Riders RepublicTeszt

Nagyon tömören: a Riders Republic az az extrémsportolós játékoknak, ami az autóversenyeknek a Forza Horizon. Hatalmas játszótér, rengeteg látnivalóval és még több tennivalóval. Versenyek tömkelege, pár határozottan őrült kihívással megfűszerezve – és persze fesztivál-hangulat, haverok, buli, Fanta! (Nem, a cikket nem a Coca Cola szponzorálta, de ha esetleg eszükbe jutna ilyesmi, nem ugrunk el a lehetőség elől [kacsintós smiley] ;)

Vagyis: Ubiék nehezen tagadhatnák le, hogy mekkora hatással volt a Horizon-széria az RR-re, de szerintem nem is akarják, a Playground Games über-sikeres sorozatát már próbálták páran kopizni, általában kevés sikerrel (rád nézek, NFS Payback!), de a Riders Republic határozottan jól sikerült hibrid, ami a klasszik Ubi formulát keveri a Horizon struktúrájával.

Kezdjük a leggyengébb komponenssel: sztori és kampány ugyan van, de (az előbbi, legalábbis) nyugodtan mellőzhető lenne, a roppant egyszerű kampány-vonalvezetést simán le lehetett volna vezényelni mindenféle történet és hozzáadott karakterek nélkül is - akkor legalább nem kéne elviselnünk a korábbi Ubi játékokban (Watch Dogs 2, valaki?) felbukkanó bosszantó hipsztereket, megtoldva azzal, hogy itt kortól, nemtől, és szexuális beállítottságtól függetlenül nagyjából mindenki úgy beszél, öltözködik és viselkedik, mint egy dühös 15 éves, aki nem vadiúj iPhone Pro-t kapott szülinapjára, és ennek okán most lázadni kényszerül.

Ezen (könnyen) továbblépve:: a Riders Republic egyik legmegkapóbb eleme, hogy rengeteg lehetőséget kínál, és dugig tömték tartalommal. A nyitott világ hatalmas, a területet az USA hét nemzeti parkja ihlette, ennek megfelelően piszok változatos, a havas hegyormoktól a kacskaringós kanyonokon át a forró sivatagig terjed a kínálat. Az RR alapvetően csinos játék, de vizuális szempontból nem különösen kiemelkedő, a Forza Horizon 5-ről átkapcsolva enyhe prev-gen érzése támadhat az embernek – nincs itt semmi gond, talán lassan kiverekedi magát a játékipar ebből a hosszúra nyúló cross-gen fázisból, és akkor nem kell megtenni az (helyenként itt is látható) grafikai kompromisszumokat.

Nem csak a terület nagy, hanem a meglovagolható (extrém)sporteszközök száma is. A sportok a kampány során szépen, fokozatosan nyílnak meg (karakter-szintlépés, és az abszolvált versenyekből / tevékenységekből kinyert csillagok kövezik ki a fejlődés útját),s elég hamar annyi (illetve: annyi variáció) lesz belőlük, hogy csak kapkodjuk a fejünket.

Van itt minden, mint a búcsúban: többféle síléc, hódeszka, többféle bicaj, örültebbnél őrültebb légi (rakétás wing-suit, mókusruha…) és földi (rakétás motor, rakétás síléc…) sporteszközök. A legjobb, hogy a szabad kalandozás során ezek között bármikor válthatsz – pont úgy egy körmenüből, mint ha egy FPS-ben válogatnál a fegyvereid között - nekiindulsz a hegy tetejéről a terepbicajjal, beugratsz egy kilométeres szakadékba, zuhantadban átváltasz motoros siklóernyőre, aztán a mókusruhára, kinézel magadnak egy havas lejtőt, földközelben sílécet csatolsz, és vígan siklasz tovább. Nagy móka? Nagy móka!

