Mario Party SuperstarsTeszt

Lehet utálni és nem szeretni a Nintendót, de az egyszerűen vitathatatlan, hogy a “legcsaládbarátabb” játékokat még mindig ők teszik le az asztalra. Persze, mindig vannak megkérdőjelezhető húzásaik, nem is beszélve bizonyos termékek árazásáról, de az a báj és biztonság, amivel a saját kiadású játékaikat kezelik már a kezdetek óta, az abszolút példaértékű. Nagyon ritkán van az, hogy nem kell aggódnom azon, hogy milyen tartalmakat “fogyaszt” éppen a 7 éves fiam, de ha a switch van a kezében, mindig nyugodtan csinálom tovább a dolgaimat.

Vannak azok az esős és általában hideg hétvégék, amikor a nagyis ebédeken már túl vagyunk, a barátok éppen nem érnek rá és az időjárás minden motivációt és lehetőséget elsöpört egy kalandos délutánhoz. Na az ilyen alkalmakra (is) tökéletes a kis szösszenetünk tárgya, az új Mario Party Superstars játék. Az első Switches, pontosabban a Switch-re készült Super Mario Party három éve jelent meg és fontos kiemelni, hogy a Superstars nem annak a folytatása (ezt a Super jelző elhagyásával is érzékeltetni akarták) hanem egy All Star válogatás, az első 3 Mario Party legjobb tábláiból és minijátékaiból. Be kell, hogy valljam, hogy bár szinte minden N géppel rendelkeztem az elmúlt évtizedekben, valahogy a MP játékok nekem mindig kimaradtak, így pont akkora gyermeki lelkesedéssel tudtam felfedezni a játékot, mint a kis pöcsös itt mellettem.

Örömmel konstatáltam és talán másoknak is fontos információ lehet, hogy a Mario Party Superstarst végre nem csak Joy Con-okkal lehet játszani! Igazából bármivel működnek, ami kompatibilis a Switch-csel. Ez ugye azért érdekes, mert az SMP esetében hiába volt otthon akár 2 másik Pro (vagy bármi egyéb) kontrollered, ha be akartad vonni a család többi tagját is, vehettél egy pár új JC-t a gép mellé. Viszont sajnos, ahogy az életben majdnem mindennek, ennek a döntésnek is van egy szerintem eléggé fájó oldala, hiszen így sajnos elfelejthetjük a mozgásérzékelést kívánó mini játékokat. Sajnálatos, mert tapasztalatból tudom, hogy főleg a fiatalabb közönség nagyon élvezte a hadonászással járó mókákat. Nyilván nem egy hatalmas negatívum, de akinek ez számít, az tudjon azért róla, hogy a "bármilyen" kontroller a gyorsulásérzékelésben nem biztos hogy jól teljesít.

Apropó negatívumok, gyorsan legyünk is túl rajtuk, mert a legtöbb igazából szubjektív és talán nem is annyira zavaró. A fentebb említett mozgásérzékelés elhagyásán kívül, sajnos jóval kevesebb játszható karakterből áll a felhozatal, a táblás módoknál nem tudunk már saját (extra képességet adó) dobó kockát választani, illetve szerintem egy kategóriával nehezebb is lett a játék, mint korábban - bár ezt simán be tudom az elkényelmesedett világnak, ami észrevétlenül átvette a hatalmat a kétezres évek még kihívásokkal kecsegtető játékait ránk dobáló elődjétől. És a jó hír, hogy igazából innentől nincs is más, mint móka és kacagás.

Amihez, ha esetleg nem lenne otthon senki, először a sorozat történetében, online is találhatunk társakat. Sőt azaz elképesztő helyzet állt elő, hogy nem csak a szupertitkos, 16 számjegyből álló, lakcímkártyát és fényképes igazolványt is bekérő rendszerrel, nagy nehezen összeszedett barátainkkal tudjuk csapatni a szombati esti geek partyt, hanem bárkivel is, a világ bármely pontjáról. Nagy dolgok ezek és nagyon jó látni, ahogy a Nintendo belép a kétezertízes évekbe, így lassan 2022-ben. Ha megvannak az offline vagy online társak, akkor 5 “legendás” tábla és 100 minijáték áll rendelkezésünkre a féktelen partyhoz. Ezek természetesen átestek egy elég alapos ráncfelvarráson, aminek köszönhetően simán megállják a helyüket még a SMP-val szemben is. Sajnos itt volt az a pont, ahol nem nagyon volt összehasonlítási alapom, de fontos kiemelni, hogy a táblákat át is dolgozták, és esetlegesen bővítették extra dolgokkal, hogy jobban megállják a helyüket a mai elvárásokkal szemben. Én annyit tudok hozzátenni, hogy borzasztó nagy fun volt bármelyiken is játszani, a folyamatosan változó és néha meglepően komplex bulivá váló játékmenet simán lekötötte még az én vén fejemet is. Itt jegyezném meg csak zárójelben (és szomorúan), hogy bár én képtelen lennék bármilyen játékot magyar felirattal, vagy szinkronnal játszani, a gyerkőc miatt súlyos pénzeket kifizetnék egy alaposabb magyarosításért, hiszen elég sok időnket elvitte néha a dolgok elmagyarázása. No de persze, majd megtanul angolul idővel ő is.

*A MPS egy igazi fan service, a rajongók kedvencei egy új köntösben, teljes online támogatással és közel végtelen beállítási lehetőségekkel. Persze, valamelyest egy kicsit visszalépés némely tekintetben, viszont a minijátékok és az táblák általános minősége nagyon hamar elfelejtteti az aprónéppel az esetleges hadonászás hiányát. Bátran és nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a stílust, vagy aki csak úgy akar egy nagyot szórakozni a családdal vagy barátokkal. Pro tipp a házas férfitársaimnak, hogy valamiért a Mario Partykkal mindig oda tudtam még az asszonyt is ültetni a TV elé. És ugye, ha boldog az asszony, boldog az élet, mondhatni egy örökké tartó (Mario) Party.