parandroid2020.06.22. 22:54

Létezik-e objektivitás a videojáték újságírásban?

Ezt a bejegyzést a pár hete publikált Desperados III teszt (amit mellesleg azóta sem derült ki számomra, hogy ki jegyez) bevezető gondolatai ihlették. Talán nem az én véleményem a legrelevánsabb a témában, mert az utóbbi öt-hat évben inkább láttam örömömet a játékokról való olvasásban, mint a velük aktívan eltöltött időben, azonban a mai napig blogolok filmekről, és korábban nagyon élveztem a videojátékokról való írkálsát és YouTube-os tartalmak gyártását. Emellett pedig szerintem ez egy kifejezetten érdekes téma, ami közel sem annyira lerágott csont, mint az első blikkre tűnhet.

Kiindulópontként azt szögezném le, hogy a videojáték művészet, és mint olyan eredendően nem lehet objektív. A játékok azonban különleges helyet foglalnak el a művészeti ágak között, hiszen amellett, hogy alkotások, egyben technikai teljesítmények is, így bizonyos nézőpontból jelentősen komplikáltabb a megítélésük, mint egy filmnek vagy egy könyvnek lenne. Emiatt pedig vannak olyan kritériumok, amelyek olyan közel jutnak az objektivitáshoz, amennyire egy művészeti alkotás kritériumai közel juthatnak. Ebből pedig a legek legje szerintem az, amit egy szóval úgy jellemeznék, hogy hiba.

Mi az a hiba egy videojátéknál? Egy nagyon magas zsinórmérték, amelyek fennállása esetén az alkotás nem felel meg azoknak a követelményeknek, amik a videojátékot videojátékká teszik. Itt leragadhatunk a nulladik lépcsőnél, hogy egyáltalán mi is az a videojáték, a Super Mario Maker miért az, ha a Paint vagy a Harry Potter és a bölcsek köve interaktív DVD menüje nem, de azt gondolom, hogy ez egy meddő vita lenne. A legtöbben valószínűleg ugyanazt értjük a kifejezés alatt, hiába nem kőtáblán érkezett a tizenegyedik parancsolat képében a szeretett bolygónkra, hanem egy hosszú évtizedek alatt kialakult, és a mai napig egy nagyon erősen változásoknak kitett fogalom. Attól még, hogy fennáll a hiba lehet a végeredmény értékes, például egy interakció nélküli képsorozat lehet kiváló animációs film, de ettől még nem lesz videojáték.

A hibának egy árnyaltabb formája az, ha a végeredményben szerepel valami orbitális gamebreaking bug, vagy hasonló technikai esetlenség, ami miatt nem alkalmas arra, hogy előidézze azokat a hatásokat, amiket elvárnánk tőle, például, hogy töltsön be az első pálya. Én ezt is nagyjából el tudnám helyezni abba a kategóriába, amit az objektív rossznak tekintenék. Azonban inkább rokonítanám a jelenséget mondjuk egy TV-vel, amit nem lehet bekapcsolni, arra sem fogja azt mondani senki, hogy az új Samsung készülékem egy objektíven nézve rossz televízió, hanem hogy nem működik, és ki kellene cseréltetni vagy megjavíttatni.

Ha még egy lépést teszünk, akkor eljutunk többek között a játék látványvilágához, amelyik egyike a legkézenfekvőbb, és leginkább tényszerűen megítélhető elemeknek. Ha a végeredmény 2020-ban realisztikus látszatot akar kelteni, de úgy fest, mintha a második PlayStation hajnalán jelent volna meg, arra szintén nem nehéz ráfogni, hogy objektíven rosszul néz ki, de itt már az a bizonyos zsinórmértékünk erősen relativizálódik. Valószínűleg ha egy teljesen laikust, vagy olyat ültetnék le elé, aki utoljára Nintendo64-en játszott, az jó eséllyel nem tenne panaszt a fiktív játékunk grafikájára. Ilyenkor még mindig lehet érvelni amellett, hogy kicsi volt a stúdió költségvetése, vagy 2003 óta készült és negyvenszer váltott kiadót, vagy hogy nekem mint játékosnak egyáltalán nem számít a látvány, de az tény marad, hogy egy játékokkal "jó kapcsolatban" lévő szemnek elavultnak fog érződni a grafika, és nem fogja megugrani azt a technikai szintet, amelyet 2020-ban elvárnánk. Más persze a helyzet, hogyha a játék valamilyen különleges művészeti stílust képvisel, amivel az esztétikai élmény megkerüli a technológiai korlátokat, szóval még az elavultság sem feleltethető meg a "rossznak" szükségképpen.

