azokkal már NAGYON is érdemes szemeznie annak, aki nem OLED-re vágyik.

A LED-ek pixeleit állandó megvilágítás éri oldalról (Edge LED) vagy hátulról (Direct LED), és nem okoz nekik gondot a nagy fényerő, VA panelnél a remek shadow detail sem, ha jó a koncepció a jelfeldolgozó rendszernél (ellenpélda a 2018-as FALD QLED-ek agresszív local dimmingje), de komolyabb gondot jelenthet nekik igazán mély fekete, ráadásul a betekintési szög is erősebben korlátozott. Drágább (homogénebb) modelleknél sok megvilágító LED esetében már Full Array Direct LED-nek hívjuk,

a zónákra osztott fényvezérlés, avagy Full Array Local Dimming pedig nagyban segíthet a kontrasztnak, és átlagosabb (oldalvilágítású) Edge LED-ekhez vagy akár olcsó (local dimming nélküli) Direct LED-ekhez képest sokkal jobb, tehát soha nem látott szintű LED-es kontrasztot eredményezhet, de egy fekete és fehér pixel egymás melletti akkurátus megjelenítése még így is gondot jelenthet. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ha egymás mellett kell megjeleníteni fehér és fekete pixelt LED-nek, akkor hiába a zónákra bontott világítás, a nagy méretű zónák miatt nincs mit tenni, kompromisszum kell: vagy a fehér pixel csökkenti a fekete mélységét, vagy a fekete pixel csökkenti a fehér fényerejét.

Előfordulhat Edge LED esetében is pszeudo local dimming, ám ezek csak sorokat vagy oszlopokat tudnak sötétíteni, minimális (pl. 2, 4, vagy 12 stb.) zónaszámmal, ám valamit még ez is segíthet. Egyetlen kivétel JÓ Local Dimmingű Edge LED-re a Sony 2017-es XE93-asa speciális dupla panellel, amely sokkal inkább hibrid, és 64 zónás FALD LED-ként viselkedik.

OLED-nél a fehér és fekete pixelek egymás melletti akkurátus megjelenítése nem gond, hiszen (alacsonyabb vagy átlagosabb fényerőnél) kvázi olyan, mintha 8.3 millió zónájú helyi fényvezérlése lenne, ami pazar eredményt szül (shadow detail persze egy külön téma)… alacsony fényerő tartományban legalábbis, tehát amíg a helyi fényerő nem lépi túl a panel határait. Az ABL (Automatic Brightness Limiter) ugyanis szigorúbb felső határt szab NAGYOBB területen egy OLED panel fényerejének, de még kis területen akár EGYETLEN pixelre kivetítve is csak fele annyi fényerőt tud egy OLED, mint egy komolyabb premium LED (a 3000-4000 nites LED-ekről nem is beszélve). Ráadásul WRGB OLED-en a csúcsfényerő csak a fehér alpixel erőteljes részvételével érhető el, vagyis

EGY WRGB OLED „SZÍNFÉNYEREJE” JELENTŐSEN - AKÁR 3-5X - GYENGÉBB, MINT EGY PREMIUM RGB LEDEN!

Legyen bármilyen precíz is egy OLED, a LED-ek védelmében azt is megjegyezném, hogy VALÓDI pixel pontosságú átmenetre ritkán van szükség, sőt szószerinti értelemben vett pixeles pontosságra szinte soha, noha egy OLED megjelenítés nyilván sokkal precízebb számos jelenetnél, azonban „brutális változáshoz” felesleges lenne LED-nél elsőre 8.3 millió zóna, tehát nem csak MicroLED jelent fejlődést. Már 10 ezer, vagy pláne 100 ezer zóna is KOMOLY precíziós javulást hozna mai FALD LED-ekhez képest (ők lennének az ún. fejlettebb MiniLED-ek…), csak hogy ilyen jellegű fejlesztés drága, míg OLED panel olcsóbb, ezért egyelőre anyagi okokból maradnak a gyártók főleg WRGB OLED-eknél, és a limitált képességű FALD LED-nél a piacon, a komolyabb prototípusokat szuper megoldásokkal (MiniLED, MicroLED, Megacon stb.) pedig zömmel csak kiállításokon láthatunk még.

Jó ellenpélda lehetne erre a 2018 szeptemberi IFA-n bemutatott Hisense ULED (QLED) 75U9D, mely 2500 nites csúcsfényességet 5376 zónát mutatott fel, állítólag 150.000:1-es kontraszttal, ám szinte sehol nem találtam róla érdemleges infót, így lehet ez is csak bemutatódarab volt?

A Samsung is megcsinálta tavaly a CES-en, hogy egy 10 ezer zónás Q9S MiniLED-et mutatott be, és azt beszélték majd ez lesz ősztől a Q9FN „felett” egy high end modell, ehelyett jött egy vegyes teljesítményű 8K Q900R ősszel, a Q9S-t meg mindenki elfelejtette..

Ám ha már Hisense-Samsung kapcsolatot nézünk, a Hisense jött már ki 1000+ zónás ULED-el a 75U9A-val, de egy tesztben úgy olvastam, hogy a Samsung Q9FN még 480 zónával is elkalapálta, a zónák száma tehát nem minden (de azért csodát sem lehet művelni alacsony zónaszámnál).

DIZÁJN

A ZD9 modern fémkeretes prémium dizájnú komoly LED, és bár a szélein csak pár centi széles, ám a legvastagabb közepső részén akár 5-6 centimétert is elérhet, viszont a szemnek a lehető legkellemesebben kivitelezték. Amúgy se oldalról nézzük, hanem elölről csodáljuk.

Az FZ800 ezzel szemben egy alig fél centis vastagságú panelből áll, mely a masszívabb szerkezetbe, és stabil fémtalpba ágyazódik. Ha nem is a legdizájnosabb OLED, mégis pöpec élőben, és jóval szebb, mint képeken gondoltam volna. Maga az FZ800 nem prémium kategória, és a ZD9-et vagányabbnak is érzem az egyedi talpával és fémkeretével, viszont az FZ800 vékony panelje esztétikusabb, amolyan minimáldizájn, és prémiumabb kivitelű OLED-eknél pláne nagyon dizájnos megjelenésekkel szoktam találkozni. Azt is tegyük persze hozzá, hogy a mai FALD LED-ek nem is ilyen vastagok, mint a ZD9, és például a QLED-ek általában nagyon szépek dizájnra.

KONTRASZT, FEKETÉK KEZELÉSE, FEKETE KÖZELI ÁRNYALATKEZELÉS , BLOOMING, SHADOW DETAIL

Mikor először bekapcsoltam otthonunkban a ZD9-et, hetekig csak ámultam a brutális kontraszttól és lenyűgöző fényerőtől, gyönyörű színektől, és precíz mozis képtől, akár SDR-t, akár HDR-t néztem. Az ámulás természetesen OLED esetében is meglett volna (noha az akkori 2. generációs „6”-os LG OLED-ek még gyengébbek voltak valamivel).

