The Spirit and the MouseTeszt

A kétfős Alblune Games alig pár órás játéka nem túl bonyolult, ám annál szórakoztatóbb. Először is nem mindennapi, hogy egy egeret irányíthatunk és az ő halmozottan földközeli nézőpontjából szemlélhetjük a világot, jelen esetben egy álmos francia falucska macskaköves éjszakai utcáit. Másodszor egerünk természetesen ezen állatos játék esetében sem hétköznapi, mert egyrészt magasztos célok vezérlik és szeretne azokon segíteni, akik még csak a létezéséről sem vesznek tudomást, másrészt egy villámcsapás következtében nem csak szuperképességekre tesz szert, de a falu láthatatlan segítőit, illetve egy Lumion nevű őrző lelket is látja, és kommunikálni is tud velük. Ami a szuperképességeket illeti, egerünk az őt ért villámcsapástól olyannyira felvillanyozódik, hogy bármit képes megrázni, és a villanyvezetékekben utazás sem jelent akadályt neki, így minden adott, hogy ő lássa el az erejét az ő javára átmenetileg elvesztő és emiatt nem túl boldog Lumion teendőit.

A négy városrész méretben és összetettségben is eltér, de alapvetően egyik sem nagy, csak hát ugye ha az ember egér, máris nagyobbak a távolságok. Minden kerületben találunk egy-egy áramszünet vagy ingadozás miatt búslakodó helyi lakost, legyen szó az utolsó egyetemi beadandóját író lányról, a műszak után tévézni vágyó pincérről, a sötétben alkotni nem tudó festőművészről, vagy a farkaséhes, mikrós kaját megmelegíteni képtelen srácról. A probléma forrása rendszerint a környező épületek áramellátásáért felelős ún. Kibblin-box, amelyből elkószáltak a cuki gömbvillám kinézetű Kibblinek, és addig nem is térnek vissza, amíg a feladataik megoldásában nem segédkezünk. A játékmenet tehát leginkább felfedezésből, keresésből, és egyszerű, de jópofa fejtörők láncolatából áll, miközben a főtéri fényfüzér viharban szétszóródott villanykörtéit is gyűjtögethetjük különböző jutalmakért, akárcsak az árus Kibblinnél valutaként szolgáló elektromosságot. Utóbbiért vehetünk például térképet az egyes városrészekhez, vagy megnyithatjuk a photo mode-ot.

A Unity motorral készített játék Switchen is bájos és ami még fontosabb, zökkenőmentes látványt nyújt, bár nem is azt a realizmusra törekvő grafikai pornó irányvonalat képviseli, mint a másik kedvenc egeres indie játékom, a Ghost of a Tale. Az irányítás egyszerű és magától értetődő, az pedig a Stray dedikált nyávogás gombja után adott volt, hogy gombnyomásra lehet cincogni, és gyakorlati haszna ugyan nincs, jót nevettem, hogy a befejezéskor megjelenő egyetlen statisztika a végigjátszás során hallatott cincogások számára vonatkozik. A játékidő olyan 3-5 között mozog attól függően, hogy például össze akarjuk-e gyűjteni az összes villanykörtét, amiben azért van kihívás, de mivel Switchen nincsenek acsik, könnyű szívvel figyelmen kívül is hagyható az ilyesmire érzékenyeknek. A játékmenetben van némi önismétlés, de mire zavaróvá válhatna, már véget is ér egérkénk önzetlenségről szóló szívmelengető története.

A Spirit and the Mouse a Stray-hez és az Untitled Goose Game-hez hasonlóan tökéletes választás elfoglaltabb gamerek számára, akiket frusztrál, hogy sosem érnek semminek a végére, és valami egyediséggel bíró, könnyed, bármikor letehető, majd folytatható kikapcsolódásra vágynak. Van mindig épp elég komoly témával foglalkozó, vagy épp vérgőzös cím a piacon, így részemről bármikor vevő vagyok az ettől teljesen elütő aranyos állatos játékokra!