Faith of Danschant (神舞幻想)

Ez a játék 2017-ben jelent meg, és amennyire meg tudom állapítani, nagy durranás volt a Kínai játékiparban, legalábbis ami a költségvetését illeti. Nekem is egyből feltűnt, amikor elkezdtem kínai rpg-k után kutatni, de sokáig nem tudtam vele játszani, mivel csak kínaiul jelent meg. Pár hónappal ezelőtt azonban rajongók készítettek hozzá angol feliratot, úgyhogy belevágtam.

Egy kínai mitológia által inspirált világban járunk, főszereplőnk pedig Feixing, egy tehetséges ifjú, aki a faluja melletti hegyen él. A faluba nem léphet be, mivel el van átkozva – amerre csak megy, minden eltörik, feldől és egyéb fura dolgok történnek. Nagyon hamar kiderül azonban, hogy itt nem átokról van szó, hanem áldásról. A hegy istenségei és szellemei annyira szeretik ugyanis hősüket, hogy mindenhova követik, akaratlanul is bajt okozva neki. Ennek a felismerésnek Feixing nem tud sokáig örülni, mivel tragédia éri a faluját, ez pedig elindítja a kalandunkat, amely tele van váratlan, és sokszor abszurd fordulatokkal és kínos jelenetekkel, de erről majd később.

A játék műfaja Xianxia, az a fajta kínai fantasy, amit lehetne high fantasy-nak nevezni. Ebben a világban természetes dolog az istenek és istenségek jelenléte, a varázslatok és a fizikát meghazudtoló kardforgatási képességek. Az embereken kívül vannak itt az elfekkel, törpékkel analóg fajok, farkasemberek, óriások, sőt még egy olyan törzs is, aminek tagjai félig gép félig emberek, ami viszont egy régről ismert kínai fantasy trope.

A prezentáció kiemelkedően jól sikerült, és szerintem a látványvilág ma is teljesen jól megállja a helyét. A helyszíneket természetesen a kínai környezetek és építészet ihlették, de a készítők a dizájnnál szándékosan túlzásokba estek, ami viszont teljesen illik a magasröptű fantasy világhoz. A játék eleji erdők és faluk is szépek, de később eljutunk uralkodói palotákba és lakásokba, amik lenyűgözően látványosak és részletgazdagok. A karakterek kinézetére sem lehet panasz, a kosztümök, ruhák, és páncélok látványosan keverik a tradicionális kínai motívumokat a túlzó fantasy dizájnokkal, a karaktereknek pedig minőségi és változatos mocap animációik vannak. Ezzel nem fogták vissza magukat a készítők, még táncjelenetek is vannak, amik nekem nagyon tetszettek. Az egyetlen dolog, ami kilóg a sorból, az az arcmimika, ami sokszor élettelen és statikus, főleg a vizuális élmény többi részéhez képest. Ez a játék tökéletes lenne screenshotok készítésére, de sajnos nincs benne fotómód, csak Ansel támogatás, de az sem az igazi – a kameramozgás nagyon limitált, és még csak nem is tudunk az Ansel interfészben Steam screenshot-okat csinálni.

A játékmenet alapjában véve JRPG vázra épül. Csapatunkkal (akiket nem látunk, csak harc közben és cutscene-ekben) bejárjuk a helyszíneket, beszélgetünk npc-kkel, quest-eket oldunk meg, gonosztevőkkel harcolunk és természetesen bemegyünk mindenkinek a házába lenyúlni mindent, amit csak lehet, a klasszikus rpg tradícióknak megfelelően. Az alap játékmenetben azonban vannak kényelmetlenségek. A kamera forgatásához nyomni kell valamelyik egérgombot, ami hosszútávon fárasztó. A mozgás fura, fel tudunk akadni tereptárgyakon, illetve néha nehéz tárgyakat felvenni, mert nem akar karakterünk pont úgy odaállni, ahogy kéne. Emiatt fárasztó tud lenni, amikor valami veszélyt (pl. tüzet köpködő sárkány) kell kerülgetni. Nincs amúgy semmilyen minimap vagy quest marker, a fő feladatot egy 3D-s rúna jelzi a játék világában, amit a nagyobb helyszíneken néha nehéz megtalálni, a mellékküldetésekről pedig csak egy listát kapunk, hogy hol, kitől lehet őket felvenni, azt csak próbálkozással lehet kideríteni. Nem kell, hogy egy játék a szánkba rágjon mindent, de ebben az esetben egy kicsit több vezetést nem bántam volna.