Annak idején a ZD9-et OLEDKILLER-nek becézték, na persze a 2016-os OLED-ekkel szemben, de mivel a ZD9 még mindig nagyon megközelíti az OLED-eket, így 2 évvel utána is hiába tudtam jól, hogy milyen szupik az OLED-ek, egyszerűen nem hogy nem ájultam el először az FZ800-tól, de elsőre még kissé csalódtam is, olyan értelemben persze, hogy pusztán sokkal többet vártam, és zavart elsőre a fényerőhiány.

Félreértés ne essék, természetesen NAGYON megszerettem közben az FZ800-at, TOP TV! , hiszen egy nagyon precíz HDR megjelenítő, és hát a ZD9 a 2016-os OLED-eket hivatott lepipálni, de ami durva, hogy 2017-es és 2019-esekkel szemben sem kell „szégyenkeznie”.

Ilyen magas szinten, azaz felsőkategóriában egyszerűen BÁRMELYIK vonalt választjuk, az lenyűgöző 2016-2017 óta, pláne ha régebbi TV-ről váltottunk. Azt is fontos tudni, hogy bármelyik vonalhoz szokunk hozzá, akár OLED-hez, akár nagy fényerejű FALD LED-hez, mindkét esetben látunk utána hiányosságot a másiknál tábornál. Ezt ne felejtsétek!

A mély fekete OLED-nél alap. Ez nem is kérdés, így azt felesleges boncolgatni.

Ugyanezt, vagy közel ugyanezt a mély feketét a ZD9 igazából könnyen hozza SDR-nél, de aki hozzá szokott OLED-hez, bizony zavarhatja, hogy nem képes mindig perfekt munkára, bizony vannak itt-ott szürkésebb bevillanások, pláne ha a sötét rész mellett világos is van, de a fekete még így is majdnem fekete. Ezek az apró, feketénél minimálisan világosabb részek azonban már a legapróbb szobai fényforrásnál is akár perfekt feketének tűnnek, nappal meg aztán pláne. Tehát szigorúan a kritikus koromsötét szobai mozizás kritériumait nézve az OLED irdatlan nagy előnnyel indul, de bizony SDR-ben könnyen marad a ZD9 OLED-ek „nyomában”, és CSAK akkor zavarnak a hiányosságok, ha van OLED-ed mellette (vagy már szigorúan OLED-hez szokott szemünk van).

Hozzá kell tennem, hogy ezt CSAKIS a BACKLIGHT MASTERDRIVE-nak köszönheti a ZD9.

ÉG ÉS FÖLD A ZD9 BEKAPCSOLT VAGY KIKAPCSOLT LOCAL DIMMINGGEL.

Ha kikapcsolom, számomra mosott szürkés lesz a kép, majdnem mint egy Edge LED-nél. Erősen veszít a kontraszt erejéből. (Tesztelést leszámítva) nem is van persze értelme kikapcsolni ilyen drága FALD LED-nél a Local Dimminget, mert input lagnál is csak 1-2 ms-t nyerhetünk, egyes TV-knél pedig szinte semmit (Samsungra eleve jellemző a mindig bekapcsolt Local Dimming).

Másik kritikus szempont a BLOOMING. Mivel egy FALD LED-nél zónákra van bontva a helyi fényvezérlés, egy fényes objektum mögött az egész zóna megvilágításra kerül, így ha egy koromfekete háttéren egy fényes objektumunk van, vagy akár egy felirat, akkor FALD LED-eknél jellemző effekt, hogy a fényes objektum körül egy enyhén fényes „aura” jelenik meg. Ezt BLOOMING-nak hívják. OLED-eknél ilyen (természetesen) nincsen, mert pixeles precízséggel jelenítenek meg akár egymás mellett is fényes fehéret, és koromfeketét.

A ZD9 volt az első olyan LED, amelynél szinte észrevehetetlen volt ez az aura effektus, de még a zónák közötti átmenet is rendkívül finom, és ez nem csak a (relatívan) magas zónaszám miatt van, hanem az egyedi Backlight Masterdrive rendszerének is betudható.

HDR-nél a ZD9 nem mindig képes TELJESEN mély feketére, habár a kontraszt még itt is nagyon klafa, csak itt inkább a felsőbb régiókig nyúlva teljesít nagy dinamikával, de valójában ez a nem perfekt fekete is inkább csak koromsötétben enyhébb, tehát csak sötét szobában zavarhatja OLED-es szemünket, hogy nem mindig koromfekete.

A ZD9 Backlight Masterdrive-ja egy nagyon finom átmenetet képez az egyes területek fényessége közt, és a Sony tradícionálisan a helyi fényerőt és shadow detailt helyezi előtérbe (az akkurátus megjelenítést), és mikor 1000, vagy 1500 nit feletti fényességet kell megjeleníteni, mellette bizony nem lehet koromfekete a kép, hanem kell kis átmenet. Ez sajnos egy kompromisszum.

OLED-nél ilyen nincsen, újra hangsúlyozom, pixelpontosságú az átmenet fekete és fehér közt és a helyi fényerő is pont olyan, ahogy az a film masterelése megkívánja (persze a panel fényerő tudásának határáig).

A SHADOW DETAIL és FEKETE KÖZELI ÁRNYALATKEZELÉS már egy trükkösebb dolog. A Shadow Detail egy 4. generációs OLED-ű Panánál - ami már a 2. generáció a Pana márkánál - szimplán kiváló, vagy mondjuk úgy teljesen ideális. Képes finom részletekre, és egy tradicionálisan (gyakran) sötétebb Trónok harca epizódot is nagy élvezettel lehet nézni mai OLED-eken.

Hiányosságot egészen addig nem fedezünk fel, míg a ZD9-et „mellé nem teszem” (jelképesen). Ott máris több részlet látszódik, méghozzá tisztábban. Nem arról van szó, hogy egy mai OLED (pláne Pana) rossz lenne, dehogyis! A legapróbb fényerőre is reagál már, ami pl.2016-ban még hiányosság volt. Egyszerűen csak a ZD9-nek sokkal könnyebben megy a fekete közeli finom árnyalatok és átmenetek kezelése, és jobban hangsúlyt is képes adni neki, így SHADOW DETAILBAN a ZD9 tudása a REFERENCIA, míg a Pana OLED-é „csak” kiváló.

A fekete közeli kezeléshez az is hozzátartozik, hogy nagyon sötét jeleneteknél, rosszabb minőségű anyagnál az FZ800 még hajlamosabb zajosabb képet adni, ami ZD9-nél nem ilyen rossz. Rossz minőségű anyagot viszont ritkán nézek, így ez valahol mellékes lehetne, ugyanakkor sok filmben vagy pláne sorozatban is lehetnek problémásabb sötét jelenetek, és bizony NEM is olyan ritkán.

Shadow Detailnál két konkrét példával élve, a PANCÉLBA ZÁRT SZELLEM” 4K HDR verziójában Scarlett Johansson nagyon sötét fekete haja FZ800-as OLED-en (ZD9-hez viszonyítva) inkább egy csillogó viaszos hatású „egybefrizura”, magyarul nincsenek olyan finom átmenetek, míg ZD9-en természetesebbnek tűnt a haja, még tincseket is véltem látni.

