Endorfy Thock V2 - kellemes kopogtatást mindenkinek!Teszt

Történeti áttekintőnkkel nem akarjuk túl sokáig húzni az időt. Az Endorfy első, és második ránézésre is letisztult, innovatív, a honlapjuk szerint "kézműves" élménnyel próbálja a saját portfólióját izgalmassá tenni. "Dekonstrukció és rekonstrukció", valamint a technológia hősi szintre emelése - ez a fő üzenet. A lengyel vállalat fiatalosan és a pop-kultúrával egy hullámhosszon képzeli el a termékeit, de mindezt professzionális elektronikai megoldásokkal megtámogatva.

A Sokołów-i lengyel vállalatnak volt egy másik jól ismert biznisze is, ami SPC Gear néven futott; az Endorfy mára egyesíti az SPC-t, a SilentiumPC-t és az új márkanevet. Amúgy nincs is könnyű dolga a lengyeleknek, mert valóban kell egyfajta egyediség, amivel vevőket tudnak csalogatni a telítődő gaming-periféria piacon. Ám az Endorfy készülékein akkor is megakad a szemünk, ha amúgy "sokat láttunk már" és tapasztalt szemünk szűri az átlagost.

Az Endorfy saját "brand-könyve" szerint az a jó gamer hardware, amely egyszerre segíti a játékot és marad észrevétlen, hogy zavartalanul a tudjunk koncentrálni a lényegre. A Thock V2 egyértelműen gamer termék, de nem a legcsillogóbb design trendeket követi, inkább tényleg a megfontoltabb, ha szabad így fogalmazni, érettebb megvalósítást követ, matt látványával, fém talpazatával, egyszerűségével. Akár elegánsnak is lehetne mondani az ilyet, de sokan a retrót látják például a mostani termékünk vizuális kivitelezésében. A Thock V2 ennek megfelelően egyszerre lehet eleme egy gamer asztalának és egy letisztult irodai munkaállomásnak. Lehet elsőre fel sem tűnik, de két féle alapszíne van a billentyűknek (egy világosabb és egy sötétebb szürke), illetve az Enter és az ESC gombok ilyen fura Endorfy-kék színt kaptak, amelyek - őszinte leszek veletek - nekem nem igazán tetszenek. (Szerencsére vannak szürke cseregombok a dobozban.) A tipográfia sem adja túlságosan, de ez tényleg egyéni ízlés kérdése, és ezzel el is érkeztünk oda, hogy a negatívumokat a magam részéről lezárjam. A Thock V2 ugyanis minden más tekintetben a pozitívumok felé húzza az értékelést.

Ha már a küllemnél maradtunk, említést kell tegyek a nulladik dolog kapcsán, amit meg fogunk keresni a Wireless-alapú hardveren. Ha oldalra nézünk, rálelhetünk a kifejezetten kulturált, csúszógombos bekapcsolási lehetőségre, amely a készülék jobb oldalán helyezkedik el. A kütyü tud klasszikus USB-C vezetékes összeköttetést, Bluetooth-protokollon alapuló kapcsolatot és saját 2,4 GHz-en futó kommunikációt is, amihez már egy pici dongle-t kell használnunk. Mivel a cucc vezeték nélküli kommunikációra van alapvetően felkészítve, ezért egy belső akksi is a csomag részét képzi. A tesztidő alatt (másfél hét) nem csak hogy aktívan használtam a billentyűzetet (saját kommunikációs módjával), de mindig rá is felejtettem a kikapcsolásra. Így sem merült le, sőt a töltöttséget jelző LED még sárgászöld állapotban tanyázik, ami kellemes használati időablakot vetít elő hosszabb távon. Papíron 80-120 óra körüli értékeket lehet látni használattól függően, a töltés pedig egy óra alatt meg is van.