A játékmenet egyik lényeges a része a harc, ami itt keveri a körökre osztott és valós idejű mechanikákat, és szerintem kifejezetten érdekes lett. Amikor ránk kerül a sok, csapatunk tagjai valós időben hajtják végre a támadásaikat, abban a pillanatban, hogy megnyomtuk a hozzá tartozó gombot. A legtöbb támadás egy pár másodpercig tartó Weakness nevű debuff-ot tesz az ellenségre, és ha eközben egy másik támadás is betalál, akkor jóval többet sebzünk. Szóval, a mi körünkben akármeddig gondolkodhatunk rajta, hogy mit is fogunk csinálni, de amikor rászántuk magunkat a cselekvésre, megfelelően időzítve a gombnyomásokat megtöbbszörözhetjük a bevitt sebzést. Vannak védekező képességek is, amit az ellenség körében kell használni, szintén egy jól időzített gombnyomással pl. csökkentve a bekapott sebzést. Számos mechanika teszi a harcot érdekessé. Pl. bizonyos támadásokkal kombókat kezdhetünk, hogy aztán egy megfelelő befejező képességgel hatalmasat sózzunk ellenségünkre. Ellenségeink lehetnek formációban, amiből a vezért kiütve gyengíthetjük őket, megfelelő képességek kombinálásával isteni beavatkozást hívhatunk segítségül, karaktereink képességei pedig számos tulajdonsággal és időzítéssel bírnak, stb. Szerintem összességében kellemes mélysége van a harcrendszernek.

Van még egy elem a csatákban, ez pedig a pozícióváltás jobbra vagy balra. Ezzel bizonyos ellenségek masszív támadásait tudjuk kikerülni. Ezt a [ vagy a ] gombbal lehetne használni, de itt belefutottam egy nagy problémába: az irányítást nem lehet konfigurálni, és nekem egyszerűen ezek a gombok nem működtek. Pedig átállítottam a billentyűzetet angolra, kínaira, de semmi eredménye nem volt. Easy-n játszottam, úgyhogy ezeket a nagy támadásokat megfelelő taktikával túl tudtam élni mozgás nélkül, de a játék vége felé belefutottam olyan harcokba, amiket egyszerűen nem lehetett enélkül megnyerni. Az egyetlen megoldás, ami működött: bedugni egy kontrollert. Lehet ez csak a regionális billentyűzetekkel gond (a magyaron ugye nincs natív [ és ] gomb), meg hát gondolom a többség kontrollerrel játszik, nekik ez elő sem jön, de számomra ez egy nagy negatívum volt, főleg egy PC-s játéknál. Azonban még ezzel együtt is azt mondom, a harcrendszer a játék egyik erőssége. Van mélysége, látványos, szórakoztató. Sokszor már vártam, hogy jöjjön a következő csata, még akkor is, ha a játék vége felé kicsit túltolták a készítők az ellenségek életerejét. Sőt a végjáték nekem komoly kihívást jelentett még easy-n is, nem is tudom, hogy kéne ezeket a harcokat megnyerni nehezebb fokozaton.

A játékmenet problémáit el is nézném, ha lenne egy jó sztori, de sajnos ez nem jött össze. Hiába az érdekes alapötletek, a történetvezetés nagyon összevissza lett, a játék rendszeresen bevezet cselekményszálakat, aztán elfelejti őket, vagy éppen abszurd fordulatokat dob be, amik sokszor csak a főhős hülyeségéből következnek. Megpróbál továbbá rendkívül drámai és tragikus lenni, olyan túldramatizált, már-már érzelmileg manipulatív jelenetekkel, hogy az már szinte kínos. Ráadásul túl gyakran. Van, amikor egyik karakter drámai halált hal, hogy aztán valamilyen bonyolult sztori csavar segítségével visszatérjen az életbe, csak hogy tanúja lehessen egy másik karakter halálának. Az írók nagyon meg akarták ríkatni a karaktereket, de ezek a jelenetek sokszor nem találnak be. A vége felé már nehezemre esett komolyan venni a történetet, ami elég nagy baj egy ennyire sztori és cutscene központú játékban. Nem minden rossz, természetesen, voltak karakterek, akiket kedveltem, vagy eltalált jelenetek, de minden jó ötletre jutott kettő, amikor csak a fejemet vakartam. Kár érte, mert a világában szerintem volt lehetőség. Azt azért meg kell hagyni, a szinkron remek lett, a színészek kitettek magukért, kihozták azt, amit ezekből a jelenetekből lehetett. A zenei aláfestés is kellemes lett, megadta a hangulatot, még ha kicsit repetitív is volt.

Komolyabb technikai problémám nem volt vele, bár volt egy hely, ahogy mindig kidobott az asztalra. Ezt csak úgy tudtam megoldani, hogy lejjebb vettem a grafikát és a CPU prioritást magasra állítottam. Nem tudom, hogy ez a régi gépem hibája-e, vagy a játéké. Fontos még megemlítenem, hogy a játéknak állandó internetkapcsolat kell, DRM céljából. Ez engem nem zavar, de vannak, akiket igen. A rajongói fordítás teljesen korrekt lett, elvétve vannak benne kisebb hibák, de minden érthető és követhető. Tulajdonképpen minőségibb mint sok hivatalos kínai játékfelirat.

Nehéz eset ez a játék, most már értem miért áll vegyes értékelésen Steam-en. Végső soron nem bántam meg, hogy végigvittem, nagyrészt jól szórakoztam vele, de nem tudnám nyugodt szívvel ajánlani. Talán csak annak, akit már eleve érdekelnek a kínai fantasy rpg-k, már játszott a jobban sikerült darabokkal (pl. GuJian 3, Sword & Fairy 7), és kedveli a körökre osztott harcrendszert. Ha más nem, legalább most már elérhető angolul.