American Truck SimulatorTeszt

Viccnek jó lesz - ez volt az első gondolatom, mikor megérkezett az American Truck Simulator letöltőkódja. Nem mintha ne ismerném a játék korábbi részeit, vagy ne tudnám, mekkora rajongótábora van azoknak, de akkor is, ott volt bennem a videojátékos übermensch, aki a fullhádé elefántcsonttornyából tekintett le az ilyen játékokra.

Aztán elkezdtem vele játszani.

Aztán még többet játszottam vele.

Közben pedig totálisan beleszerettem.

De mégis mi az, ami így megfogja az embert? Nem mondom, hogy rájöttem a titok nyitjára, de azt tudom, engem mi ragadott meg benne: a viszonylag stresszmentes vezetés élménye. Hogy nem kell reggeli kávé helyett gépolajat szürcsölgető mérnöknek, esetleg földöntúli reflexekkel rendelkező versenyzőnek lenni ahhoz, hogy élvezd a játékot. Nagyon szeretek vezetni, de nyilván az idő-pénz-lehetőség tengely nem feltétlen engedi meg, hogy csak úgy ha kedvem van, bevágódjak egy autóba és elinduljak a nagyvilágba, a versenyjátékokkal pedig pont az a bajom, hogy a vezetés élvezete másodlagos tényező éppen a versenyzés miatt. Erre itt van ez a játék, ami pont a kettő közé ékelődik be: órákat tudtam eltölteni az úton, nem aggódva azon, hogy hányadiknak futok be, vagy hogy mennyi pontot szerzek.

Ez azt jelenti, hogy egyszerű játék az American Truck Simulator? Nem, nem feltétlen. Inkább csak másfajta képességeket igényel, de ezek már megvannak mindenkinek, ha van jogosítványuk és eltöltöttek valamennyi időt a forgalomban. Odafigyelés a sebességhatárokra, elsőbbségadás, szabályos előzés, kanyarodás, a jármű dimenzióinak ismerete - triviális dolgok, mégis olyanok, melyek egy része ritkán fordul elő videojátékban. És talán éppen ezért működnek, a közutat még meg nem járt fiatalságnak ez egy új élmény, a hosszú ideje a volán kormány mögött ülő embereknek pedig lehetőség, hogy "hétköznapi" reflexeiket használhassák.

Mindez azonban pontosan így volt a korábbi részekben is, szóval felmerül a kérdés, hogy mégis mi mást tud nyújtani az új játék? Talán senkit nem fog meglepni a válasz: egy teljesen új kontinenst, az Egyesült Államok személyében. Vagy legalábbis annak egy szeletét. Egy aránylag apró szeletét. Oké, ne kerteljünk, konkrétan kettő állam, Kalifornia és Nevada szerepel a játékban, a többi, ahogy az elődben is, különböző DLC-k képében fog később csatlakozni. Hasonlóan szűkös a választék kamionok terén is, ahol szintén mindössze két járgány közül választhatunk, a többi pedig - meglepetés! - később lesz letölthető. Eléggé lelombozó dolog ez, mert legyen bármilyen változatos és nagy ez a két állam (és tényleg azok!), azért mikor meghalljuk, hogy Amerika, akkor ki ne gondolna azonnal mondjuk a 66-os útra vagy másik transzkontinentális útvonalra? Az pedig külön fáj, hogy még ez a két állam is inkább méretre nagy és nem tartalomra. Vannak itt felfedezendő helyek és útvonalak, hosszú órák telnek majd el, míg mindent bejárunk, de hasonlóan a korábbi részekhez az ismertebb nagyvárosok se többek egy-két tucat utcánál, Las Vegas legendás Stripjére például rá se ismerünk.

Szerencsére többtonnás rakománnyal ellátott kamionok egyébként is viszonylag ritkán tévednek be nagyvárosok közepébe, így a mi napjaink is jellemzően a főutakon és autópályákon telnek, melyek viszont határozottan szépen néznek ki. Oké, nem Driveclub-szépen, de abszolút nincs okunk panaszra, hangulatos tájakon vezethetünk, teli szájjal vigyorogtam, mikor a lenyugvó nap utolsó fényeiben robogtam a nevadai sivatagban, a távoli városok, illetve a szembejövő autók fényeit bámulva, miközben a rádióból Johnny Cash szólt. A napszak és időjárás változás rendkívüli élmény, éjszaka a kies pusztaságban határozottan jólesik látni egy-egy elhaladó járművet, a hegyek közt felkelő nap látványa megunhatatlan és valamiért még az esős idő is jól esett néha. Azt persze mondanom se kell, hogy a tökéletes vezetési élményt egy kormánnyal lehet elérni, de igazából ilyen-olyan megalkuvással el lehet evickélni kontrollerrel vagy billentyűzet és egér párossal is, utóbbinál mondjuk figyelni az érzékenységre.