Szintén érdemes azt is megnézni, hogy ennél a tesztvideónál: KATT

az RGB sávoknál a 245 és a 255 közötti feketeértékeknél FZ800-on nehezebben látom az átmeneteket, kontrasztvezérlésnél pedig össze is mosódnak, és akár 10+ %-ot kell a fényerőn növelnem (nem a panel-fényerőn), hogy mégis legyen átmenet, amivel viszont túlfényesítek, és akkor a felső régió mosódik jobban el, nem beszélve a fehéres képről. Kikapcsolva a konrasztvezérlést mint írtam minden érték látszik, a felső régiókban pláne, de kevés holtterem van a kontraszttal babrálni.

Ezzel szemben ZD9-en még úgy is láttam tisztábban láttam az átmeneteket, hogy nekem a klasszikus „fényerő” (tehát nem a panel fényereje) picit lejjebb van (50 helyett 47) és alacsony gammát szeretek használni (FZ800-é az ajánlott 2.2-őn van). Egyszerűen Shadow Detail terén ZD9 a jobb, de mint ahogy a tesztből is kiderül, a Panáé is már simán „kiváló” mai norma szerint.

TÖMÖREN

Az FZ800 kontrasztja a lehető legjobb, míg a ZD9 SDR-ben szorosan megközelíti, HDR-ben meg igyekszik felzárkózni. Fekete közel kezelésben viszont jobb a ZD9. Az FZ800, mint 4. generációs OLED már „remek” SHADOW DETAIL terén, de még így sem versenyezhet a ZD9 tisztaságával és részletgazdagságával, és a rosszabb minőségű anyagok sötét jeleneteit sem tudja olyan jól kezelni az FZ800, mint a ZD9. A ZD9 tele van szuper képjavítókkal, köztük kontrasztfokozókkal is, melyek még inkább kiemelik a Shadow Detailt.

MÁS MODELLEK

Sony XF90 - Az X900F ugyanolyan jól, vagy még jobban is kezeli a Shadow Detailt, mint a ZD9. Referencia színtű, és rossz minőségű anyagok sötét jeleneteivel is a lehető legjobban bánik. Zónaszáma azonban jóval alacsonyabb, mint a ZD9-nek, kb. 10-ede, így bár szupi a Local Dimming algoritmusa (a Sony-nak nagy általánosságban kiemelkedően jó), van némi blooming és az igazán mély fekete sem mindig sikerül, főleg HDR-nél, leginkább mivel a Sony itt is a perfekt részletekre és magas helyi fényerőre koncentrál. Kontrasztban, főleg sötét szobában egy OLED bizony jobb, ha sötét jelenetekről van szó, pláne HDR-ben… viszont rossz minőségű sötét SDR anyagnál simán van rá példa, hogy az X900F van előnyben.

(Az említett high end 8K ZG9 egyébként megkapta idén a ZD9 Backlight Masterdrive Local Dimming vezérlését, 720 zónával, tehát a technológiát nem „dobta ki” a Sony hála az égnek, de még azzal együtt is sok helyen csak olyan a fekete, mint a hagyományos VA panelek local dimming nélkül, méghozzá az X-Wide Angle miatt.)

Samsung Q85R és Q90R - Mivel a QLED-ek alapvetően felsőkategóriás LED-ek, majdnem olyan jól kéne tudniuk kezelni a fekete közeli árnyalatokat, mint a Sony LED-ek. Sajnos azonban a Samsung filozófiája a Local Dimming terén tavaly óta, hogy a mély fekete mindenek előtt. Javult ugyan a helyzet tavaly óta, és nem olyan agresszív már a Samsung Local Dimmingje, de alapvetően még mindig nem perfekt. Részleteket azonban idén már nem törölnek el a QLED-ek, sőt nagyon is van Shadow Detail , egyszerűen csak sötétebb, mint lehetne. Rossz minőségű sötét anyagok terén is előnyben lennének, mint LED, azonban a Samsung jelfeldolgozó rendszere picit elmarad a Sony és Pana mögött, de összességében valószínűleg nem boldogulnak rosszabbul rossz minőségű sötét anyagokkal, mint az FZ800.

A Q90R 480 zónával (az 55-ös „csak” 240) legalább olyan kiváló eredményt mutat BLOOMING terén, mint a ZD9, és a fekete még mélyebb is sokszor,még HDR-ben is.. köszönhetően annak, hogy sötétítik a képet, és ezzel kis Shadow Detailt és helyi fényerőt is feláldoznak sötét jelenetekben. A Q85R 96 zónával nem végez olyan részletes munkát, mint a Q90R, így némi BLOOMING feltűnik (kicsit kevesebb, mint XF90-en), de egyáltalán nem vészes, mivel hasonlóan törekszik a mély feketére, mint a Q90R, és ezért (sajnos) visszavesz a helyi fényerőből, ami több bloomingot okozna eredeti értékével. Hozzáteszem valamivel gyengébb is a fényerő képesség (Q85R vs Q90R) Q85R-nél, így még könnyebb a dolga a Q85R-nek átmenetet képeznie.

A Q90R, Q85R és Q80R idén egy optikai réteg segítségével tágabb betekintési szöget kapott, ám szerencsére nem olyan kontrasztvesztéssel, mint a Sony X-Wide Angle esetében. 8K QLED esetében viszont - nem hivatalosan - felhívta rá a figyelmet az LG, hogy Samsungnál ez a réteg, avagy „elmosódós játék” az alpixelekkel, rosszabb 8K élességet eredményez. Mivel a 4K QLED-eknél egy-egy pixel 4x nagyobb, ezért ott ez csak minimálisan lehet negatívum.

2019-es OLED-ek - A kontraszt maximális, fölös részletezni. Az idei Pana OLED-ek még tisztább Shadow Detailt nyújtanak, és úgy néz ki találtak megoldást a rossz minőségű anyagok sötét jeleneteinél fellépő poszterizációra, vagy legalábbis jelentős csökkentésére. Az LG C9 ugyan elmarad picivel Pana mögött, de mindig igyekszik felzárkózni. Kicsit trükközik rossz minőségű anyagnál a kép sötétítésével, de jobban kezeli, mint a korábbi modellek, tisztábban. A Sony OLED-ek mindig a legjobbak voltak fekete közeli kezelésben, ám idén a Pana került az élre, a Sony csak a Smooth Gradation aktiválásával volt képes tisztább képre (míg a Pana a tiszta képet natívan hozta, viszont sajnos nincs is ilyen opcionális képjavítója, pedig KÉNE lassan már), a Sony viszont ezzel el is moshat sajnos részleteket, de nem annyira, mint az LG C9 (az LG is „átvette” ugyanis a Smooth Gradation opciót, de jobban tűntet el részleteket, mint Sony-nál, annak ellenére, hogy különvette ezt az opciót a zajcsökkentéstől, amihez tavaly még fixen kapcsolódott a funkció).

Amíg a 2018-as Philips OLED-ek mindegyike tönkrevágta a Shadow Detailt HDR-ben, addig 2019-ben ezt a problémát korrigálták.

