Part 1: A kezdetek

A felhő-alapú játszás nem újkeletű téma, már a korai 2010-es években próbálkoztak különféle cégek - mindnek bukás lett a vége. 2019-ben viszont a Google úgy látta, hogy most már van olyan fejlett a hálózati infrastruktúra világszerte, hogy belépjen ő is a játék-bizniszbe a saját streaming platformjával. A piac három bebetonozott szereplője mellett megjelenni nagy kihívás, ráadásul nem hagyományos "fizikai" konzolként nem csak a technikai korlátokkal, hanem a gémerek előítéleteivel is meg kellett küzdenie. Papíron álomszerűek a specifikációk: 4K60fps kellően alacsony sávszélesség mellett, játszható minden eszközön, lepauzálod a tableten, és tévén folytatod, vagy laptopról átugrasz telefonra - minden simán megy a felhőből. A kontroller vagányul nézett ki, kíváncsian vártuk a megjelenést. Ami, mint most már tudjuk, katasztrofálisan sikerült. A 2019 év végi nyugati launch-kor a net a negatív véleményektől visszhangzott. Látványos, másodperces (!) input lagok, hatalmas frame drop-ok, a felbontás drasztikus visszaesése: úgy tűnik, a Google szerverei nem voltak felkészülve a szolgáltatás megfelelő futtatására. Az előfizetési modell sem segített: a $10-os havidíjért mindössze kettő darab játékot kaptak az "early adopter-ek", a kínálat a későbbiekben is csak havi két, teljesen átlagos címmel bővült. Kicsit nyakatekert módon a store-ból külön lehetett/kellett játékokat venni (előfizetéssel vagy anélkül), az árak kb megegyeztek a riválisok díjszabásával. Egy év csend.

2020 végén hozzánk is elérkezett a Stadia, bár a játékosok még nem felejtették el az egy évvel korábbi sajtóvéleményeket, a Google az eltelt időben rendesen felturbózta és kipofozta a rendszert. A szerverek nagyon stabilak, minden flottul és simán megy - permanens input lag nincs, legfeljebb kisebb "lag spike-ok", ami természetes velejárója a streamingnek. Felbontás, framerate OK: átlagos igényű játékosok csak bekapcsolják, és élvezhetik a játékot. Az előfizetési modell is sokkal jobb lett: egyrészt egyáltalán nem szükséges a Pro előfizetés ("ingyen" is lehet játszani bármivel, amit megveszel a store-ból, mondjuk ez alapból így volt; de most már bekerült néhány ténylegesen ingyenes cím is), másrészt a Pro könyvtár dugig van játékokkal - kb. 20-30 folyamatosan elérhető, ráadásul amit már "claim"-eltél, az a jövőben is megmarad a könyvtáradban, ha előfizetéssel rendelkezel. Természetesen day 1 belevetettem magam a témába, kíváncsi voltam, hogyan működik a dolog. Az ingyenes próbaidőszak (egy teljes hónap) lehetőséget adott a rendszer tesztelésére és egy csomó játék kipróbálására, bármiféle beruházás és extra költség nélkül. Az első "setup"-om vicces volt: egy közepesen nagy Samsung telefon fölé görnyedve PS4-kontrollerrel toltam a játékokat. :) Viszont már így is teljesen elvarázsolt az újszerű élmény, miszerint bárhol, bármikor folytathattam, ahol korábban abbahagytam. Teljesen elégedett voltam a szolgáltatással, és meg is ejtettem első komolyabb vásárlásomat: megvettem a Cyberpunk 2077-et Stadiára. Kicsit rizikós volt huszonezreket kiadni egy cloud játékra, de végül hatalmas élményekkel gazdagodtam. Rögtön egy sci-fi-ben éreztem magam, ugyanis a vásárlás után nem kellett semmilyen installra vagy töltögetésre várni: megjelent a play gomb a menüben, és már indult is a játék!

