A Nightdive legújabb restaurációja az egyiptomi mitológia véres fantáziavilágába kalauzol minket. A PowerSlave (mifelénk Exhumed) egy izgalmas esettanulmány. Egyszerre hozza vissza a régi FPS feelinget és mutat be egy máig friss ötletkavalkádot, amit talán a maga korában nem is tudtunk megfelelően értékelni.
Már csak azért sem, mert a játék Saturn és PSX verziója itthon azért nem volt olyan nagyon elterjedt - főleg a PC változattal nyomultak sokan. Viszont amíg az csak egy korrekt 2.5D shooter volt, egyiptomi köntösbe bújtatott folyosókkal, addig a konzolos változatok az "akció" mellé odatették a "kaland" fogalmát is. Mit jelent ez? A most taglalt Powerslave Exhumed már nem csak egy szimpla Doom klón volt, hanem egy minden téren újítani akaró alkotás, amely maradandó powerupokkal operált. A pályái között átjárhatóságot kínált. A Tomb Raiderből merítette a tér meghódítása iránti vágyait. Valamint szekvencialitást kínált, igen, metroidosat. Mintha csak a Doom marsi térképén vissza tudtál volna térni két pályával korábbra, hogy ott egy addig elérhetetlennek tűnő peremen juss el egy teljesen új ördögi szentélyhez, vagy a továbbjutást jelentő, vízzel elárasztott folyosóhoz. A PowerSlave a Nintendo játékokból ismert játékmenetet próbálta meghonosítani, korának FPS eszköztárát kihasználva.
Persze a Powerslave ettől még nem Metroid Prime, attól jóval kezdetlegesebb a szekvenciális felépítés - de a csíra már ott van a játékban. Gondoljátok el, hogy az elsőre egyszerű korabeli FPS pályáról harmadik-negyedik visszatérésre kiderül, hogy az valójában egy méretes hub, tele titkos járatokkal, addig nem is érzékelt szakaszokkal. Ilyen hub pályából több is van ráadásul, ezek jelentik a térképen való elágazásokat. A kor FPS-ének szemlélete átalakul, a pályákra vissza-visszatérve kisujjadban lesz minden ellenfél, minden veszélyes sarok. Otthonossá válik a helyszín, és a látványban ma már darabos térképekből, labirintusokból a kalandjaid varázslatos helyszíne lesz, ahová várod majd a vissza-visszatérést. És a hub-pályákon túljutva is csodás élményeket találunk. A PowerSlave pályadesignja a kor szellemét megelőzve mesteri gondolkodást tükröz. Csavaros ötletek köré felfűzött kis puzzle-dobozkák a térképek, amelyek szintén megelőzték a korukat és a rendelkezésre álló technológiát.
Persze a beszokás nem megy könnyen. Gondoljátok el, hogy a fenti komplexitást tényleg egy kissé öreges FPS rendszerben kell megélni. Az első óra csak az összecsiszolódásról szól, a PowerSlave nem fog AZONNAL tetszeni, hanem hagyni kell, hogy bőröd alá kússzon. El kell fogadni a pályákra visszatérve a respawnoló ellenfeleket, meg kell érteni a nem túl dinamikus, de változatos fegyverjátékot, ami célzottan a teljes repertoár használatára is kényszerít majd idővel. Le kell nyelni, hogy a powerupokat rejtő köcsögök néha bizony vérszomjas bogarakat és pókokat rejtenek, amiktől már a végén herótod lesz. A PowerSlave nem adja könnyen magát, de nem is teljesíthetetlen, a jutalomérzet pedig négyzetre lesz emelve, mikor új járatra lelsz, az ókori romok addig láthatatlan titkait tárod fel. Ez már nem Doom, nem Duke, technikailag még nem Quake, de játékmenetében már sokkal több mindegyiknél. Furcsa, nem?
A felújítás ismét a Kex motorral történt, de ha követted a PowerSlave Ex (az első PC-s remaster törekvés az Exhumed modernizálására) történetét, akkor tudhatod, hogy a mára univerzális framework gyakorlatilag innen indult hódító útjára. A most megjelent konzolos változatok is a PC-s PowerSlave EX-en alapulnak, de a felbontás a modern kijezlőkhöz igazodik, a kontrollerek gond nélkül vethetőek be a navigálásra, és a Saturn + PSX változatok jóságait egyszerre kínáló EX verzió teljes körű polírozás után áll készen a konzolos jelenre és jövőre. A felújítás kapcsán két dolgot hiányoltam, sokszor alacsony hangerőn játszom mostanában és jól jönne feliratozás. Máskor pedig az autoaimet pontos célzásra cserélő mechanikát szidom, ugyanis célkereszt nélkül kicsit macera az apróbb ellenfelek darálása. Vannak további apró bosszantó hibák is. Például az úszás menete, vagy az, amilyen döcögősen kikecmereg a vízből a hősünk. De ezeket egy idő után észre sem veszed. Marad a felderítési vágy, az olykor túlélő-horrorokra emlékeztető kék-lőszerenergia menedzsment és a sikerélmény, mikor meglátod a békésen ácsorgó tevét a folyosó végén.
Sokan az 576 Kbyte magazin kultikus "Homok Titkai" képaláírásai alapján emlékezünk a játékra, most azonban itt a lehetőség, hogy játszható, hozzáférhető, instant formában belevessük magunkat. A PowerSlave csak kultstátuszig jutott, univerzális elismerésig és nagy anyagi sikerig nem. Félek most sem lesz a játékból tömegcím, de talán új generációk is megismerkedhetnek vele. A Nightdive és a Kex projekt pedig immár egy iparági jelenség, amely a PowerSlave Exhumed újrakiadással bezárta első nagy körét. A hobbiprojektként indult kirándulás végén balzsamozva, túlvilági erőkkel tért vissza a koncepció eredőjéhez a Nightdive. Kíváncsian várjuk, hogy a múltra építő jövőjüknek mi lesz a következő állomása.
Platform: PC, PS4, Xbox One, Nintendo Switch Kiadó: Nightdive, Throwback | Fejlesztő: Nightdive, Lobotomy Megjelenés: 2022. február 10. | Ár: 17 EUR