Apropó, ha már az oldalsó gombról beszéltem, a ház alját is érdemes megnézni, ahol kettő magassági beállítást lehetővé tevő masszív támasztékok találhatóak. Ezek, első becslésre egy fákkolós odacsapást is kibírnak (bocsi, bevallom, volt már ilyenre példa a közelmúltból, ha nem is ezzel a készülékkel). Összesen öt gumitappancs, süllyesztékbe rejtett USB-dongli és egy "keycap"-kivevő mini-szerszám is helyet kapott az alsó rekeszekben. Bár a készülék alapháza műanyag, a billentyűk alatti rész fémből, egész pontosan alumíniumból van, így érthető, hogy miért nyom egy kilót a Thock V2. A kollégákkal nézegetve az is eszünkbe jutott a billentyűzetről, hogy ha ezzel valakit jól megsuhantanánk amúgy, annak is Thock lenne, a szent karácsony szellemében. Na de elég is a rossz viccekből, lássuk mit tud a vas érdemi része.

Az Endorfy alapból (a holnap tanulsága szerint) piros switcheket rak a készülékbe, nekünk viszont a "yellow" kapcsolókkal szerelt Thock V2 jutott a tesztlaborba. A készülék design filozófiájában fontos részlet a háromszoros hang-csillapítás. Három külön akusztikus csillapító-réteg található a készülékházban, a Space pedig extra gumiréteggel is el van látva. Mire jó mindez? A készülék így egyenletes pötyögési hangélményt kínál akusztikus csengések, felharmónikusok vagy visszhang, esetleg üres kongó effektus nélkül. Bizony, a Thock nevében is benne van a telt, középmély frekvencián megszólaló matt hang; aki az ilyet szereti, annak tuti ASMR élménye lesz majd a kellemes koppanásoktól. Szeretünk a technikai mélységekben elmerülni: a három rétegből a Poron gyakorlatilag egy mikrocellás poliuretán, az EPDM egy etilén-propilén kaucsuk, gumiszerű viselkedéssel, az IXPE pedig egy hő- és tűzálló polietilén. Aki ettől többet akar tudni, annak ajánljuk a következő oldalt további okosodásra.

A Gateron által készített Yellow kapcsoló amúgy a korábbi flagship modellben debütált. Gyárilag kaptak kenést, nagyon sima és szinte hangtalan a lineáris aktuációs szakaszuk, és ahogy az Endorfy kommunikációs anyagaiban is szerepel, a kapcsoló a folyamatos, élvezetes gépeléshez lett kitalálva. Gaming? Természetesen ehhez is alkalmas a yellow switch alkalmazása, de nekünk az a gyanúnk, hogy ezt a készüléket is olyan gamereknek találták ki, akik az irodában sem akarják levetkőzni játékos mivoltukat. 20-25 év feletti korosztálynak a mindennapi munkavégzésében is jó szolgálatot fog tenni a Thock V2, esetleg hosszabb távra javaslom mellé a "Palm Rest" beszrezését is, ami bár műbőrből készült, nekem munkához például már elengedhetetlen egy ilyen kényelmet fokozó elem, pláne, hogy a Thock V2 elég magas jószág.

Ami a készülék árát illeti a Thock V2 wireless-t körülbelül 36.000 Ft-ért lehet kapni, ami egy "édes pötty" (kacsint!) a kínálat közepén. Én azt értem ezalatt, hogy gyakorlatilag 100 Eurós ár alatt hozzá lehet jutni egy professzionálisan összerakott, masszív, sokoldalú, tartósnak kinéző és kiváló hangzással bíró mechanikus billentyűzethez, ami mellé ráadásul jár még két év hazai garancia is. A kisebb kiadások amúgy húszezer forint körül mozognak. Nekem ez jó dealnek tűnik, egy optimális pontban. Járt már nálam jó néhány billentyűzet az elmúlt években, a Thock V2 kapcsán egyet tudok: a kis kopogós biztosan nem kerül el még egy ideig az irodai asztalomról.