Ráadásul a játék nagyon jól sikerült. Ugye az eredeti megjelenéskor katasztrofálisan futott az előző generációs konzolokon, új gen-re meg még nem jelent meg, így a pc mellett a stadia-változat volt az egyetlen használható alternatíva. Nekem egyszer sem fagyott ki a játék, bugokat sem igazán produkált - simán csak élveztem a játékot minden gond nélkül. Bár a Google promózta a rendszert a játékkal, ha komolyabban megtámogatták volna a marketinget, egyfajta system seller lehetett volna a játék és ki tudja, másképp alakult volna a Stadia sorsa... De vissza a témához. Bevált a Stadia, de tovább akartam lépni a telefon képernyőjéről valami komolyabbra. Ideje volt beújítani a tényleges hardvert. :)

Part 2: Level Up

Nagyon tetszett a hivatalos Stadia kontroller, így muszáj volt beszereznem. Bár nálunk hivatalosan nem jelent meg, az ebay-ről tudtam rendelni egyet. Stadia Premiere Edition néven futott a csomag, ami az irányító mellett egy Chromecast Ultrát is tartalmazott, így tévén is lehetett már játszani. Mondanom sem kell, teljes konzol élményt/minőséget nyújtott az új setup. Érdekesség a kontrollerről, hogy direktben wifi-n kommunikál a Stadia szervereivel, ezzel még tovább csökkentve az input lagot. A mai napig nagy megelégedettséggel használom, nemcsak Stadiához, hanem Xbox Cloud Gaming-hez is! Tulajdonképpen ez volt az egyetlen nagyobb "befektetésem" a rendszerbe ($100), de a jövőben is megtartom őket, a Chromecast pl. tök jó szolgálatot tett a focivébé alatt meccsek streamelésénél. Volt még egy majdnem hardveresnek mondható vásárlásom, a kontrolleres telefon-csiptető, ami bár apróság, kellemes kiegészítő volt a kanapés, de nem-tévés szórakozáshoz.

Mivel most már teljes pompájában élvezhettem a szolgáltatást, elmerültem a játékokban. Multiplatform címeket, ha épp úgy alakult, már Stadiára vettem meg PS4 helyett. De a Pro játékkínálattal is elvoltam: bár nem voltam végig előfizető, néhány hónap kihagyással ugyan, de azért sok mindent kipróbáltam. A Stadia életciklusa alatt gyakorlatilag az összes komolyabb exkluzív cím (mondjuk ilyen nem sok volt), és jópár "komoly" játék (Hitman, Resi 7, Control, Life is Strange Remastered) bekerült a kínálatba - temérdek jobb-rosszabb indie társaságában. Nagyon sokat ezekből épp' hogy csak kipróbáltam: valószínűleg majd a PS Plus-ban fogom végigjátszani őket a jövőben. Az utolsó időszakban pedig még több játékot volt lehetőség megnézni: vagy' 100 címhez elérhető volt időkorlátos próbaverzió Stadián, ráadásul mindenféle előfizetés nélkül. Vicces, hogy PS-en ez a funckió jóval limitáltabb, és a legdrágább előfizetés kiváltsága, itt meg ingyen volt. Visszatérve a játékkínálatra: végül majdnem 300 cím jelent meg a gépre, és a sok indie mellett a nagy kiadóktól is egész korrekt támogatást kapott. Az első próbálkozók az UbiSoft és a Square Enix voltak, de később a Capcom, a SEGA és az Electronic Arts is beszállt a buliba.

Part 3: A vég

Mondhatni villámcsapásként ért a Google bejelentése tavaly szeptemberben, miszerint januárban leállítják a szolgáltatást. Persze azért lehetett számítani rá: már korábban bezárták a saját fejlesztőstúdióikat, a játékosok részéről pedig még mindig lagymatag volt az érdeklődés - nem mindenki akart beleugrani a felhőbe. :) Bár én is elkalandoztam közben más platformok felé (a szokásos PS4 mellett az xcloud és az Evercade pörgött sokat), hatalmas lelkesedéssel tértem vissza a záró időszakra, hogy elvarrjam a szálakat! Célom a két félbehagyott óriás-játék, a Cyberpunk 2077 és a Dragon Quest XI befejezése volt. (Spoiler: sikerrel jártam, még ha csak pár nappal a leállítás előtt is, de végigvittem mindkettőt.) Emellett felfedeztem, hogy milyen egyszerűen lehet streamelni Stadiáról, így YouTube-ra felpakoltam a játszásaim nagy részét. Ezzel egyfajta históriás szerepét is betöltöm, érdekes dokumentációja lesz ez a jövőben a Stadiának - mivel a bezárás után már sehogy sem lehet játszani a rendszerrel. Furcsa helyzetben vagyunk ugyanis: míg a hagyományos konzolok a támogatás megszüntetése után is tovább élhetnek, a Stadiánál nincs hardver, amit megőrizhetnénk, és az élményt nem lehet sehogy sem reprodukálni. Szerencsére a legtöbb játék elérhető más platformon is, és remélhetőleg a maréknyi exkluzív is portolva lesz a jövőben, hogy a jövő generációi is játszhassanak velük.