MÉLY FEKETE ÉS BLOOMING KAPCSÁN

Nagyon kevés filmben van igazi fekete! Ez most meglepő gondolom. Vagyis a fekete mélységéről annyit, hogy számos alkalommal tapasztalom, hogy a filmek feketéit NEM koromfeketére masterelik filmekben / sorozatokban (pl. erdőben háttér, vagy házban sötét sarok), hanem fényesebbre, és ha nem lenne fent-lent a koromfekete mozis sáv, és nem tudnám a fekete sávokra pillantva, hogy bizony ideális a beállítás, már nyúlnék is a távirányítóhoz, hogy lejjebb vegyem a fényerőt, ám ezzel a film Shadow Detailját rontanám el.

Ez azért is érdekes, mert sokszor, mikor bevilágítást láttam egy filmen, nem is feltétlenül a ZD9 volt a ludas, ha nem feketét mutatott, és ezzel szerintem sok LED tulaj van így.

Ez a nem-fekete kép az egyre precízebb OLED-eken is szembetűnő, mert az új OLED-ek egyre alacsonyabb értékű sötétet is megjelenítenek, míg például 2016-ban egy sötét árnyalatot a B6, C6, E6 és G6 LG OLED szimplán már azonnal FEKETÉNEK mutatott egy feketéhez nagyon-közeli értéket. Ez persze anno látványos kontrasztos hatást kelt, de valójában szimplán csak egy közepes Shadow Detailt mutattak fel, a 2015-ös OLED-ek meg még pláne nagyon gyengék voltak ezen a téren.

Jó példa erre John Wick arca sötét jelenetekben, akár SDR-ben, akár HDR-ben, ahol rendre elsötétítik az egyik oldalát, és egy gyenge Shadow Detaillal rendelkező TV ilyenkor azt a felét és a nagyon sötét részeket akár szimplán komplett el is feketítheti (az effektet direkt drasztikusan mutatom):

Minimum ilyennek, vagy még tisztábbnak kéne lennie (leszámítva persze a tömörítési hibákat, mert ez youtube screenshot), és a jó hír, hogy itt nem csak a ZD9, de az FZ800 is jól szerepelt, mikor direkt ezt a jelenetet lecsekkoltam:

A nem-feketére masterelt feketére például jó példa a Walking Dead első évada (vagy akár jópár további évad) is, ahol FZ800-on az erdőtől és sötét épületek sarkaitól kezdve mindenhol koromfeketének kellett volna lennie a kép részletének, de sötétszürke volt, ám a credits kiírásakor mégis megjelent a mély fekete, tehát valóban a (fényesebb feketéjű) masterelés a ludas.

Ezzel szemben például a Fear The Walking Dead (mellékág) széria már egy sokkal kontrasztosabb és eleve jóval minőségibbre masterelt 1080p széria, mély feketével, és akár szép csillagos égbolttal is.

Tehát ha egy filmben nincsen mély fekete, és nincsenek referenciának fent-lent a fekete szélesvásznú mozis sávok, hogy azokkal összevessük, vagyis tudjuk JÓ-e a beállításunk, akkor ne feltétlenül (csak) a TV-nket okoljuk, mert lehet a film masterelése a ludas.

A másik érdekes észrevétel, ami már OPTIKAI CSALÓDÁS, miszerint fekete háttéren például egy fényes feliratnál OLED-nél is mintha olykor látnék halvány aurát, pedig tudom, hogy NINCS ott. Egyszerűen a szemem káprázik, és ezt élőben is gyakran látom, ha fényforrásra nézek sötétben akár élőben az utcán is, tehát így érzékeli a szem az erős fényt sötét háttéren. Ez meg azért érdekes, mert ha ilyet látnánk egy több tízezer zónás MiniLED-nél, tuti BLOOMING-nak gondolnánk, miközben tényleg csak optikai csalódás. (Egy fényképező meg aztán PLÁNE aurát dob fényes objektumok köré sötét háttéren.)

Ha referenciának akarnék egy filmet ajánlani mély fekete és szupi shadow detail terén, akkor bátran mutatnék a 2017-es It (Az) Stephen King horror remake-jének HDR változatára, mely (mint írtam) kiváló mély feketével, nagyon finom átmenetekkel és szupi shadow detaillal rendelkezik mindkét TV (ZD9 és FZ800) esetében.

Performance-beli különbségek ZD9 vs FZ800 például ennél a filmnél, szigorúan sötét szobában éjszaka tesztelve:

A ZD9 nem mindig, nem minden részen tartotta 100%-ig feketén a fenti-lenti mozis sávokat, viszont pár helyen tisztábbnak és élesebbnek éreztem a képet, mint FZ800-on. A kisebb fényforrások, mint pl. lámpa, ellenben talán precízebb volt OLED-en, viszont erőteljesebb ZD9-en. A fényes nappali részek is erőteljesebbek voltak ZD9-en, viszont hiába volt szép színes a Sony LED, kicsit elmaradt azoktól a telt színektől, amiket egy HDR Pana OLED-nél megszoktam. Éppen ezért az átlagosabb részeket ZD9-en éreztem „egyszerűbbnek”, és a „véres fürdőszoba” sem volt olyan szép színes telt, mint FZ800-on. A mozgás viszont megint ZD9-en volt picit jobb (egyenletesebb), habár OLED-en is nagyon rendben találtam.

Azt persze meg kell még jegyezzem, hogy a teszt szinkronos nézésre vonatkozik, tehát felirat használata esetén a ZD9-nél (szerintem) kissé romlott volna a sötét jelenetek helyes megjelenítése, habár lehetőségeihez képest kiválóan meg szokta oldani tapasztalataim szerint.

MIBEN IGAZÁN PRECÍZ AZ OLED, HA KONTRASZTRÓL VAN SZÓ?

A válasz egyszerű: ha kiiktatjuk a Shadow Detailt, és a pixeles pontosságú átmenetre koncentrálunk OLED-en, CSAK fehér és fekete között. Azzal egyszerűen semmilyen LED nem képes felvenni a versenyt (legfeljebb meglepően jó munkát végez), legyen akárhány ezer zónája akár, csak majd egy Micro LED, amely szintén (4K esetén) mind a 8.3 millió pixelét külön kezeli fényvezérlésben. De legalábbis vagy 100 ezer zónára lenne szükség ILYEN 3D-s és élénk látványra, mint amit OLED csillagos égboltnál nyújt, vagy mint ennél a demónál: KATT

Ilyen jelenet azonban gyakorlatban baromi ritka, viszont HDR-nél 4K-ban gyakran vannak éles határvonalú kisebb fényforrások sötét háttéren, ezek megjelenítése OLED-en pedig bizony 3D-sebb látványosabb, precízebb hatást kelthet, mint LED-en, de erről majd még lejjebb. Feliratokat is precízebben jelenítenek meg sötét jelenetben OLED-ek.

FÉNYERŐ, SDR, HDR

Azzal kezdeném, hogy hiába vagyunk a HDR korszakban, még mindig simán 10-20-SZOR, VAGY AKÁR 30-50-SZER TÖBB SDR ANYAGUNK VAN, MINT HDR, ezt ne felejtsük, tehát nagyon is fontos szempont, hogy SDR-ben mit nyújt egy TV!

