Te vagy ma a jófej, ha ágyban lesz a lófej.

Nagy örömmel vettem kézbe a játék folytatását, mivel az első rész - hiányosságai, valamint elég durva hibái ellenére - nagyon bejött. Nem tudom, talán a sztori, na meg persze a keresztapa kultusz tette számomra fogyaszthatóvá a produktumot. Mindenesetre jókat játszottam vele anno.

Aztán bejelentették, hogy készülőfélben van az utód. Na, erre persze felkaptam a fejem. Kidobták a játékot, beszereztem. Előtte persze olvastam róla ezt - azt ( de inkább „azt” ) . Úgy voltam vele, hogy tegyünk egy próbát, annyit megér, amennyire leakciózta az Íéj… A készülőfélben lévő játék sajnos ebben a stádiumban is maradt.

Az első szembetűnő dolog - bár nem ez alapján ítélek meg egy játékot - a grafika volt. Talán a nextgen - agybajnak köszönhető ez az értékelési szempont, de valljuk be, 2009-ben egy ilyen „összképen” meglepődik a „dzsírszofkrátoszon” tengődő gamer társadalom. Ez a játék egyszerűen csúnya. Pontosabban a mai szinthez mérten csúnya. Ha jól megnézzük, akkor olyan 4 - 5 évvel ezelőtti látványvilág tárul a szemünk elé, elvétve egy kis HD beütéssel. Szóval megvolt az első csalódás. De lépjünk túl rajta, mert szarni a grafikára, ha jó a játék. Ezzel a lendülettel álltam neki Donkodni.

Pár perc játékidő után jött a következő pofon. A játék készítői úgy gondolták, hogy fizika nélkül is elkószálunk New York utcáin, maximum lesz egy kis Portal-os, antigravitációs feelingje az egésznek… Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire basztak a játszhatóságra is. Az autókat kb. Space Invaders szinten kezelhetjük, bár ennek megvan a jó oldala is, amikor a nyomunkban vannak a zsaruk. Vagy például említhetném a szabadság szinte teljes mértékű korlátozását, ami annyira durván összejött a srácoknak, hogy úgy érezzük magunkat játék közben, mintha egy papírformát próbálnánk fordítva beilleszteni az előre kivágott lyukba. 10 cm-es peremek akadályoznak minket a továbbjutásban, ha pedig a gép nem engedi, hogy ezeket egy egyszerű gombnyomással átugorjuk, akkor kerülhetünk egy „pár métert”.

New Yorkban, de főleg Floridában igen acélosak a zsenge hajtású cserjék. Ezt azért mondom, mert képesek akár egy 15 tonnás teherautót is szemrebbenés nélkül megállítani. Az útjelző táblákról, illetve egyéb nyalánkságokról már nem is beszélek.

Szóval eléggé összecsapott játékkal állunk szemben. Ebben a genben talán a Pandemic legutóbbi üdvöskéjénél éreztem ugyanezt. De ennyi elég a játék fikázásából, nem ez volt a szándékom a teszt írásával.

Maga a játék egy hatalmas kihagyott ziccer, amiből valahogyan egy öngól is született. Ezt azért mondom, mert az alapötlet valami eszméletlen jó. Gondolok itt a Don's View - megoldásra. Ez annyit takar, hogy egy 3D-s térképen ( ami nagyon áttekinthető ) láthatjuk az éppen törzshelyünkként szolgáló fő helyszínt ( ezekből amúgy 3 lesz a játék során: New York, Florida, majd végül Kuba ), valamint azt, hogy adott üzletek közül melyik tartozik az irányításunk alá. Ezeket a későbbiekben természetesen kisajátíthatjuk, de ahhoz rögös út vezet. Ezt az utat próbálja - sikerrel - egyengetni ez a stratégiai nézet. Dönthetünk, hogy éppen melyik művházat' ( helyi vendéglátó egységek ) veretjük szét, esetleg robbantjuk fel valamelyik titkárunk közreműködésével.

Csatlósainkat egyébként képességeik alapján szortírozhatjuk, fejleszthetjük, fegyvereket vásárolhatunk nekik. Ezek a fő momentumok határozzák meg a családfán való elhelyezkedésüket, amit szintén ötletes dolognak tartok. Főleg a későbbiekben, a játék vége felé lesz ennek nagy jelentősége. A Don's View egyébként segít nyomon követni az általunk megszerzett egységek látogatottsági szintjét is. Ha ugyanis támadás éri ezeket, arról rögtön tudomást szerzünk, valamint a rivális család által küldött direktmarketingesek számával is kalkulálhatunk. Így nem érhet meglepetés minket, s nem küldünk 10 fős halálosztag ellen 2 ballonkabátos fószert.

A Godfather 2 hangulatilag nagyon hozza a szintet. Nekem elsőre a Boogie Nights című film ugrott be a játékban feltűnő trapézgatyás figurákról, izomautókról, Florida színvilágáról. Nagyon jól visszaadja a helyszínekre jellemző hangulatot, illetve társadalmi morált. A zenék szintén a helyükre kerültek. Úgy gondolom, hogy utóbbi a sandbox játékok egyik legfontosabb pontja.

Összességében a játékról csak azt tudom elmondani, hogy egy csiszolatlan gyémánt ( most kicsit elfogult voltam ) lett volna, ha a fent említett hiányosságokat időben kijavítják és kicsit összeszedettebben dobják piacra. Akkor lehet, hogy már nem is várnánk annyira azt a Mafia 2-t.

Ha értékelni kellene, akkor a mai vacsora olyan 7.5 pontot kapna tőlem. Gengszterfilm - fanoknak majdnem kötelező darab, de mindenkinek ajánlom a beszerzését, legalább egy próba erejéig.

Köszönöm, hogy benéztél!