A fejlődéssel párhuzamosan egyébként egyre jobb statokkal bíró járgányokhoz jutsz, és (nyilván) egyre nehezebb versenyeken vehetsz részt. Cserélgetheted (vásárolhatod ingame pénzért) a ruháidat is, de ennek csak kozmetikai szerepe van, az új rucik / kosztümök nem adnak további bónuszokat.

Tennivalóból is akad bőven, a Riders Republic sok versenyfajtát kínál a hagyományos versengéstől az időfutamokon át a trükkpályákig. Apropó, trükkök: a kitűnő sebességélményt kínáló gyorsasági versenyek mellett a trükközés jelenti a másik nagy játéktípust. A trükkrendszer decens, nem túl bonyolult, de nincs is agyonbutítva, aki a mesterévé akar válni, lesz mit tanulnia. Aki nem nagyon akar belebonyolódni, megteheti, a trükk-rásegítés a menüben több fokozatban, és több területen állítható, ha folyamatosan gondod van (például) a landolással, átnyomhatod automatára, ilyenkor valamivel kevesebb pontot kapsz ugyan, de az esetek többségében gondoskodik róla a játék, hogy ne fejjel lefelé érj földet.

A Riders Republic talán legügyesebb húzása, hogy a versenytársakat, és a világot benépesítő játékosokat kezeli. Amikor a kötelező egyórás „fogom a kezed, hogy ne tévedj el” oktató-szakasz után először szabadon engedett az RR, döbbenten néztem ki a fejemből. Játékosok MINDENHOL. Csütörtök este fél tizenegy, az alaptábor dugig, mindenki pörög, ugrat, szaladgál, csoportok ácsorognak a boltok előtt, folyamatos a forgalom. A táboron kívül is pezseg az élet valamivel feletted éppen bicajos verseny indul, a jobboldali hegyormon pedig vagy hatan rugaszkodnak el egy jófajta siklóernyőzésre. Mindenkinek rendes gamertagje van, felette a megszerzett csillagok számával. Aztán kinyitod a térképet, ahol az RR apró fehér pöttyökkel jelzi a térképen mozgó karakterek számát. Vannak vagy kétszázan. Kizúmolsz – négyszáz, vagy inkább hatszáz, vagy… emberek MINDENHOL, dinamikusan mozgó hangyabolyok, mi történik itt?

Szívesen írnám le, hogy CSODA, és az Ubisoft rátalált arra az alien-technológiára, ami egyszerre ezer játékost kezel, de nem így van. Ezek ugyanis nem élő játékosok, de nem is AI irányította karakterek, hanem ghostok, szellemek. A játék rögzíti, amit egy adott session-ben csinálsz – nem csak a versenyeidet, hanem mindent, azt is amikor bicajjal hülyéskedsz a hegyoldalban, vagy amikor egy hegycsúcson nézelődsz, és ezt a rögzített viselkedést dobja bele valaki másnak a játékba. Teszi ezt nem csak veled, hanem mindenki mással is, így generál egy olyan világot, ami egy gigantikus extrémsport MMO-nak tűnik, és érzésre tényleg olyan is, veszettül hangulatos egy ennyire vibráns, élő, alaposan belakott világban játszadozni és versenyezni, ahol rajtad kívül természetesen vannak „élő” játékosok is – csak nem ezren. A dolog varázsa átmenetileg elillan az első Mass Race kipróbálásakor – az amúgy jópofa, hatvannégy fős, több sportot felvonultató versengésen ugyanis mindenki igazi játékos, a korábbi versenyeken megszokott reszponzív irányítás hirtelen jóval lagosabbá, és nehez(ebb)en kezelhetővé válik.

A Riders Republic számomra egyértelműen az év meglepetése, ha az AAA játékokról beszélünk. Roppant jól összerakott, rendkívül tartalmas, kézreálló irányítást és adrenalin-dús versengéseket kínáló, ízig-vérig árkád versenyjáték, ügyes trükkel megtöltött élő világgal, és jópofa fesztivál-hangulattal. Egy biztos: ezzel, és Forza Horizon 5 megjelenésével az árkád versenyek rajongóinak idén korán jött el a karácsony.