Emlékszem mikor először elkezdtem műsorokat nézni a ZD9-en. Hiába volt egy relatíve fényes Edge LED-em, amely akár 500 nitre is képes volt, mégis lenyűgözött az ÚJ kép. Soha korábban nem láttam ilyen fényerőt, ilyen kontraszt mellett, ilyen szép színekkel. A nap vakított, az űr fekete volt, és minden gyönyörű színes. Akár SDR-t, akár HDR-t néztem, minden gyönyörű élénk, színes és kontrasztos lett, hála az XDR kontrasztjavítónak is, amiről lejjebb még írok.

Kezdjük a fényerővel. A ZD9 fényereje anno rekordokat döntött, akár 2000 nitet is elért kis területen, és SDR-ben is képes volt bőven 1600 nit fölé lőni, hála az XDR-nek. Teljes képernyőn is képes stabilan 700 nit feletti fényességet tartani, és mindezt kalibráltan, avagy akkurátus beállításokkal, nem holmi trükkös dinamikus módban. Ezt a komoly erőtartalékot pedig bizony könnyű „megszoknia” a szemnek, és később igényli is az ember, főleg HDR-ben, hiszen ott a filmek 1000 vagy 4000 nites tartományban lettek masterelve, de játéknál még 10000 nites is előfordul.

Ehhez képest OLED-ek még mindig csak az 1000 nitet nyaldossák alulról, ami kalibrálva akkurátus képpel inkább csak 700 nit feletti (FZ800-nál olyan 700-800), az is csak HDR-ben, és az is csak 10%-os „ablakban”. A „színfényerő” WRGB OLED-eknél ebből is inkább csak 400-500 (450-490) nit nagyon jó esetben, és minden ennél magasabb értéket a fehér alpixellel érnek el, ami szaturáció vesztéshez vezethet. OLED-eknél sajnos erőteljesen befolyásolja a fényerőt a fentebb említett ABL, amely nagyobb területű fényes részen egyre jobban visszafogja a fényerőt. Az LG-nek és a Panasonic-nak a legkevésbé agresszív az ABL-je, így mindkét márka a legfényesebb OLED-eket gyártja, ám teljes képernyőn akkor is csak siralmas 150 nitre képesek. Szerencsére teljesképernyős fehérrel nagyon ritkán találkozunk, de pl. ott a Matrix egyik ikonikus jelenete. Ami ZD9-en itt vakító fehér, az OLED-en tompa, és körülbelül ilyenek lennének összevetve egymás mellett (illusztráció):

Szerencsémre pont a blog megosztása előtt leltem rá egy videoreview jelenetre, így konkrétan megmutathatom, hogy egy HDTVTest review-ban KATT hogy néz ki a jelenet összevetve egy 1000 nites studiomonitoron, amelyet NEM korlátoz semmilyen ABL, és hogyan néz ki egy (amúgy fényesnek számító) OLED-en, tehát a ZD9-es illusztrációmmal nem lőttem mellé:

A Sony HX310 egy speciális Sony studiomonitor, mely egy RGB OLED Sony studiomonitort váltott fel, és meglepetésünkre egy speciális LCD, méghozzá IPS, ám a referencia színekkel, és egy speciális Panasonic technológia révén duplaréteggel közel MicroLED szintű „local dimming”-et hoztak létre.

A technológiát egy 50 colos prototípusban is bemutatta a Panasonic MEGACON néven a 2019-es IFA-n (videó róla: KATT, de mire ez elérhető áron tömegkereskedelembe kerül, talán MicroLED is megérkezik.

Ami a Matrixot illeti, ez természetesen csak egy relatív különbség, és csak egymás mellé téve - LED-et és OLED-et - tűnne fel ilyen különbség, de azt jól mutatja mit tud a két TV, még ha ilyen jelenet természetesen megint csak nagyon ritka.

Ez a tesztvideó a 0:17-től KATT mindenesetre szintén jól mutatja hogyan csökken egy WRGB OLED panel fényereje, ahogy növekszik a megvilágítandó terület, és ezt bárki kipróbálhatja, aki vett OLED-et (a sötétítés illusztráció):

Azt azonban hozzá kell tennem, hogy a Pana (és az LG) nagyon jótékonyan bánik az ABL-el, így optikailag ennél a tesztnél igen csak sokáig maradt fényes a zöld terület.

Ami a LED-eket illeti, nem csak a színes területek fényességével bánnak (pláne) jól, de a fényes fehérük is látványosabb. Tisztán emlékszem a Walking Dead epizódok utáni felvillanó Circle of Confusion fehér logóra is, hogy milyen vakító volt ZD9-en, mikor este néztük, pedig SDR-nél visszafogott fényerő mellett ment.

Ugyanez OLED-en inkább csak egy átlagosnál világosabb háttér, még full fényerő mellett is.

SDR-ben sajnos pláne nem fényes egy OLED. Némelyik alig 300 nitre képes, és habár a Pana sem képes alapból 300-400 (max 400+) nitnél többre, egy kontrasztjavítónak köszönhetően mégis jobb, ki tud lőni egészen 550 nitig (a fehér alpixellel trükközve). Erről lejjebb írok még, de összességében elegendőnek érzem a fényerejét SDR-ben is az FZ800-nak, igaz fényes szobában már korántsem erős. Közel sem nyújtja az az élénk izgalmas látványt SDR-nél, mint a ZD9, pláne az XDR-t használva Sony-n, így az OLED szimplán csak precízen kontrasztosan jeleníti meg alapból az SDR anyagokat, de némi javítás így is van Panán, erről majd lejjebb.

HDR-ben viszont a relatív fényesség (mély feketéhez képest) sokat számít, így sötétben(!) ez a 700-800 nites csúcsfényesség is látványos FZ800-on, pláne ha régebbi LED-ről váltottunk (melyek közül sokan csak 300 nitet tudtak), akkor csak ámulunk OLED-en is, pláne precíz HDR fényeknél!

AZ FZ800 SÖTÉTBEN FILMEZÉSRE LETT TEREMTVE, IGAZI HÁZIMOZIS OLED.

Nincsenek viszont olyan erőteljes HDR bevillanások, úgynevezett POP-UP-ok, mint a komolyabb 1500 nit feletti prémium LED-eknél, amik (a precíz fényelen és gyönyörű színeken kívül) igazán látványos wow érzést adnak . A Batman versus Superman legfőbb küzdelme 4000 nitesre lett masterelve, az egyik legdurvább HDR jelenet, amit láttam filmekben, brutál fényes LED-eken.

Pont ezért is nehéz amúgy LED-nek feketén tartania a fekete sávokat, ami persze OLED-nek nem gond.

Említhetném (szintén Henry Cavillel) a Mission Impossible IMAX formátumú (teljes képernyős) helikopteres üldözős jelenetét a havas napfényes hegyen, mely még nappal is szájtátós ZD9-en, míg FZ800-on még sötétben is csak épphogy éreztem annyira azt az odabaxós HDR érzést, de azért sötétben látványos:

Megnézhető nagyfelbontásban is: KATT

Természetesen ez a különbséget is illusztrálva mutattam (mivel nem tudnám egymás mellé/alá tenni a két TV-t), és önmagában a Panát nézve nem tűnik sötétnek a jelenet, sőt.. de fényes szobában semmi extra, és sötétben sem „olyan” kiemelkedő ez a jelenet, noha SZÉP, ám a ZD9 mint írtam még fényes szobában is WOW érzéssel hozta a HDR pop-upokat!