És ha már figyelünk, akkor figyeljünk a táblákra is, hiszen ahogy írtam ez a játék egyik érdekessége, igenis be kell tartanunk a szabályokat, melyek alapvetően nem különbözőek azoktól, mint amiket idehaza megszoktunk. Kicsit mások a sebességhatárok (melyek alapból mérföldben számolnak, át lehet őket váltani, de szerintem sokkal autentikusabb így), nekem leginkább a táblákhoz kellett hozzászoknom, átállnom a megszokott, piros karikásokról az amerikai változatokra. A korábbi rész fix sebességmérő kameráit mozgó (vagy pihenőhelyen parkoló) rendőrökre cserélték, mely azt jelenti, hogy nem lehet a helyzetüket megtanulni, ha valaki gyorshajtani akar, akkor komolyabb kockázatot vállal, hiszen nem tudni, mikor esik be a több száz, vagy akár ezer dolláros büntetőcédula…

Engem leginkább mégis a kamionok irányíthatósága nyűgözött le. A korábbi részek kedvelőinek ez nem lesz újdonság, de nekem nagyon jól esett, hogy tényleg érezni ezeknek a hatalmas, csőrös monstrumoknak és rakományuknak a tömegét, lassan gyorsulnak és még nehezebben állnak meg, komolyabb ívet írnak le, amitől lényegesen jobban oda kell figyelni például a kanyarodásnál. Szerencsére az AI által vezérelt forgalom egészen jó partner, az autók hagynak helyet, ha látják, hogy feléjük kanyarodunk, a sofőrök betartják a szabályokat (néha kicsit túlságosan pontosan is), nem igazán kell attól rettegnünk, hogy valaki beleszáll a drága rakományba.

Mert ugye itt ez a lényeg, a rakomány (meg nyilván a kamion) épsége, többek közt ennek alapján kapjuk a pénzt és a tapasztalati pontokat. Előbbit befektethetjük új, saját járművekbe, sofőrök foglalkoztatásába, pici vállalatunk működésébe, utóbbi segítségével pedig sorra léphetjük a szinteket. Apró szerepjáték elem, de teljesen jól van kezelve, a szintek nem mindenféle csoda képességeket adnak, hanem lehetőséget arra, hogy komolyabb árut szállíthassunk, akár távolabbi célpontokra is. Ha belegondolunk ez totál érthető, mi se bíznánk jó szívvel a méregdrága és erősen robbanásveszélyes vegyianyagot arra a sofőrre, aki tegnap kapta meg a jogosítványát, nem?

Nagyon sajnálom, hogy az új játék lehetőségét nem használták ki a fejlesztők azzal, hogy új funkciókat építsenek be. Nekem például rendkívül hiányzott a véletlen, hiszen ez az, amit mindenki ismer, aki az útra merészkedik, ez az, amitől élővé, vagy legalábbis élőbbé változna a világ. Stopposok, balesetek, útlezárások, dugók, állatok, mind-mind olyan dolog, amitől nem csak jobban ott tudnánk érezni magunkat, de akár még a játékmenetbe is szépen be lehetne építeni őket. De például örömmel vettem volna, ha nem légüres térben kell üzemelnünk, akadnának konkurens vállalatok, akikkel lehet „csatázni”. És persze ott van a multiplayer mód, mely bár elismerem, veszélyes dolog egy ilyen stílusú játéknál, azért ügyesen megoldva egészen új ízt csempészne a megszokott ügymenetbe.

Mindezek ellenére az American Truck Simulátor elődjéhez hasonlóan durván magába tudja szippantani az embert. A recept, bár nem sokat változott, továbbra is nagyon jól működik, az idővel folyamatosan bővülő Egyesült Államokban biztosra veszem, hogy órák tucatjait fogom eltölteni. A Truck Simulator nem mindenki játéka, nem az, ami egy hosszú nap után adrenalinnal pumpálja fel az ember szervezetét, de ha te is olyan vagy, akit kikapcsol a nyugodt vezetés akkor kitűnő választás lehet.

***American Truck Simulator | PC

Fejlesztő: SCS Software ***