Smurfs KartTeszt

A Smurfs Kart egy ideális projektnek tűnt - egyrészt ott vannak a fejesztők, az Eden csapata, akiknek a V-Rally 3-at, na meg a Test Drive Unlimited játékokat is köszönhettük például. Na meg adott a Smurfs-licensz, ami egy erős, gyerekek és szülők számára is értékes franchise. A kettő konstellációjának eredményeképp a kék hold még nem ragyogná be Aprajafalva egét, de ahhoz pont elégnek kellene lennie, hogy egy szórakoztató versenyjáték szülessen. Tesztlaborba gurítottuk a Smurfs Kart-ot!

Kezdjük az édes áfonyaízzel - a Lyon-i csapat a tapasztalatukból fakadóan egy jól irányítható élvezetes kart-mechanikát rakott össze a játék alá, ami minden szempontból a nagytesót, Mariót idézi. Van három fázisban fokozható driftelgetés, amiből törpös boost-ot vesz a gokartunk. Érdekesek a power-up lehetőségek, jópofák a törpök és a speckóik. A pályák a szokásos nyomvonalak mellett tartalmaznak rejtett járatokat, és mind oda, mind visszirányban is érdekesek maradnak. A gyerekekre fókuszált cím ráadásul sok segítséget is kínál (pl. gyorsítás, kanyarodás), amelyek aktiválására a karakterválasztó képernyőn van lehetőségünk. A négyfős multi mókáját sem felejtették el a készítők, bár a hot-seat mulatság mellett online karikázásra már nem futotta az erőből.

A játék viszonylag jól használja a franchise lehetőségeit is, már ami a karaktereket, azok igényes ábrázolását illeti. A pályák is napsütésesek, és a gokart szintjéről nézve igen jól festenek. A bevilágítás feldobja a relatíve egyszerű, de stílusos terepet, a három kupa összesen 12 pályája pedig több érdekes helyre is elkalauzol minket, ahogy egy meseátirattól elvárhatjuk. Switchen achievementek helyett egy jókora matricás albumot tölthetünk fel, amelyhez Peyo eredeti rajzait használták fel, nem pedig a CG-stílusú sorozat látványvilágát. Így ér össze múlt és jelen.

De sajnos Hókuszpók becsempészett néhány büdöskét az Eden-féle varásüstbe. Ahogy látjátok, a 12 pálya nem túl vastag tartalommal kecsegtet, még reverse módot hozzávéve sem. Hiába jó a kocsik vezérlése, ha a pályákon olykor beleakadunk éles sarkokba, amelyek megakasztják a járgányt. Bár a látványt fokozza a sok varázsportál, amelyek segítségével törpjeink körberepülik például Hókuszpók csarnokát, de ez elsőre látványos csupán, utána már azt érezzük csak, hogy a játék kivette a kezünkből az irányítást. A kamerát is jobb lett volna a föld közelében tartani, mert a távoli pásztázások kicsit rombolják a grafikába vetett hitünket. Mint ahogy a Gargamel-kupán a sötét fényviszonyok sem segítik a navigációt. Ez lehetett koncepció is, de egy gyerekjátékban az irányok kijelölése (signposting) fontos, és még jobb ha organikusan épül a pálya vizuális megjelenésébe.

Ezek az apró átkok mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy (pláne a konkurenciához képest) inkább a középmezőny versenyzőjeként tekintsünk a Smurfs Kart-ra, mintsem a következő nagyszabású mesés versenyjátékra.

A Smurfs Kart tehát nem hoz meglepetést, nem is okoz nagy csalódást. Ára lehetne picit mérsékeltebb, és lehet fél év munka egy kicsit segített volna még a végső forma elérésében, de ha nem várunk tőle műfaji reformokat, akkor a tradicionális kartjáték élményét azért megkapjuk tőle. Még akkor is, ha a kéken világító Hold csodája elmarad.