Az alábbi rtings-es mérési értékek segítenek megmutatni, hogy LED-ek ezzel szemben mennyire CSEKÉLYEBB MÉRTÉKBEN veszítenek fényerejükből HDR-nél egy 10%-os ablak maximum fényességéhez képest, ha teljes képernyős, tehát 100%-os ablakú fehéret kell mutatni.

Tegyük hozzá, hogy felsőkategóriás LED-ek kis területen nagyobb fényerő kiugrásokra képesek, így kis területen arányaiban jóval nagyobb a fényerő teljes képernyőhöz képest, mint egy közép-felső kategóriás LED-en, míg például egy beugrószintű, vagy középkategóriás LED-en pedig nincs is különbség:

Sony ZD9 -- 1653 nit --> 678 nit --> -59%

Sony XF90 -- 988 nit --> 653 nit --> -34%

Sony XG95 -- 1232 nit --> 767 nit --> -38%

Samsung Q90R -- 1487 nit --> 536 nit --> -64%

Samsung Q80R -- 1107 nit --> 624 nit --> -44%

Samsung RU8 -- 363 nit --> 363 nit --> -0%

Ezzel szemben az ABL egy modern OLED-et is jelentősen korlátoz (még mindig rtings):

LG C9 -- 845 nit --> 145 nit --> -83%

Megjegyezném, hogy a HDTVTest más mérési értékeket szokott megadni, mint az rtings, aminek pontos okát nem tudom, de ezek mindenesetre precízen (D65 fehérponthoz) kalibrált fényértékek 10%-os és 100%-os ablakban:

ZD9 -- 1870 nit / 745 nit --> -60%

XF90 -- 1068 nit / 681 nit --> -36%

XG95 -- 1098 nit / 720 nit --> -34%

Q90R -- 1638 nit / 550 nit --> -66%

Q80R - 1128 nit / 600 nit --> -47%

A legnagyobb különbségek azonban talán OLED méréseknél tapasztalhatóak, hiszen míg tavaly pl. LG C8-on akár 918 nitet (10%-os ablak) is mért az rtings, addig a HDTVTest kalibráltan rendre csak 700+ nitet mér a fényes (legkevésbé agresszív ABL-el rendelkező) LG / Pana OLED-eknél, 800 felett mért 2018-as Philips-nél (idén „csak” 723-at), és 908 nitet a spéci panelű high end Pana GZ2000-nél.

Tegyük azt is hozzá, hogy a magas fényértékeket csak fehérrel képesek elérni OLED-ek, míg valódi „színfényerejük” az idei OLED-eknek (digitalfernsehen) alig 450-490 nit körül van. Minden ennél magasabb értéket a fehér alpixel bevetésével érnek el, ami szaturációvesztést okoz, tehát a színek veszítenek teltségükből. Ezt persze nem mindenki veszi észre, és az igazán fényes objektumok sokszor kevésbé telt színűek, de az LG-nek nem véletlenül van már olyan opciója, ami a szaturációvesztést meggátolja, így

A SZÍNEK VÉGIG TELTEK MARADNAK, DE AZ IGAZÁN KIUGRÓ MAGAS FÉNYERŐ ELMARAD.

Egyébként HDR-ben 100%-os fényerőn tartom a Pana OLED-et, hogy helyi csúcsfényeknél a maximumot hozza, SDR-nél meg olyan 70+ % körül. Először 100%-ra vettem SDR-ben is a hiányolt fényerő miatt, de végül meghúztam a limitet kb. háromnegyednél, és feljebb nagyon azért nem veszem, vagy csak ritkán, mert 90-100 %-os fényerőnél már enyhén mintha mosottabb fehéres hatású kezdene lenni a kép, amit a WRGB pixelstruktúra szaturáció vesztésének tudok be. 70%-ot érzek tehát SDR-ben ideálisnak FZ800-nál, de a kontrasztvezérlést aktiválom a fényes részek kiemelésére.

A ZD9 fényerő tartaléka mindenesetre brutál előny, pláne HDR-nél, de igazából SDR-nél is, amivel az FZ800 egyszerűen nem tud versenyezni, főleg ha nagy képterületen kell versengenie ilyen fényes FALD LED-el. Jó példa erre a 4000 nites-re masterelt Pan egyik jelenete is, ahol korábban HDTVTest-en a ZD9-et vetették össze egy 2017-es Pana OLED-el, és kb. hasonlót éreztem én is. Az OLED erőtlen a ZD9-hez képest, HA mellétesszük (HDTVTest):

Hozzáteszem direkt megnéztem ezt a jelenetet FZ800-on, és önmagában egyáltalán nem tűnik sötétnek, csak az az intenzív HDR fényerő hiányzik ilyen jeleneteknél. Összességében egyébként Pana OLED-en is nagyon szép ez a film, csupa pompázó színkavalkáddal:

Amiben viszont mindenképpen jobb az FZ800, az a precíz fénykezelés, pláne HDR-ben, és élénk színek. Jó példa erre a Prometheus idegen űrhajójának sötét járataiban a fények

vagy a Ragadozó városok éjszakai jelenetében a kalózok fénycsóvái. Ennyire precíz (3D-s hatású) fénykezelést bizony nem láthattam ZD9-en, akármilyen komoly is a Backlight Masterdrive.

Az átlagos HDR jelenetekben viszont, amik bizony rendre pár 100 nitesek, és ritkábban haladják meg akár az 500 nitet, plusz nem haladják meg /érik el a DCI-P3 színtér határait, ott

SZINTE TELJESEN EGYEZIK A KÉT TV TELJESÍTMÉNYE!

Ugyanakkor még az OLED védelmében hozzátenném, hogy (nem csak általam, más Sony LED-esek által is) jó pár „sötétnek” talált filmet fel kellett világosítanom vagy a Media Playerrel, vagy a TV opcióival (HDR-t persze nehéz sajnos, mert a masterelés elég fix). Na most meglepetésemre a HDR filmek masterelése, főleg a sötét jelenetek JOBBAN PASSZOLTAK OLED-hez, ott nem tűntek olyan sötétnek. A pontos technikai hátterét nem tudom, de sejtésem szerint az OLED-ek ideálisabban követik le a HDR filmek EOTF görbéjét, avagy a HDR filmek masterelése jobban passzol OLED-ekhez, mint LED-ekhez, a 200 nit alatti jeleneteknél legalábbis, míg LED-ek talán ideálisabbak SDR-hez.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne HDR gyönyörű LED-en, vagy SDR OLED-en.

Update:

Rájöttem az OLED-knél tapasztalt pozitív jelenség okára, miszerint a HDR TONE MAPPING a felelős.

