Tűzoltó leszel, s katona, vadakat tere… na, még mit nem, kisBalázs, vissza a start mezőre, tűzoltó leszel, s pont! Mert az asszony nem ital, a medve nem ember és a tűz nem játék - mégis sokan játszanak vele, pedig tudják, hogy nem kéne. Vagy lehet, hogy valami titokzatos sötét erők élik ki a destruktív mániájukat azzal, hogy felgyújtják a városunkban található tök ugyanolyan pályákat? (Uh, bocsi, spoiler volt.) Bármi megtörténhet, lényeg, hogy kisBalázs beteljesíti gyermekkori princípiumát és tűzoltónak áll - azzal az egyetlen csavarral a történetben, hogy kisBalázs egy lány.
Mondjuk sokmindent ez nem befolyásol, hiszen ha egy szál bikiniben menne tüzet oltani akkor se látnánk sokat karakterünk fizimiskájából, tekintve, hogy szép nagy pixelekből álló sprite-ok alkotják a gyöngyöm. Míg a környezet szépen le van modellezve, a szereplők 2D pixelart figurák, amik a furcsa párosítás ellenére egyébként játék közben egész jól mutatnak. Ebben a környezetben kezdődik fura kis kalandunk melyben vannak gazdagon tűzzel harcolós, platformerbe oltott tűz-túsz mentő szekvenciák, valamint egy minimális tűzoltóság menedzselő feladatkör is a miénk. Ugyanis ha már kimentettünk egy random Jóskát a leégett lakásából, akkor mi sem egyértelműbb annál, hogy felkérjük a tűzoltóság egyik szerepkörére. Végülis: a kocsmában is a törzsvendégből lesz a legjobb csapos, nem?
A játék gerincét tehát a randomgenerált pályákon való anti-piromán tevékenységünk alkotja. Itt egyfelől meg kell küzdenünk a különféle tűz lényekkel, az égő tereptárgyakkal, menedzselni kell a rohamosan fogyó vízkészletet és persze az idő sem a mi oldalunkon áll. Akármennyire is jópofa ez az egész (és akármennyire is ez egy javított, DX kiadása a PC-n debütált alapjátéknak), a galibát a random generátor okozza: egyszerűen bármennyire is igyekszik, képtelen a leosztások halmazából olyan variációkat faragni, amik hosszú távon ne fordulnának egysíkú, demotiváló hurkokká. És bár a bájosan blőd sztori és bizonyos szetting-variánsok igyekeznek ezen segíteni, a mag-mechanika elnagyolt fogaskerekeit nem nagyon hatja meg az ilyen fajta finomhangolgatás.
Ami esetleg megmentheti a Firegirl-t, az a kis porciókban történő fogyasztás. Mondjuk napi egy-két misszió, ami alatt egyébként a koncepció kiteljesedik és megéled a tűzoltó kisbalázskodás feminim oldalát. A minden napra egy kimentek-a-tűzből-egy-random-kiscicát-mielőtt-megtanulná-kiadni-magából-azt-a-hangot-hogy-“wuff” hőstett pedig egészen szórakoztató is tud lenni, viszont az együltő helyben történő elfogyasztás híveinek jó eséllyel megfekszi a gyomrát. És ezen az sem segít, hogy a töltőképernyő alatt a “No woman no cry” szól, mollban.