Shadow Warrior 3Teszt

Nem, a játék nem katasztrofális, hanem a határozott eldúmosodás útjára lépett, és a rendkívül sikeres két Doom újragondolást (leginkább az Eternal-t) próbálja beöltöztetni Árnyékharcosnak. Teszi ezt (ismét) meglehetősen sikeresen, az SW3 harcai egy-az-egyben másolják a Doomok push forward combat dizájnját, miszerint nincs megállás, nincs fedezékből lövöldözés, menni kell előre, ha győzni akarsz. Lo Wang (ezúttal is) lőfegyverekkel és katanával harcol, az előbbiekkel legyűrt ellenfelek HP-t, míg a lekaszaboltak muníciót adnak. (Ismerős?) Tudunk duplán ugrani, és kapunk egy dash mozdulatot, ami a levegőben is végrehajtható. (Ismerős?) Kapunk lasszót is lengedezés, valamint tárgyak és ellenfelek magunkhoz rántása céljából. (Ismerős?) Kivégzések is vannak, melyekből további bónuszok nyerhetők. (Ismerős?)

Igen, minden ismerős, de ez a Shadow Warrior 3 esetében egyáltalán nem rossz dolog. A játék arénaharcai roppant szórakoztatóak, és hiába tudod, hogy az egészet átemelték valahonnan, a fent felsorolt lehetőségek kreatív kombinációja – és erre minden lehetőséget megad az arénák pályadizájnja – remek percről-percre játékélményt eredményez. Maguk az ellenfelek is ötletesek, a Shadow Warrior korábban is hajlamos volt furcsa kinézetű szörnyetegeket felvonultatni, a harmadik rész pedig totálisan beborul ilyen szempontból, néha olyan érzésed van, mintha egy őrült cirkuszi karnevál kellős közepébe csöppentél volna.

A második rész rajongói csalódottan vehetik tudomásul, hogy az ottani masszív fegyverarzenállal szemben a harmadik epizód csupán hét fegyvert vonultat fel, és a korábbi változatos fegyver/karakter fejlesztés is jelentősen leegyszerűsödött. A komoly áramvonalasítás indokoltsága megkérdőjelezhető, de az tény, hogy a hét fegyver hasznos hét fegyver, sőt egyes ellenféltípusokra lebontva is jól értelmezhető a hasznosságuk. „Bónusz” fegyvereket kaphatunk egyébként (roppant korlátozott ideig) a szintén minden ellenféltípusra egyedien kialakított kivégzések után is, ezek egytől-egyig jó mókának bizonyulnak.

Oké, a harc klassz, de milyen a játék többi része? Hááát… olyan semmilyen. Mármint: az élvezetes arénaharcokon kívül nem sok mindent tud felmutatni a Shadow Warrior 3. A játék a szó szoros értelmében arénák sorozata, amit (nem konkrétan, hanem játékmechanikai szempontból) csövek kötnek össze, ahol az ugrás – lengés – falonfutás feladatok végtelen számú, és egy idő után meglehetősen unalmas kombinációjával próbálják szórakoztatni a játékost, kevés sikerrel. Kapunk bossharcokat is, ezek korábban sem voltak a széria erősségei, most sincs másként, rossznak nem rosszak, szimplán közepesek, nincs bennük semmi olyasmi amit máshol ne láttunk volna régebben.

Sztori tekintetében nincs sok változás, a Shadow Warrior talán az első epizóddal próbálta kicsit is komolyan venni önmagát, aztán hagyták az egészet a francba, és úgy döntöttek, hogy jobb folyamatosan hülyéskedni, és karakter-karikatúrákat szerepeltetni – és igazuk volt. A harmadik rész ugyanezt nyújtja, a főgonosz szerepében egy Csúnya Nagy Sárkánnyal, aki a világ elpusztítására tör, természetesen. Lo Wang poénjai szintén a megszokott színvonalon röpködnek, akinek eddig tetszett, annak most is tetszeni fog, és vica versa. A sztorit ezúttal nem fogod a haverokkal együtt megélni, mert a koop lehetőség ugrott – ami sajnálatos, de nem vagyok benne biztos, hogy az így is korlátozott méretű arénákba mennyire lenne jó ötlet bedobni még egy (vagy több) játékost.

A Shadow Warrior 3 tisztességes-becsületes iparosmunka, annak minden előnyével és hátulütőjével. Eredeti ötletei nincsenek, és szinte teljesen a szórakoztató harcaira épít, amit bevállalt, azt jól csinálja, de ennyi, és egy sárkányfűnyivel sem több.