Remélhetőleg az eddigi gondolatmenet alapján kirajzolódott már, hogy mire szeretném felfűzni ezt a posztot: hiába vannak objektivitásra hajazó mércék, végeredményben azok mégis szubjektív tapasztalatokon nyugszanak. Itt jön képbe egy érdekes téma, az pedig, hogy kiből lesz a videojáték kritikus, és kinek az írásait fogjuk szívesen olvasni. Valószínűleg amennyire a játékokban mást keresnek az egyes gamerek, ugyanannyira a kritikusokban is. Sokan szeretik visszahallani a saját véleményüket, valamiféle igazolásképpen a jó ízlésük tekintetében. Sokan mondják, hogy szeretik, ha egy kritikus eltávolítja amennyire tudja a szubjektív elemeket a tesztjéből (hogy ő mit szeret, mit nem szeret) és már-már akadémikusan fejezi ki az álláspontját, még megint mások jobban kedvelik a személyesebb hangvételű írásokat, ahol legalább annyit megtudnak magáról a kritikusról és a játékhoz fűződő viszonyáról, mint a teszt alanyáról.

A magam részéről ha meg kellene határoznom, hogy milyen elvárásaim vannak egy kritikussal szemben, akkor két dolgot mondanék: 1) legalább nyomokban ismerje a magyar nyelvtan szabályait (bár ez a podcastek és a videotesztek világában egy múlandó igény) és 2) játsszon sokat. Sőt. Nem csak hogy játsszon sokat, hanem tudjon is sokat a játékról, a műfajról, a médium történelméről, tudjon többet a témáról mint én (nyilván ez az esetemben nem nagy kihívás, de értitek, ha valaki azt írja, hogy a Shadow of War a leginnovatívabb akció-RPG az Ocarina of Time óta, az nekem is szemet szúr). Ha elolvasok egy tesztet azt jó eséllyel azért teszem, mert tanulni szeretnék belőle. Miért érdemes az a játék a kipróbálásra az adott műfajon belül, mit tud nyújtani nekem a StarCraft 2, ha soha életemben nem tetszett egy stratégiai játék sem, vagy ha a kritikus szerint egy kalap tudjukmi a játék, akkor ki az, aki mégis élvezetet találna benne.

Amiket az imént írtam, azokat talán többen objektivitásnak értékelnék, de szerintem nem így van. Ha az Assassin's Creed 87 tök ugyanaz a játék, mint a 86 volt, csak átskinezve, akkora arról azt állítani, hogy egy unalmas darab, és egy látványosan megúszós munka volt a stúdió részéről talán nem áll messze a valóságtól, ettől függetlenül ez ismételten csak egy tapasztalati mércén alapul, amelyet az általam felvázolt tankönyvi példa kritikustól elvár az olvasó, hogy felismerjen. Mindettől függetlenül nekem okozhatja az Assassin's Creed 87 a földi létem legnagyobb élményét, ha még soha nem játszottam AC résszel, és ez nem is fogja azt jelenteni, hogy az én ízlésem rossz, szimplán csak azt, hogy más tapasztalati háttérrel rendelkezem az adott kérdésről, mint a cikk írója.

Az objektivitás és az objektivitás látszata két élesen elkülöníthető fogalom. Ez egy tesztben megjelenhet egyrészt nyelvtanilag, kifejezésmódban is. Aközött, hogy "legszívesebben sortűz elé állítanám azt a dizájnert, aki kitalálta, hogy a háromszög legyen a lövés gomb és a jobb ravasz a sprint" és aközött, hogy "a játék szokatlan gombkiosztást használ, amibe nehéz beletanulni" látszólag és föld a különbség, holott végeredményben tökugyanazt jelenti. Tartalmilag pedig talán akkor érhető el leginkább az objektivitás látszata, ha a kritikus arra törekszik, hogy teljesen kizárja a nosztalgiafaktort és úgy nagy általánosságban a személyes érzelmeket, valamint a más játékokkal való összehasonlítgatást, és amennyire lehet tárgyilagosan, önmagukban ítélje meg a produktum egyes elemeit. Azonban ismételten oda kötünk ki, hogy ez egy szubjektív vélemény lesz az objektivitás csomagolópapírjába tekerve. Ahhoz, hogy a cikk írója önállóan megfogható követelmények alapján, a tárgyilagosság látszatával tudjon értékelni, ahhoz az kellett, hogy előtte sokezer óra gaminggel eltöltött idő formálja a személyiségét és a játékokhoz fűződő viszonyát.

