Bevallom, kicsit bizonytalan vagyok abban, hogy miért éri meg a Nintendonak párhuzamosan két agytornáztatós sorozatot futtatnia, mert bár mondhatnánk azt, hogy a Brain Age (Európában Brain Training) széria komolyabban és professzionálisabban méri fel a teljesítményünket, a Big Brain Academy játékok pedig lazább, árkádabb formában próbálják ugyanezt tenni. Ez önmagában még mindig kérdőjeles abban a tekintetben, hogy miért nem gyúrnak inkább össze mindent egy, nagyobb komplexitású címmé. No mindegy, azt majd eldöntik a vásárlók, hogy a két évvel ezelőtti Brain Training, vagy a Brain vs. Brain alcímet kapó Big Brain Academy marad-e meg hosszabban az emlékezetünkben.
A Big Brain Academy öt kategóriába sorolva kínál négy-négy villámgyors minijátékot, amelyek témájuktól függően tesztelik, mennyire vagyunk pengék a számolásban, vizualizálásban, azonosításban, memorizálásban és elemzésben. Mindegyik úgy van felépítve, hogy tíz éves kor felett bármilyen korosztály elboldoguljon vele, az egyenként néhány másodperces feladványok pedig elég jól skálázódnak nehézségben is. A játékonként rendelkezésünkre álló egy percben ha ügyesek vagyunk, gyorsan eljuthatunk a legmagasabb, ötödik szintre, ha azonban lassúnak bizonyulunk vagy hibázunk, megrekedünk a sokkal kevesebb pontot adó könnyű fejtörőknél. A húsz minijáték szinte kivétel nélkül mind jó szórakozást nyújt, azonban az hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a különféle agyi tevékenységeink mérésénél sokkal fontosabb a gyors reakcióidő, tényleges gondolkodásra pedig nem nagyon ad lehetőséget a Big Brain Academy: mivel egy perc alatt kell minél nehezebb feladványokhoz eljutni, ez egyben azt is jelenti, hogy csakis azonnali, egy-két másodperces válaszokkal operálhatunk. Ez kicsit olyan, mintha a sakkozóknak csak rapidmeccsekre lenne lehetőségük, vagy az autósport kizárólag drag raceből állna. Nyilván a játék felépítéséből következik, hogy hosszú és nehéz feladatok helyett másodpercenként kell új impulzusokkal bombázni az agyat, így viszont senkinek ne legyenek illúziói, valójában nem azt méri a program, hogy milyen pl. a vizuális memóriád, hanem sokkal inkább azt, hogy mennyire vagy képes azonnali jó döntéseket hozni.
A Brain vs. Brain alcím (valamint a másodpercekben mérhető hosszúságú sessionök) már sejteti(k), hogy ezúttal a multiplayer kerül előtérbe. Ez csak félig igaz, ugyan valóban a mások elleni megmérettetés lép elő a legfontosabb, hosszú távú céllá, tényleges valós idejű összecsapásokra elsőrorban helyben, az érintőképernyőt többen használva van lehetőség, minden másra ott a ghostolás. Ez azt jelenti, hogy a Big Brain Academy folyamatosan, minden pillanatban figyeli és menti az összes játékos teljesítményét, ebből pedig képes teljesen leképezni mindenkinek az egyedi profilját, tudja, hogy egy adott feladattípus egy bizonyos verzióját az adott nehézségi szinten mennyi idő alatt vagy képes megoldani. Amikor multiplayerezünk, akkor kapunk különböző ellenfeleket, de ők abban az adott pillanatban nincsenek jelen, csak a ghostjuk képviseli őket. A rendszer alapvetően teljesen jól működik így is, de nagyon tudtam volna értékelni, ha kapok valamilyen statisztikát vagy visszajelzést arról, hogy a ghostom milyen hatékonysággal védekezett, hányszor tették mások próbára és ebből hányszor nyert. Ez azonban rejtve marad, így csupán azt tudjuk követni, hogy mások "megtámadása" során mennyire vagyunk hatékonyak. A ghostolás egyébként működik kicsiben is, ha megvan egy barátodnak vagy családtagodnak az azonosítója, bármikor tudsz játszani "ellene" hosszabb vagy rövidebb ideig. A neten már olyat is olvastam, hogy vannak, aki arra esküsznek, hogy saját alternatív profiljukat hívják ki, ezzel maguk ellen versenyezve.
A Big Brain Academy kis és közepes adagokban is élvezetes egyébként, el lehet indítani öt gyors meccsre, de olyan is volt, hogy két órán keresztül daráltam a fake multiplayert ("csak még egy utolsó kört!"), mire annyira elfáradt az agyam a folyamatosan magas készültségi szinttől, hogy érdemes volt pihenőt tartani inkább. A játéknak a legnagyobb problémái a szavatossággal lesznek hosszabb távon, az összesen húsz minijáték egyszerűen túl kevés ahhoz, hogy hónapokra lekösse a játékosokat. Aki komolyabb célként tűzi ki, hogy a havi ranglisták tetejére jut, az szerintem ilyen kevés tartalommal hetek alatt kiég. Jutalomként a saját rekordjaid megdöntése mellett a játékbeli avatárodhoz lehet megnyitni több száz ruhadarabot, kiegészítőt, illetve beköszönő szöveget, még ha nem is nagyon van tényleges lehetőség beköszönni. A Nintendotól szokatlanul visszafogott árcímke is arról tanúskodik, hogy a karcsú szavatosságot valamivel ellensúlyozni kellett, én azonban rendszeres és alapos frissítéseket szívesebben vennék. Vásárlás előtt nézzetek bele a demóba, elég pontosan megmutatja, mire számíthattok.