Sword & Fairy 7 (仙劍奇俠傳七)

A "Kard és a Tündér Legendája", vagy más néven a Chinese Paladin franchise a 90-es években indult, és számos folytatást megélt. Most új korszakba lépett a sorozat, a hetedik rész ugyanis a korábbi részek JRPG inspirálta körökre osztott harcát valós idejűre cserélte, és a brand-et most már az eredeti kínai nevén forgalmazza. A játék ugyan a sorozat számozott része, de a történet nem közvetlenül kötődik a korábbi részekhez, csak visszautalások vannak. Gondolom ez az egyik oka annak, hogy konzolra 7-es szám helyett a (szerintem jópofa) Together Forever alcímmel jelent meg idén.

Tehát ugyanabban a világban járunk, mint az előző részben, és a műfaj is hasonlóan Xianxia, a high fantasy-hoz hasonlóan nagy léptékű történettel, nagy téttel, egy olyan világban ahol istenségekkel és démonokkal találkozhatunk, varázslóiskolákat látogathatunk és egy olyan konfliktussal kell szembe néznünk, ami veszélybe sodorhatja az egész világ rendjét. Egyik főszereplőnk egy istenség, Xiu Wu, aki alászáll a démonok világába, hogy elfogja a ’Mennyei Boszorkány’ néven ismert démont, ám küldetése kudarcot vall és az emberek világában köt ki. Itt sorsa akaratlanul összekapcsolódik Yue Qingshu-val, aki egy hanyatló varázsló iskola utolsó tagja. A kaland során csapatuk kiegészül még két taggal, és kiderül, hogy kénytelenek lesznek szembe nézni olyan ellenségekkel, akik ellen talán esélyük sincs.

A történet egyértelműen a játék egyik legnagyobb erőssége, szerintem érdekes, fordulatos lett, emlékezetes szereplőkkel. Főhőseink is szerethető, jól megírt karakterek, akik egészen a szívemhez nőttek a játék végére. A történetmesélés főleg átvezetőkkel és dialógusokkal történik, amikből a többi kínai rpg-hez hasonlóan itt is rengeteg van. Ez engem nem zavar, de azért jó néven vettem, hogy ezek közben is lehet pause-olni. A sztori nem egyszerű, de a sok név és esemény között segít eligazodni a játékbeli napló és enciklopédia. Ez utóbbi helyet ad lore-ral kapcsolatos bejegyzéseknek is, amelyeket a végigjátszás során könyveket felkutatva vagy melléküldetéseket megcsinálva oldunk fel. Lore-ból pedig van bőven, úgyhogy aki bele akar mélyedni, az készüljön fel sok olvasásra.

Utunk során számos helyszínen megfordulunk. Változatosságra nem lehet panasz, a kínai városkákon keresztül, hófödte hegyvidékeken, zöldellő erdőkön át, az egészen egzotikus és nem evilági helyszínekig megtalálható minden. A látványvilág lenyűgöző, a helyszínek gyönyörűek és hangulatosak lettek. Grafikailag nincs szégyellni valója a játéknak, abszolút megállja a helyét a mai mezőnyben. Szerencsére van fotómód is, bár kicsit korlátozott, például harc közben nem lehet aktiválni, de így is bőven van mit lencsevégre kapni. Talán az egyetlen dolog, amit gyengébbnek éreztem az a karakterek arcmimikája. Ez lehetett volna élettelibb, bár maguk a karaktermodellek amúgy nagyon jók lettek, beleértve az ellenségekét is.

A látványnak ára is van, a játék ugyanis rendesen megizzasztotta a nem éppen mai gépemet (i5 3470, 1050ti). Ez épp a minimum konfig fölött van, és előfordult, hogy az fps 25 körülre esett vissza, de olyan fura helyzetek is, amikor a játéknak nagyon hosszú időbe telt betölteni egy helyszínt. Volt, hogy több mint egy percig álltam a semmi közepén várva, hogy megjelenjenek körülöttem az épületek, tárgyak és karakterek. Mindez SSD-ről. Ilyesmik szerencsére ritkán fordultak elő, és ezeket leszámítva teljesen játszható és élvezhető volt, és nagyon szép, még Low-on is.

A játék egyik központi eleme természetesen a harc, amely a modern trendeknek megfelelően valós idejű. Itt az egyetlen védekező mozdulatunk a dodge, ezen kívül van pár kombó és speciális képesség illetve varázslat, amit használhatunk a harc során. Nem bonyolult, de teljesen jól működik, szerintem élvezetes, a képességek látványosak, a karakteranimációk pedig kiválóak. Egyetlen negatívum, hogy vannak QTE-k, de szerencsére ritkák és nem kell hozzájuk jó reakcióidő. A játékmenetet feldobja még néhány puzzle és lopakodós rész, illetve vannak egyéb tennivalók is a játék világában, például egy gyűjtögetős kártyajáték, platformer kihívások, valamint lehet főzni is, amivel javíthatjuk csapatunk harci képességeit. Megjegyzem, a grafika itt is hozza a formáját, az ételek ugyanis nagyon étvágygerjesztően néznek ki. :) Bár szabadon utazhatunk a helyszínek között, a játék lineáris, és csak a mellékküldetések miatt lehet érdemes a fősztorin kívüli helyekre elnézni.

A zenék szintén nagyon jók lettek, számos dallam a játékon kívül is a fejemben járt. A szinkronra sem lehet panasz, ez már az előző részben is kiváló volt. Az angol feliratok jobbak, mint az előző részben, bár itt sem tökéletesek. Korábban sok kritikát olvastam ezzel kapcsolatban, de pont mielőtt elkezdtem játszani jött egy patch, amiben azt írták javítottak a fordításon. Szerintem nem lett rossz, ugyan vannak benne stilisztikai hibák, elgépelések vagy fura mondatszerkezetek, de összességében érthető minden.

A játék néhány kisebb technikai problémát leszámítva szerintem kiváló lett, megállja a helyét a nagyobb nevek közt is. Ugyan nem árt hozzá egy erősebb gép, de akit érdekel egy emlékezetes kaland egy kínai mitológia által inspirált fantasy világban, és nem zavarja a linearitás és a sok átvezető, annak tudom ajánlani. Szerintem a GuJian3 mellett az egyik legjobb kínai RPG.

Referenciának legyen itt egy kínai rpg-k történetéről szóló cikk:

https://felipepepe.medium.com/before-genshin-impact-a-brief-history-of-chinese-rpgs-bc962fc29908

És egy rajongói írás a két legnagyobb kínai rpg franchise (Chinese Paladin és GuJian) történetéről:

https://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=2066944863