A Roguelike egy olyan formula, amit lassan minden más műfajra ráhúztak már ilyen vagy olyan formán, és a dolog sokszor be is talál. A Shovel Knight franchise idejében most jött el az idő, hogy a zsiványkodást bekeverjék a klasszikus 8-bites alapokon nyugvó platformozásba. De a Shovel Knight Dig csavar még egyet az Ásólovag kalandjain: a szerszámunkkal lefelé kell haladni, és miközben az ördögi támadási mintákkal ellátott ellenfeleket kerülgetjük, kincseket ásunk, relikviákat űzünk, titkokat kajtatunk, vagy csak szimplán a földbe ásás mechanikájával haladunk lefelé.
A Dig futamai a talajszintről kezdődnek, ami a hub is, amely idővel szépen bővülget. A lovagunkat segítő cuccok jól jönnek - de Mega Man óta tudjuk, hogy mindent le lehet küzdeni az alap felállással is. A hivatkozás pedig még mindig helytálló. A pályák akciói most is emlékeztetik az embert a régi klasszikusokra, és szerencsére a randomizált rogue haladásban a változatosság is kellően magas szintű. A pályaleosztások közül mindig akad meglepetés, de egyes bossok is variálódnak (pl. a boss szoba layoutjának szempontjából). A pályákon lefelé haladunk ásónkkal, ezt pedig olyan apróságok színesítik, mint pl. a fejünk felett állandó fenyegetést jelentő fúrógép, a fogaskerek gyűjtögetése, Spelunky-ból ismerős finomságok, na meg a tápok, kincsek, relikviák, és az ehhez kapcsolódó al-mechanizmusok rizikó-jutalom mérlege.
Roguelike/lite játékoknál sokat nyom a latba, hogy a mechanikák mennyire pontosak és kidolgozottak - a fentiek tükrében pedig óriási munka és óramű-igényességre való törekvés látszódik ilyen szempontból a Shovel Knight Dig-nél. De minél többet játszunk vele, annál több apró hangolatlanságot találunk majd. Vannak szobák, amelyek csapdába tudnak minket zárni. Vannak olyan esési szögek, érkezések, ütések, ahol a hit-box mintha nem lenne tökéletes. Ilyen apróságok sora felmerül az emberben, de szerintem minden részlet finomhangolható, innentől a Nitrome/Yacht Club párosán múlik, hogy mennyire tudják ezeket a finomságokat tovább farigcsálni. Akkor is, ha volt rá idejük - a Dig ugyanis már négy (de lehet még annál is több) esztendeje készülgetett a felszínre törni.
Technikailag a Shovel Knight Dig gyönyörű pixelart látványt kínál, olyan sprite munkával, ami már-már pofátlanul dögös ellenfeleket és NPC-ket vonultat fel. A játék megjelent telefonra is, de azon nem próbáltuk - Steam Deck-en nincs gond a nézettel (telefonon van), Steam Deck-en nem volt gond a futási sebességgel (telefonon lehet). Sőt, Deck-en kifejezetten tetszett, hogy a GPU/CPU fogyasztását jelentősen visszavéve (értsd pár Watt-ra korlátozva) is ki lehet stabil 60 FPS-t passzírozni a játékból, amivel a Deck játékideje jelentősen kitolható.
Van még mit finomítani a Shovel Knight Dig-en, de a hibái, esetleges kompaktsága mellett úgy érzem, hogy a műfajban eddig ritkán vájkáló játékosok számára is adhat valamit.
És most muzsikaszó, brbr Deng!