A lencsék elmozdulnak, a fókuszmotor finoman berreg, a látószög épp tökéletes, a zár kattan, a digitális szenzor pedig teljes pompájában örökíti meg a régről visszatért Pokémon őrületet. Tesztlaborban a New Pokémon Snap.
Még N64-en kezdődött a Pokémon Snap története, amit én annak idején Rehynn kolléga tengerentúlról beszerzett Nintendo Power újságaiból ismertem meg. A koncepció teljesen friss volt, és a maga korában is egyedülálló - kár, hogy később, emulátorról már nem ütött akkorát az élmény. Persze a játékmenet alapjai máig lenyűgözően ötletesek - mész egy szafari-kocsihoz hasonló járgányban, és egyfajta inverz fénypisztolyos játékmenetben, rögzített pályán fényképezed az erdő-mező Pokémonjait. Bár az alapötlet elég egyszerűen hangzik, elmondom miért is lehet olyan izgalmas 2021-ben is ez a fotós maraton.
Mert a pályákon nem egyszerűen csak állatokat kutatsz és fényképezel, hanem egy nyüzsgő, élettel teli virtuális világba csöppensz, ahol minden Pokémonnak megvan a maga kis rutinja. Gondolj csak bele, egy futam alatt majd' száz állatkával is találkozhatsz, amelyek egytől-egyig élik a kis életüket. Kergetik egymást, élvezik a táj szépségeit, vagy épp kakaskodnak. A fotók természetesen több szempont szerint lesznek kiértékelve - póz, kompozíció, háttér és a többi állat is beszámít a pontozásba. Bronztól gyémánt szintig terjedhet az értékelés, amit a játék sztorijában kulcsszerepet játszó Professor Mirror végez el a pályák közt. Emellett van még egy szempont, az egyes állatok négy ritkasági szinten értékelt habitusát tudjuk elkapni, az általánostól a szuper ritka viselkedésformákig. Ezen formákból ráadásul több is lehet egy-egy Pokémonnak. Az állatokat gyümivel etethetjük, szenzorunk hangjeleivel zökkenthetjük ki őket a kis apró-cseprő tevékenységükből, de a Lental régióra jellemző világító esszenciával is megdobhatjuk őket. Vagy csak szimplán az egymás közötti, és a környezetükkel folytatott interakciójukba is belekotnyeleskedhetünk... Egy matematikailag is nehezen felfogható mélységről és lehetőségrendszert beszélünk, amiben annyi a titok, amir enem is gondolnánk. Hiszen a felszínen csak egy szimpla fotós játék mechanikája látszik elsőre.
Bagszi is fotózik
Több mint 20 éve foglalkozom a Pokémonnal és már szinte minden eredeti epizóddal játszottam. Mindig is imádtam azokat a játékokat, ahol a Pokémonok természetes környezetükben vannak ábrázolva és nem csak egy élettelen célpontként jelennek meg a képernyőn. A Pokémon Snap egy egyedi játék volt, és nem gondoltuk volna soha, hogy valaha tényleg folytatást fog kapni. Most mégis itt vagyunk. Rendkívül tartottam tőle, hogy bárki is készíti el a Snap utódját, nem fog tudni olyan élvezetes és egyedi játékot alkotni, mint az eredeti, de szerencsére tévedtem. A New Pokémon Snap nem csak hozza az eredeti játék szellemességét és báját, de minden várakozásomat felül tudta múlni. A legtöbb ember nem is érti mi lehet szórakoztató egy ilyen egyszerűnek hangzó játékban - "Csak Pokémonokat kell fotózni, nem?" De a program jelentősen több, egy szimpla "railshooter" szafari túránál. A játékos által elérhető eszközök segítségével számos módon lehet interakcióba lépni a környezettel és a Pokémonokkal, amik jelentősen érdekesebb jeleneteket eredményezhetnek, mintha csak simán mennénk és fotózgatnánk. A játék fő élménye a számtalan rejtett előre megírt eseményben lapul, melyekre rá kell jönnie a játékosnak, hogyan