Kirby's Dream BuffetTeszt

Nem tudom egészen pontosan mikor fogant meg a Dream Buffet ötlete az elmúlt két év során, mindenesetre logikusnak tűnhetett egy fókuszáltabb, egyidejűleg kevesebb online résztvevőt igénylő FG-klón összeütése, hiszen az nem jelent meg Switchre, és bár megjelenésekor sokan imádták, az idei évre óriásit esett az érdeklődés iránta. Aztán jött az idei nyár, a játékot kiadták az összes konzolra, a fizetős modellről free to playre váltottak (ami kizárólag a karakterek kozmetikázását érintette, nincs benne semmi pay to win elem), az érdeklődés pedig újra az egekbe szökött. Ebbe a szituációba érkezett meg augusztus közepén a Dream Buffet, és bevallom, nem irigylem a helyzetét.

De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük meg mit tesz hozzá és mit változtat a Kirby's Dream Buffet a bevált formulán. Egyáltalán mi ez a formula? Tényleg annyira hasonlít hozzá a HAL Laboratory verziója, hogy ilyen könnyen dobálózunk a "klón" kifejezéssel? Mindkettőben a fő játékmód egy olyan verseny, amelyben egy messzi távolba elnyúló pályának kell minél gyorsabban a végére érni, a nagy rohanás közben pedig meg kell küzdeni a rengeteg akadállyal, a fizikával és a többi résztvevővel. Rögtön itt kiütközik a legnagyobb különbség, a Dream Buffetben ugyanis maximum négy játékos vehet részt egyszerre, és a különböző pályák végén nem lehet kiesni, hanem mindenki végig tudja csinálni az összesen négy eseményből álló sorozatot, aminek a végén győztest hirdetnek.

Ebből egyenesen következik a játék sokkal kevésbé kompetitív jellege a versenytárshoz képest - sokkal inkább emlékeztet egy partijátékra, mint egy olyan vérre menő küzdelemre, amelynél a legkisebb hiba is végzetes lehet a kiesés szempontjából. A körítés egyébként szintén ezt az érzést erősíti, az álombüfé ugyanis tele van eprekkel, amit menet közben fel kell falni. Ez olyannyira fontos, hogy nem is az nyeri a versenyt, aki elsőként beér, hanem az, aki menet közben a legnagyobbra hízlalja a kis gömböcöt. A méret előny és hátrány is lehet: minél nagyobbak vagyunk, annál könnyebb kilökni a többieket, de ha kizuhanunk a pályáról, sokkal nehezebb visszalebegni a helyes útvonalra.

Szintén a könnyed partijáték jelleget erősíti a rózsaszín-piros cukormázban úszó menetek hossza is. A Fall Guys egyik legidegesítőbb tulajdonsága, hogy a hatvan cross-platform játékos összegereblyézése miatt minden szakasz két percig töltődik, ezzel szemben a Dream Buffet kis túlzással töltési idők nélkül, öt perc alatt lezavarja a teljes négypályás sessiont (ami Grand Prix névre hallgat), és már jöhet is a következő. A klasszikus verseny mellett vannak fél perces minijátékok, ahol a magasból hulló édességet kell elhalászni a többiek szája elől, és minden Grand Prix egy Battle Royale-lal zárul.

Ahogy a neve is utal rá, itt legalább akkora szerepe van az ellenfelek időleges megsemmisítésének, mint a finomságok begyűjtésének, képzeljetek el egy nagyon intenzív, kimondottan kaotikus összecsapást, ahol viszonylag kis szerepe van az ügyességnek, de annál nagyobb a szerencsének. Sajnos teljesen rossz a pontozás balanszolása, és ez kicsit betesz a teljes online élménynek. A versenyekhez kell a legtöbb skill, ezeken közepes mennyiségű eper gyűjthető. A minijátékok rövidek és minimális epret adnak, ebben hiába ügyesebb valaki, nem fog számítani az összesítéskor. Végül pedig a legvégén ott a totális káosz, amin rengeteg pont gyűjthető vagy veszíthető az utolsó húsz másodpercben, viszont leginkább a szerencse dönt arról, hogy ez kinek sikerül a legjobban.

A nyilvánvaló Mario Party és Fall Guys referenciák mellé bejön harmadiknak a Mario Kart is, ugyanis minden pályán nagy szerepe van a power-upok felvételének, okos tárolásának és taktikus használatának. Ezek nagyjából azt tudják, mint egy versenyjátékban, egy részük az ellenfelek kreatív módon való elsöprésére szolgál (pl. Lego-kockává alakulva lökéshullámot indítunk el, vagy lángoló gömbként változva perzselünk meg mindent, ami az utunkba kerül), míg a többi a pályán való hatékonyabb haladást segíti elő (a föld alá bebújva tudunk haladni, elkerülve így az akadályokat).

A különböző játékokból átemelt ötleteket egyébként a HAL Laboratory a tőle megszokott minőségben gyúrja össze egy tökéletes casual élménnyé, amivel akár a nagyon fiatalok is gyorsan meg tudnak tanulni játszani, a legnagyobb kérdés ugyanakkor az, hogy van-e benne annyi tartalom, ami hosszú távon is fenn tudja tartani az érdeklődést. Lokálisan két fő tud együtt játszani osztott képernyős módban, online négyen versenghetnek egymással. Egy héttel a megjelenés után ez utóbbi matchmakingje felemás képet mutat, az egy perces várakozási idő alatt nálunk kb. az esetek felében gyűlt össze négy játékos, de többször előfordult olyan is, hogy kizárólag AI ellen kellett játszani online...