Létezik egy japán kult játéksorozat, aminek 25 év alatt mindössze három része jelent meg, tök más címekkel, mindig új játékstílussal, ami a közös bennük, az az antropomorf cica/kutya szereplők és a tény, hogy mindegyik játék hatalmasat bukott a kasszáknál. Üdv a Little Tail Bronx világában!
Első állomásunk a PS1-re 1998-ban kiadott Tail Concerto. Ez az egyedi 3D-s akció-platformer egy steampunk fantasy világban játszódik, ahol a lebegő szigetek között léghajókkal közlekednek mindenféle aranyos figurák. Főhősünk egy rendőr kutya, aki egy mecha volánja mögött üldözi a cica légikalózokat. A platformer részek mellett egy kis RPG-beütés is van, a városokban szabadon mászkálhatunk és NPC-kkel beszélhetünk. Ez a fejlesztő CyberConnect2 legelső játéka, ők később a .hack-sorozatról, illetve temérdek Naruto-játékadaptációról ismertek (valamint ők csinálták a JoJo's Bizarre Adventure: All Star Battle 2013-as kiváló verekedős játékot, ami 40/40 tökéletes értékelést kapott a japán Famitsu magazintól). A karakter-dizájnért és az anime átvezetőkért a mangarajzoló Nobuteru Yūki a felelős, aki játékos körökben leginkább a Chrono Cross zseniális szereplőiről lehet ismerős. A fura játékot bár viszonylag pozitívan fogadta a sajtó, nagyon kevés példányszámban kelt el abban a néhány régióban, ahol megjelent (Japán, USA, és érdekes módon Franciaország). Mára kult ritkaság lett.
A spirituális folytatás Solatorobo: Red the Hunter 2010-ben érkezett Nintendo DS-re. Ezúttal egy akció-RPG-ben irányíthatunk egy szintén kutya szereplőt, aki repülő mechájában küldetéseket teljesít, a sok harc mellett rejtvényeket old meg és egy rejtélyes történetbe keveredik, ahol a világ és a saját múltjáról derülnek ki érdekes dolgok. A 2D és 3D mix RPG bár nem szuper-egyedi a DS-en, a játék különös világa rendkívül vonzó. A karakterek ismét Yūki tervezése, az anime intro pedig a híres Madhouse stúdió munkája. A játék szerencsére világszerte megjelent (Európában maga a Nintendo adta ki), valószínűleg alacsony példányszámban. A szaksajtótól ismét pozitív értékeléseket kapott a Solatorobo, az ebay-en pedig horror áron mennek az eredeti példányok.
Hosszú hallgatás és egy, csak Japánban megjelent mobilos spinoff (Little Tail Story) után 2021-ben végül megtörtént az epikus visszatérés a Fuga: Melodies of Steel személyében. A CyberConnect2 "Next Plan" project-je keretében (új, egyedi játékok viszonylag alacsony költségvetéssel) saját kiadásban jelent meg a játék "minden" gépre (Windows, Switch, PS, Xbox), ezúttal taktikai RPG formátumban. Az előzményként funkcionáló részben most a cica szereplők szemszögéből követhetjük a sztorit, ami egy kegyetlen háborúban játszódik, ahol a kutyák kb. a második világháború tengelyhatalmait testesítik meg. A történet néhány cica gyerek kalandjait mutatja be, akik egy hatalmas tank fedélzetén próbálják túlélni a háború borzalmait. Ez elég darkosan hangzik, de a játék sikeresen hozza a Little Tail Bronx világának aranyos és szerethető hangulatát is.
A játékmenet teljesen eltér a sorozat korábbi részeitől. Ebben a taktikai RPG-ben a térképen tulajdonképpen csak előre lehet menni, és max azt lehet kiválasztani, hogy könnyű vagy nehéz útvonalon haladjunk. (Több/nehezebb ellenfél, jobb loot-ok, kevesebb gyógyítás.) A tényleges csatában az óriás tankunk harcol az ellefél hadieszközökkel (harckocsik, drónok, stb.), mi pedig az ágyúkat/fegyvereket kezelő gyerekeket irányítjuk. Egyszerre csak 3 támadó és 3 támogató karakterünk lehet jelen, mindegyik eltérő tulajdonságokkal és képességekkel. 3 körönként változtathatjuk a felállást is, erre később szükség is lesz, mert minden karakter és ellenfél egy bizonyos (színekkel jelölt) kategóriába tartozik, kék ellen a kék a nyerő, és így tovább. Mivel limitált a gyógyítások és a képesség-pontok száma, így rendkívül oda kell figyelni. Kellő tervezéssel és odafigyeléssel viszont még a legnehezebb boss-ok is legyőzhetők. Végső esetben (ha nagyon rosszul állnánk) pedig bevethető egy szokatlan elem, a mindent vivő "ágyú". Ez a jolly joker, vele gyakorlatilag bármilyen helyzetet megnyerhetünk, viszont használatával feláldozzuk (!) egy karakterünket, aki meghal, és végleg kiesik a csapatunkból. Ez eléggé radikális és elzár a jó befejezéstől is, így nem igazán ajánlom. :)
A harcon kívül több minijáték is szerepel. Legfőbb a tank/bázis-menedzselés, ahol nem csak a fegyvereket és páncélt, hanem egyéb dolgokat is fejleszthetünk (a konyhától kezdve a kiskerten át az irányítóközpontig mindent), plusz a karakterek egyenként is fejlődnek bármitől, amiben részt vesznek, valamint az egymáshoz fűződő barátságuk mértéke is új képességeket nyit meg. Kellett egy-két fejezet ezek kiismeréséhez, de utána rendkívül élvezetes a fejlesztés is. Van még egy aranyos nagyon leegyszerűsített dungeon-felfedező minijáték is, ahol további kincseket zsákmányolhatunk. 12 fejezeten keresztül követhetjük a cicák történetét, közben több új társ csatlakozik a csapathoz.
Engem teljesen elvarázsolt a Fuga fura világa (pun intended), szerethető karakterei és kiváló japán stílusa. A játékmenet is üdítően hat napjaink unalmas megoldásai mellett - bár szinte minden tekintetben a 20 évvel ezelőtti állapotokat idézi, de itt ez most pozitívum. :) Bár már egy ideje rajta volt a PlayStation-ös kívánságlistámon, végül a Game Pass-ba kerülése miatt Xbox-on kezdtem el játszani tavaly szeptemberben. Valamiért sajnos félbehagytam, és nemrég vettem újra elő, ugyanis hamarosan érkezik a második rész, ismét minden gépre, és szeretném végigvinni addig, hogy rögtön játsszam a folytatást is. Úgy tűnik, bejöttek a CyberConnect2 számításai a játékkal kapcsolatban, olyannyira, hogy valószínűleg trilógia lesz a Fugából, szóval el leszünk látva cicákkal/kutyákkal egy darabig!
[8]