EZ ugyanis nem csak a nagyon fényes HDR jeleneteket optimalizálja az OLED paneljához, de sötétebb jeleneteket is optimálisabb fényerővel mutat. Valóban igaz tehát, hogy az OLED-ek (legtöbbje) a HDR Tone Mapping miatt (2017-től) ideálisabban követik le az EOTF görbét, ám ez megtévesztő, ugyanis prémium Sony LED-eken is nagyon precíz a EOTF lekövetés, csak ott HDR Tone Mapping maximum minimálisan van csupán jelen, így a sötétnek tűnő HDR jelenetek valójában tényleg „sötétnek” lettek masterelve, és a Sony LED-ek szimplán hűen adják vissza, és NEM azok sötétítenek.

A gond az, hogy ha a TV-n (pl. Live Color / Élő szín) vagy a Media Playeren (pl. extra kontraszt) fényesítünk, az statikus, és akkor a felső régióban is veszíthetünk némi részletgazdagságot (pl. nap és felhő árnyalatai jobban összemosódnak). A HDR Tone Mapping tehát jobb (ami nem is volt kérdés), mivel gyakorlatilag dinamikus HDR-ként működik (mint Dolby Vision vagy HDR10+), és leginkább 2018-tól működik remekül főleg Panán és LG-n (de a 2018-as Sony Master AF9 se rossz Tone Mappingben).

TÖMÖREN

A ZD9 fényerő tartaléka brutális HDR-ben is SDR-ben is, fényes szobában is nagy képterületen is. Az SDR képek is izgalmasan élénkek, a HDR-nél pedig megkapjuk a látványos wow érzést, a nagy fényerejű pop-upokat, nappal is. Bármilyen jelenetnél kellően fényes.

Az FZ800 inkább sötét mozizásra való, ahol nem zavar be semmilyen környezeti hatás. Fényes szobában SDR-nél csupán „elegendő” a fényereje (Kontrasztvezérléssel javítható), de sötétben szép precíz és megfelelő. A HDR filmek sötét szobában nézve pláne gyönyörűek, de fényes szobában már nincs komolyabb erejük, ez különösen igaz a világos jelenetekre. Igazi pop-up hatás még sötétben sincsen úgy, mint fényes LED-en, viszont sötét háttéren a precíz fényes jóval 3D-sebb hatást keltenek, amivel még a ZD9 összesen 648 zónája sem versenyezhet igazán (noha meglepően jól közelíti).

Az OLED védelmében azt is megjegyezném, hogy sok „sötét” HDR film is egész ideálisnak tűnt fényerőre FZ800-on, míg ZD9-en elsőre sötétnek találtam, és fényesítenem kellett. Eleve hátrány, hogy a legjobb kontrasztossághoz Sony LED-eknél szeretem lejjebb venni a gammát. A lényeg, hogy mintha HDR filmek masterelése nagy átlagban jobban passzolna OLED-hez, míg LED-eknél némi (illetve OLED-ekhez képest több) utóbeállítást igényelhet.

MÁS MODELLEK

Sony XF90 - Annak ellenére, hogy az X900F csúcsfénye jócskán elmarad a ZD9-től - noha így is decens 1000 nit feletti - , mégis nagyon bőkezűen adagolja a fényt nagyobb területen is, és bizony teljes képernyőn nem sokkal teljesít gyengébben a ZD9-nél. Vagyis az OLED-ekre jellemző erős ABL-nek a legapróbb nyomát sem láthatjuk, végig ÉLÉNK erőteljes képet kapunk, helyi fényerőben is magas, és ZD9-hez hasonlóan nem csak HDR-ben, de SDR-ben is. Igaz, a ZD9-re és más magas fényerejű LED-ekre jellemző HDR pop-upok sajnos visszafogottabbak, de azért megvannak. Külön megjegyezném, hogy az XF90 fényereje színtiszta szaturált RGB színfényerő, tehát a színek teltsége nem csökken a fényerő növekedéssel. Az idei XG95 hasonló, de még erre is rátesz egy lapáttal kb. 10%-al.

Samsung Q85R és Q90R - A Q85R az X900F-hez hasonló teljesítményt hoz, illetve valamivel felette is áll, a Q90R pedig a ZD9 felé kacsintgat, AZZAL az egyik különbséggel, hogy az XDR hiánya miatt (lejjebb még írok róla) nem olyan kiemelkedő az SDR, ám a QLED-ek fényesebbek és élénkebbek, mint OLED-ek. Itt is hozzátenném az erőteljes RGB színfényerőt. A másik különbség, amit említettem a Samsung Local Dimming elve alapján, hogy sötét jeleneteknél a mély feketét részesítik előnyben, amivel kissé feláldozzák a helyi fényerőt és a Shadow Detailt, melyek így jobbak OLED és Sony LED esetében is, de így is jobb a helyzet, mint a 2018-as FALD QLED-eknél, melyek főleg SDR-ben nem törődtek a Shadow Detailal, és a Local Dimming is instabilabb volt (pl. váltakozó fényerő).

Fényes jeleneteknél azonban jelentősen jobban teljesítenek, mint OLED-ek, és legalább olyan jól, mint a Sony LED-ek. A QLED-ek ráadásul hatalmas fényerő kiugrásokra képesek, főleg dinamikus módban, akár 3000+ nitig. Azonban úgy olvastam, hogy tartósan - tehát akár 6 percig - csak a Film módban képesek magas fényerőt megtartani, míg minden más módban - beleértve Gaminget is - alig 6 másodperc után jelentősen visszazuhannak 500-1000 nitre. Hasonlót olvastam már a KS szériánál is, viszont 6 másodperc pont elegendő erőteljes (látványos) pop-upokhoz (felvillanásokhoz), mint pl. robbanás.

2019-es OLED-ek - Az LG legalább olyan fényes, mint Pana OLED, és az ABL-je is legalább olyan kevésbé agresszív, így pl. a C9 is egy nagyon fényes OLED-nek számít. Ami külön jó hír, hogy úgy láttam SDR-ben is javult a fényereje. A Pana is és LG is kiegyenlítettebb lettek. Nem a csúcsfényük nőtt, hanem kiegyenlítettebben nyújtanak fényes képet nagyobb területen, és helyi fényerőben, SDR-ben és HDR-ben is. (Én itt arra gyanakszom, hogy a fehér alpixel erőteljes ingerlése helyett a színfényerő nőtt valamit többek közt SDR-ben.) A GZ2000 pedig egy a Pana által módosított panelű brutál dög, amely 30%-al nagyobb fényerőre képes a többi OLED-hez képest. Az LG B9 visszafogottabb fényerejű, főleg HDR-ben.

Ami nekem csalódás, az idei Sony OLED-ek. Más teljesítményüktől se vagyok idén annyira elájulva, de főleg SDR-ben érzem, hogy sötétek lettek (amin az XDR javíthat, de nem láttam milyen gyakorlatban). HDR-ben korrektek, de egy LG vagy Pana bizony fényesebb, és nem mindenki szereti azt a képi világot, amit idén nyújt a Sony. A tavalyi Master AF9 szerintem egy jobban sikerült darab.

Philips OLED sajnos idén is észrevehetően erőteljesebb ABL-el bír SDR-ben, mint pl. LG vagy Pana, így SDR-ben érezhetően sötétebb. (A Panához hasonló kontrasztvezérlése azonban javít ezen.) HDR-ben viszont jelentősen kiegyensúlyozottabb lett az ABL, így már felveheti a versenyt nagyobb területű fényességben is LG-vel vagy Panával, ám a csúcsfényessége 10 %-ot csökkent, így már nem fényesebb kis területen sem LG-nél és Panánál.