tudja előidézni őket. Több mint 200 küldetés ugyan segít rávezetni a játékost hol és mit kéne keresni, de ennél sokkal több titkot rejt a játék, melyekre élmény, ha véletlen sikerül rálelnünk. Ha odacsalogatod Fluff gyümölccsel az egyik Pokémont a másikhoz, lehet, hogy összeverekednek. Ha a pálya elején elzavarod ezt a Pokémont, a pálya végén felbukkan egy másikkal együtt. És így tovább. Minden játékos számára egyedi élményt jelent, mikor véletlen rátalál egy-egy ilyen eseményre és az internetre vagy a játék beépített közösségi részén feltéve a képeket más játékosokat is megihlet arra, hogy próbáljanak rájönni, hol és hogyan tudta ezt a pillanatot előidézni a játék során. A Bandai Namco nem csak csodaszépen ábrázolja a meseszerű, mégis minden eddiginél realisztikusabb Pokémonok életét a természetben, de elképesztő mennyiségű tartalommal és felfedezésre váró titkok hadával is sikeresen tele pakolta a játékot. A csapat elérte azt is, hogy a játékosközösség egymás közötti kommunikációja nemhogy elkedvetlenítené a játékosokat, hogy saját maguk tapasztalják meg a játék nyújtotta élményt, de sokkal inkább kedvet csinál hozzá.
A bődült tartalmat pedig a Switch páratlan látvánnyal toldja meg a fejlesztőcsapat. A szafari útvonalak talán önmagukban nem is annyira szájtátósak, inkább bizonyos jelenetek és tájképek emelkednek ki a parádés magasságokba. A visual novel jellegű történetmesélést pedig olykor a gép legjavát produkáló, szinte CG mese szerű animációk fonják össze, persze real-time grafikával, de a játékmenettől extrább megjelenéssel. A hangok, zenék cukik, és az egész csomagból csak úgy árad a pozitív hangulat és az életigenlő, természetszerető energia.
És miután a külcsínen is ámulsz egyet, újra visszagondolsz arra, hogy mennyi lehetőséget rejt a játék. Még csak nem is beszéltünk az alternatív útvonalakról és az egyre nehezebben megnyitható kutatási rétegekről, amelyek gyakorlatilag a pályák különböző alternatív Poké-leosztásait és viselkedéseit jelentik. Emellett random események, ritkán egész máshogy lejátszódó történések és a régió felderítésre váró ősi romok egészítik ki az élményt. Van egész jó kis online integráció is amúgy, ahol a legjobb képeket a neten is megköröztethetjük, és a kedvenc fotókat akár újra is retusálhatjuk, mint a klasszikus videojátékos fotómódokban. Épüljön hát az a fotós közösség!
Sajnos a móka így sem teljesen tökéletes, a nagy mélységek és a nehezen kimaxolható lehetőségek ugyanis idővel repetitívvé teszik a fáradhatatlan fotós munkáját. Az árkádos játékmenethez illik hogy csupán csak pár percig tart egy pálya, de sokszor így is unásig fogjuk őket újrázni, csak hogy elkapjunk egy kulcspillanatot. Ahogy a fotó kiértékelések is el tudnak tartani jópár percig, úgy az animációk egy részét is szívesen átpörgetné az ember, és olykor a sztorit előregörgető dialógusok is nyúlnak mint a rétestészta. Ha kicsit feszesebbre vágták volna a New Pokémon Snap élményt, akkor szerintem akár egy ponttal magasabb szintre is kerülhetett volna a végső értékelés...
De ezzel együtt sincs semmi veszve. A New Pokémon Snap egy kiváló árkád játék, ami teljesen egyedi módon forgatja ki a rail shooter műfaját: az erőszakot virágos rétekre, a katonákat mosolygós kisállatokra cseréli. Mindemellett nem felejt el igazi videójátéknak is megmaradni, és emlékeztet minket arra, hogy fényképezni még virtuális formában is eszméletlenül jó móka.