A Google amúgy meglepő módon rendkívül korrektül kezelte a bezárást. A játékosoknak visszatérítették az összes korábbi játékvásárlást (volt nagy öröm, hogy visszakaptam mindent! ezzel majd finanszírozom a 2023-as játék-igényeimet), a store szeptemberi bezárásával pedig az aktív előfizetők ingyen élvezhették a szolgáltatást (gondolok a Pro játékkönyvtárra) egészen januárig. Pár napja bejelentették, hogy a kontroller eddig nem használt bluetooth-funckióját is feloldják, így a jövőben nem csak usb-kábellel, hanem wireless is lehet használni a Stadia-kontrollert pc-hez és (valószínűleg) telefonokhoz is. Kedves meglepetés volt még az utolsó napokban kiadott játék, a Worm Game, amit viccesen a Stadia első és utolsó játékának hívnak. Első, ugyanis ezt belső használatra tervezték, ezzel tesztelte a Google a Stadia működését, funkcióit a szolgáltatás fejlesztése idején. Utolsó is, mert - egyetlen 2023-as címként - a leállás előtt pár nappal vált elérhetővé a nagyközönség számára. Igazi kuriózum, mivel csak itt és csak most volt elérhető. Emlékét a lementett YouTube-gameplay-ek őrzik. Én nagyon örülök, hogy átélhettem ezeket az érdeksségeket!

Extra: érdekességek, toplisták :)

Végül szeretnék pár érdekességet megosztani a stadiás "karrieremről". Picivel több, mint két évig használtam a rendszert, ez alatt temérdek játék megfordult a kezeim közt. Játszottam telefonon, laptopon, tévén is, PS4- és Stadia-kontrollerrel, de még a telefonos touch controllal is, ha épp más nem volt kéznél! Néhány statisztika és "toplista":

Legtöbb játékidő

1. Dragon Quest XI S: Echoes of an Elusive Age (85 hr 24 min)

2. Cyberpunk 2077 (38 hr 18 min)

Legjobb exkluzív

1. Gylt

2. Hello Engineer (közben bejelentették pc-re is! 2023-ban jön)

3. Worm Game

Legjobb játék

1. Dragon Quest XI S: Echoes of an Elusive Age

2. Cyberpunk 2077

3. Centipede Recharged

4. Lake

5. PAC-MAN Mega Tunnel Battle

6. Floor Kids

7. Panzer Dragoon Remake

8. Gylt

9. Wreckfest

10. Worm Game

Legrosszabb játék

1. Fast and Furious: Spy Racers Rise of SH1FT3R

2. Breakout Recharged

3. Crayta

Kimaxolva (vagy majdnem)

• Cthulhu Saves Christmas 16/16

• Panzer Dragoon Remake 19/22

• Dragon Quest XI S: Echoes of an Elusive Age 42/57

Ha érdekel a Stadia-téma, ajánlom korábbi bejegyzéseimet, elég sok játékról írtam részletesebb bemutatót, képekkel meg mindennel. Továbbá a YouTube-csatornámon van egy külön Stadia Live Stream playlist majdnem 50 videóval, benne a CP77 és DQ11 végigjátszások, és pár random gameplay egyéb játékokból. Tuti visszanézem majd ezeket később. :) Búcsúzóul még pár kép Stadia-játékokból... Az összes screenshot-ot és videót magam készítettem. Nem semmi két év volt, sokáig fel fogom még emlegetni, az biztos!