Megjegyzés - Érdekes tendencia miszerint LED-eknél ugyanazon szérián belül a nagyobb méret gyakran komolyabb panellal és/vagy jelfeldolgozórendszerrel párosul, például 8bit+FRC helyett valós 10 bit, több local dimming zóna, illetve nagyobb fényerő is akár (pl. amíg a 65-ös 8K QLED-eket 3000 nitesnek „mondják”, addig 75-öst 4000 nitesnek, na persze egyik sem nyújt valós 3000/4000 nites HDR-t, sőt gyakorlatban sokszor csak 500-1000 nitet mutatnak, noha valóban tudnak komoly kiugrásokat 3000 nit fölés is). A nagyobb méret mellett szól az is, hogy sokszor több (pl. 700 helyett 1000) megvilágító LED-et is tartalmaznak, így akár homogénebbek is lehetnek.

Ezzel szemben OLED-nél a méretnövekedés (55, 65, 77) nem jár butítással/javulással, viszont - úgy tapasztaltam mérések alapján - hogy a nagyobb panel minimális (talán max 50 nit??) fényerőveszteséget jelenthet, és egyben romolhat is kicsit a homogén kép. Ez főleg a 88-as high end LG Z9-re igaz, de 77-esekre is.

Vagyis tekinthetjük úgy nagy általánosságban (noha lehet kivétel), hogy LED-ből nagyobbat érdemes venni, míg OLED-ből a kisebb legalább olyan jó, mint a nagyobb, de legtöbbször szinte ugyanolyanok azonos szériaszám esetén.

A fényerő kapcsán azonban megjegyezném, hogy a nagyobb képméret optikailag fényesebb hatást is kelt sötétben, így például moziban az alacsony fényerő (lehet csak 100 nit alatti??) is kellően fényes lehet a hatalmas kép miatt, tehát ne gondoljuk, hogy egy közel 2 méteres OLED, ha mondjuk 50 nittel kevesebbet is tud, az a gyakorlatban sötétnek fog tűnni, hanem éppen ellenkezőleg.

HELYI FÉNYERŐ JELENETBEN, CSÚCSFÉNY ÉS RELATÍV FÉNYESSÉG

Kicsit különbséget kell tegyünk a kettő között, ugyanis a tesztábrákkal mért CSÚCSFÉNY értékek nem mindig annyira reprezentatívak a gyakorlatban nyújtott teljesítményre nézve. Van pár márka (most mutogathatnék pl. a Samsungra vagy esetleg LG-re), melyek hajlamosak direkt úgy állítani TV-jeiket, hogy fekete fehér tesztábrákon jobb értékeket érjenek el.

HELYI FÉNYERŐ JELENETBEN azt jelenti, hogy valódi jelenetben hogyan teljesít egy készülék. A Sony LED-ek SDR-ben és HDR-ben is magas értékeket érnek el, sötét háttér esetén is, ugyanis elvük szerint a részletekre adnak, nem feltétlenül a mély feketére ilyenkor.

Az OLED-ek inkább csak HDR-ben fényesek, míg SDR-ben akár a felére is eshet a fényerő, ám a jó hír, hogy helyi fényerőt tekintve, optikailag az egyik legjobb teljesítményt nyújtják, már csak azért is, mert a pixelpontosságú átmenetek miatt - főleg HDR-ben - sokkal jobban elkülönül egy fényes objektum, pláne sötét háttér esetén.

És pontosan itt térnék rá a RELATÍV FÉNYESSÉG-re, mely azt jelenti, hogy a fényes objektum egy sötét háttérből kitűnve mennyire erőteljes, és ez bizony legtöbbször OLED-en a legerősebb (sötétben legalábbis), pláne kis precíz fényeffektusokkal, mert pixelpontossággal vált át akár 0 nites feketéből például 700 nites felületre (amíg az ABL nem korlátozza a fényes objektum méretétől függően). A pixelpontosságú átmenet 4K felbontásban különösen jól érvényesül. Jól érzékeltethető a különbség, hogy milyen élesen emelkedik egy fényes objektum pixeles pontossággal, míg alatta (még LED-re jellemzően minimális bevilágítást is hozzáadtam fényes objektumok körül) milyen, ha nem pixeles pontosságú egy objektum fényátmenete. Melyik a fényesebb?

A válasz az, hogy EGYFORMÁK! Mindkettő (255,255,0) telt sárga. Ám a relatív élesség OLED-nek kedvez, tehát optikailag a felső fényesebb. Éppen ezért hiába „csak” feleakkora OLED-eknek a (fehér) fényerejük, mint a komolyabb prémium LED-eknek, ez éjszakai mozizásnál bőven kárpótlódik, és kellemesen fényes HDR-t mutat főleg sötét jelenetekben. Arra is rámutat az összevetés, hogy élesebb objektum fényesebb hatású, tehát Pro-n / XOneX-en élénkebbnek tűnhetnek az éjszakai HDR fények, mint sima PS4-en vagy XOneS-en.

Mielőtt valaki félreértené, ez az ábra NEM(!) OLED vs LED összevetés! LED-en (is) tűéles minden kiírás, csak a RELATÍV fényességet prezentáltam.

Nincsen tehát perfekt HDR TV még, amely minden téren kiemelkedő, talán majd csak a MicroLED megjelenésével.

Külön ebben a témában érdekesség, hogy az rtings a modernwize csatornával karöltve csinált egy fényerő összevetést egy 2018-as LIVE tesztvideóban:

Q9FN vs Q8FN vs C8 OLED vs ZD9 vs XF90 - KATT

Itt különböző tesztábrákat és valódi filmek fényerejét mérték SDR és HDR. A bal felső a Q9FN QLED, alatta a Q8FN, középen ZD9, a sötétke OLED jobb felső sarokban a C8, és alatta az XF90 LED:

Érdemes megnézni az összevetéseket, amit egy táblázatban össze is foglaltak:

A 9-es QLED és a ZD9 kimagaslóan fényesek. Az XF90 és főleg a Q8FN visszafogottabb, inkább tesztábrákkal ütős, de az X9FN meglepően jól helyállt, főleg helyi fényerőben. A C8 OLED SDR-ben gyenge LED-ekhez képest, ám HDR-ben, főleg helyi fényerőben meglepően jó.

(Az amerikai FALD Q8FN itthoni megfelelője a szintén FALD Q8DN, ugyanis az európai Q8FN Edge LED lett.)

Hozzá kell azt is tennem, hogy rtings mérések szerint az idei QLED-ek fényereje „kiegyensúlyozottabb”, avagy lehet nem jobbak (vagy akár még rosszabbak is tesztábrás) csúcsfényerőben, de valós jeleneteknél erőteljesebb a helyi fényerő HDR-ben és SDR-ben is. Ez dícséretes!

Hasonló igaz például LG C9-re is szerencsére. Maga a (tesztábrás) csúcsfény lehet még gyengébb is, de valós jelenetnél erőteljesebb a fényerő, és SDR-ben is komolyabb lett!

folytatás a többi részben...