Ezek a bennünket formáló élmények, pedig mindenkinél mások, ez teszi a videojáték újságírást (még úgy általában magát az életet, de ilyen részletkérdéseknél ne ragadjunk le) ilyen izgalmassá. Nehezen túlbecsülhető lehetőség az, hogy számtalan akár kvalifikált, akár laikus blogger/kritikus véleményét olvashatjuk a világhálón, amelyek amellett, hogy sokszor szórakoztatóak, a legjobbak még taníthatnak és többé, jobbá is tehetnek bennünket. Az objektivitástól pedig egyre inkább távolodni fogunk, ahogy válik a videojátékok világa egy egyre komplexebb műfajjá, és jelennek meg egyre érettebb témák, vagy olyan sztorik, amelyeket ennyire hatásosan más médium által nem lehetne elmesélni, ez pedig csak tovább fogja tágítani a lehetőségeit a kritikusoknak, hogy átadhassanak nekünk, olvasóknak valamit.

p34c3
Pod előttem, pod utánam

Sok éve már, hogy a napjaim jelentős része podcast hallgatással telik, azok közül is talán a videojátékokkal foglalkozóak a legkedvesebbek számomra.

1 napja
6

Necroman Mk2
Surgeon Simulator 2013

Orvost! De ne azt az egybalkezest!

3 napja
2

axl
Tükörország peremén...

...hitem újra meglelém. (Nem kell aggódni, nem írok végig rímekben.)

3 napja
14

Stadia HUN
Stadia Premiere Edition

Mi kell a teljes Stadia élményhez? Hivatalos kontroller és Chromecast Ultra. Hardverbemutató!

5 napja
7

liquid
We Fight For Love

Mivel vasárnap van, és nem történik semmi...

7 napja
8

Stadia HUN
Panzer Dragoon (Stadia)

A SEGA jó szokásához híven mindenre is kiadta a Panzer Dragoon Remake-jét. Jól sikerült a Stadia-port?

2021.01.11.
3

Cash Bacsi
A3 Still Alive - Teszt (iOS)

A tavalyi év igencsak jól indult, vajon így lesz ez most is?

2021.01.06.

Hwopapa
VR-vélemények 2 hónap után

Aki már régebb óta olvassa a blogom, megszokhatta, hogy rendkívüli módon tudok lelkesedni az új dolgokért / friss élményekért, amik néha hosszabb-rövidebb idő után elhalnak és ilyenkor kicsit objektívebben tudok/fogok nyilatkozni a témáról.

2021.01.05.
14

Necroman Mk2
Flash játékok 2021-től

Élet a kivégzés után, avagy az utolsó FlashFan bejegyzés

2021.01.03.
3

p34c3
A VR soha nem érhet véget

Ahogyan szemezgettem az év játéka szavazás helyezettjei között, nem túlságosan meglepve szembesültem a VR játékok szerény szereplésével, mindössze két címnek sikerült bekerülnie a legjobb harminc játék közé.

2021.01.02.
8

Warhawk
21 indie 2021-re

Nézzünk szét a radar alatt!

2021.01.02.
16

mcmacko
Készázötvenhat

MB, GB, avagy 16 év távlata egy ezres nagyságrend ugrásának szemszögéből.

2021.01.02.
8

Stadia HUN
Cthulhu Saves Christmas (Stadia)

Megérkezett a könnnyed karácsonyi JRPG Stadiára is. Teszt.

2020.12.30.
4

Necroman Mk2
2020. év dala

2020-ban ismét keresem az év dalát! Nem a legjobb zenét, nem is a személyes kedvencemet, hanem azt a slágert, amely adott esztendőben, nemzetközi szinten a legnagyobb hatást váltotta ki. Így ha azt mondom, hogy 2020. év dala, akkora válaszom:

2020.12.29.
4

vem
Retró kvíz (tuti Steam kulcs!)

Gyere játékosnak vagy nézőnek, olyan címeket nyerhetsz mint pl. a Duke Nukem: Forever a 2 DLC-vel vagy a Two Worlds: Epic Edition. December 31-én este 20.00-kor.

2020.12.26.

Idgn
SYNERGY

Sziasztok! 12 évvel ezelőtt fogant meg először a gondolat bennem, hogy készítek egy grafikus novellát. Idő közben az alap koncepció többször változott átalakult, míg végre olyan formát öltött, amivel meg vagyok elégedve. Az elmúlt 10 évben beutaztam azokat a helyszíneket, ahol a történetem játszódik és szorgalmasan fotóztam, videóztam, jegyzeteltem. Nem ezen a platformon szeretném elindítani ezt a projektet, de úgy döntöttem teszek egy próbát az új Gamer365 blogban is. Új oldalak hamarosan!

2020.12.22.
4

reptile
AMONG US - PERMANENS DISCORD

Gyertek játszani, link a posztban.

2020.12.20.
1

maktub
Destiny 2 - Beyond Light

Amikor a sötétség jelenti a fényt az alagút végén.

2020.12.20.
13

Necroman Mk2
Hijacker Jack

Gazdag. Híres. Körözött. (Részben) Magyar.

2020.12.18.
10

Warhawk
Alba: A Wildlife Adventure

Környezetvédelmi kisokos a napsütéses mediterrán szigetvilágban.

2020.12.18.
4