HuntdownTeszt

Jelenleg az egész világ Cyberpunk lázban ég, hiszen a CDPR üdvöskéje már csak hónapokra van a megjelenéstől. Ezt már tavaly is érezni lehetett, amikor sorra bukkantak fel a stílust (és a játék által generált hullámokat) meglovagolni vágyó indie játékok. Na az Easy Trigger Game Huntdownja pont nem ezek közé tartozik, hiszen már jó 3 éve is láthattunk belőle egy remek kedvcsinálót az akkori E3-on. A cucc már akkor is bődületesen jól nézett ki és hálisten abba a kategóriába esett, ahol az extra fejlesztési idő nagyon meghálálta magát. Nem akarok nagyon előre szaladni de évek óta nem szórakoztam annyira jól játékkal, mint ezzel a csodával.

Természetesen messze a jövőben járunk, ahol az általunk ismert társadalom már csak nyomokban fedezhető fel. Mindent a nagy világcégek, az általuk fizetett rendőrség és az egész rendszert zsigerből gyűlölő bandák uralják. A Huntdown nem dob felénk túl sok csavart labdát, sőt mi több a játék címe mindent elmond amit tudnunk kell. Adott három “badass” fejvadász, a cyborg John Sawyer, a feminista ikon Anna Conda és a keményen 6 éve gyártott droid Mow Man. Minket bérel fel a hírhedt Farkas Anya a Shimamoto megacég megbízásából, hogy vágjunk egy kis rendet az elkapatott bandák között. Innentől fogva nincs is más dolgunk, mint bepattani a csoda autónkba, végigzúzni pár koponyán és kipucolni a fertőt a városból. Meglepően jók amúgy a beszólások és a “párbeszédek” valamint egész mély kis lore-t sikerült a bandák és a bossok köré építeni, mindegyikük elég jellegzetes személyiséggel és arzenállal rendelkezik. Természetesen tele van a játék popkult referenciákkal, amiken jókat lehet mosolyogni.

A játék stílusa a manapság nagyon menő “retro pixel 16 bit” avagy bizonyos “játékos” körökben nevezik úgy is, hogy “úristen mi ez a f*s ami ilyen szarul néz ki a 8k-s tvmen”. Sokan azt hiszik amúgy, hogy a fejlesztők azért választják ezt az irányt, mert könnyű megcsinálni. Na, hát nem az. Jól meg pláne nem az. Minden mozog, receg, hullámzik, szétrobban, szétfröccsen, minden fegyvernek más a lövedéke, más a becsapódása, a karakterünk minden lépése, guggolása, becsúszása meg van csinálva, ahogy kell. Minden városrésznek megvan a saját, az általa uralt bandához igazodó látképe és hangulata. Az ellenfelek is teljesen jellegzetesek, más fegyverekkel és mozdulatokkal, nem csak átszínezve lettek. És a Bossok! Úristen de jók! Minden területnek van 1-1 pszichopata főellenfele akihez az út másik 4 kissebb boss-on át vezet. Minden harc más, egyedi és néha teljes mindfuck. Nem is hozok példákat, mindenki élje át maga.

A játékmenet roppant egyszerű és mégis eléggé összetett ahhoz, hogy rendesen oda kelljen figyelni. Mindhárom karakternek van egy alap fegyvere örök lőszerrel és egy használat után újratöltődő másodlagos képessége. Tudunk fedezék mögé guggolni, közelről felrúgni (majd ha gyorsak vagyunk fejbe is lőni a levegőben) ellenfelet, becsúszni és egy úgynevezett dash mozdulattal támadást kikerülni. Ezenkívül be tudunk a különböző nyílásokba/fedezékekbe bújni, ami nem tűnik nagy dolognak de iszonyatosan megdobja az élményt és sokkal taktikusabbá teszi a játékot. A pályák tele vannak másodlagos fegyverekkel, amikből mindig egy lehet nálunk. Ezek ha kifogynak, automatikusan eldobódnak, de természetesen lehetőségünk van váltogatni az alap és spec fegyver között, mivel érdemes a nehéztüzérséget a zúzósabb részekre tartogatni. A másodlagos képességünk helyére pedig különböző gránátok és molotov koktélok pakolhatok. A zene maga is szuper pazar, igazi retro/szinti vibe a nyolcvanas évekből, szóval aki ezt szereti az készülhet egy csomag százas zsepivel az élményre.

A Huntdown eddig abszolút az év meglepetése, szinte a semmiből jött és azzal a lendülettel le is tarolt mindent. Kizárólag a nagyokhoz tudom hasonlítani, mint a Metal Slug, vagy a Terminator vagy a Robocop élményekhez gyerekkorunkból. Külön piros pont a lokális co-opért, hiszen egy baráttal még nagyobb élmény játszani. A 3 nehézségi szint bőven elég ahhoz, hogy mindenki megtalálja a magának megfelelőt, minden pályán vannak teljesítendő kihívások, mint ölj meg mindenkit, találd meg a titkos táskákat és egyszer se halj meg. Így az erre izgulóknak is elég jó újrajátszási faktort kínálnak a könnyű ravaszos játékos srácok. Egyetlen dolog amibe bele tudok kötni, hogy a pályák egy kicsit egyhangúra sikerültek. Elbírtak volna némi változatosságot. Sajnos ugyanaz a felépítése szinte az összesnek és bár az összkép így is remek, nem nagyon vannak a boss harcokon kívül túlzottan emlékezetes helyszínek.

A fentiektől függetlenül régen tudtam ennyire nyugodt szívvel játékot ajánlani, ha tetszett a trailer egész nyugodtan szerezd be, nem fogsz csalódni. Paterold el a családot valahova ha tudod, tekerd fel a hangerőt, vagy vegyél fel egy fülest, szisszents egy jó kis italt és hagy szóljon az a gépágyú esténként, garantáltan végig vigyorogni fogsz.