Ruffy and the RIverside - Kócos kis mackóördögTeszt

A Ruffy and the Riverside mesefilmesen bohókás alapsztorira épít, körülbelül úgy, ahogy a műfaj többi képviselője tette. Riverside egy igazán chill hely, ahol csuklyás macik, felfújható gumimedencében napozó halacskák, „90’s” breaktáncosnak öltözött kígyók és egyéb állatkák élnek teljes békességben. Ruffy várbéli víg napjait a család régi vakond barátja kavarja fel, aki kalandra hívja az épp nagykorúvá cseperedett mackót. Azonban kapzsi barátunk gyémántmániájának köszönhetően felébred egy ősi erő, ami az egész birodalom létére fenyegetést hoz. A világ magja összezavarodik, a hegyoldalban hálivúdi feliratként szikrázó „RIVERSIDE” látványosság pedig összezuhan. A feladatunk a következő: a betűk visszaállításával helyre kell tennünk a dimenziók közötti szakadás jeleit produkáló világmagot, és természetesen a misztikus erőt is meg kell reguláznunk.

Ehhez pedig egy 3D collect-a-thon játékmenetet kapunk, sajátos felfogásban. A legfőbb jellegzetesség a vizualitásból ered. A Ruffy mozgásban úgy néz ki, mintha egy 2,5D motorból próbáltak volna platformert csinálni a kilencvenes évek konzolgépeire. Namost, nyilván, sokkal-sokkal jobb az összhatás, és a tér teljesen 3D-s, de a papírmasé (sprite) figurák és a régies geometriából faragott pályaelemek tényleg egyfajta sosemvolt retro esztétikába csomagolják a színpompás kalandot. A másik fő elem pedig a „SWAP” mechanika, amellyel, bizonyos tárgyak textúráit, és ezzel funkcióit kicserélhetjük a terepen. A vízesésen fel kéne valahogy jutni? Cseréld ki a kúszónövény és a zuhatag textúráit, máris mászhatsz felfelé. A lusta békát nem tudod a tévé elől kizavarni? Keress egy másik tévét, amin épp hangyaháború folyik. Ezután cseréld le a békát szórakoztató műsort a zavaros képre, és már mehetsz is tovább. Fizikai feladványok (kő, víz, láva, homok, faanyag), direkt logikai, már-már kalandjátékos puzzle kihívások (a már említett televíziós példa), és sok más poénos feladat érkezik majd a játékidő során.

Platformer játék nincs dögös mozgáskultúra nélkül, a Ruffy pedig már a demójában is felfedte, hogy annyira nem is az ugrabugrán, inkább a szaladgáláson, a backtrackinges kalandozáson és gyűjtögetésen lesz a hangsúly. Nincsenek pixelpontos ugrálások. Ruffy szalad, mint az állat (zeldásan ki is fárad, ha nem gyűjt közben érmét), ugrik, a kamera kicsit mélyebben áll be, pont ehhez a dinamikához igazodva. Röviden: sokkal fontosabb a tájon való átkelés és a felderítés folyamata, mint a pontos ugrabugráé. A demóban nem voltak ellenségek (ez több 3D platformer rákfenéje, hogy elfelejtenek, vagy nem marad büdzsé a harc kidolgozására), a végleges változatban van pár ellenfél, de azok is csak azért, hogy kicsit feldobják a terepen való rohangálást.

A haladás ennek megfelelően tényleg a vidéken található kisebb-nagyobb questek megoldásán múlik. Tárgyakat gyűjtögetünk, köveket gördítünk a helyükre, vagy csak eljutunk A-ból B-be, miközben sasoljuk a tovább vezető út lehetséges ösvényeit. A játék nem is rágja túlságosan a szádba a dolgokat, emellett pedig sűrűn, szinte zsúfolásig szórja a világát mindenféle tennivalóval és gyűjtögetnivalóval. Lepkéket, szőrmókokat, kristálydarabkákat fogsz gyűjtögetni a pénz mellett. Szalmabála versenyeken vehetsz részt és a báládra ugorva meggyorsíthatod a közlekedést is. Akadnak puzzle feladványok, amelyek számokon alapulnak, és amelyek falra pakolt 2D platformszekciók felé nyitnak utakat. Vannak mintakereső puzzle-k, vagy csak szimplán környezeti fejtörőt rejtő feladatok, amelyek az áthaladást segítik. Alapvetően kaotikus, de, ha szabad így fogalmazni, chaotic good a Ruffy felépítése, amihez egy mesés, átgondolt, a mai Nintendo játékokat bájosságban lepipáló UX is társul.

Viszont a „kaotikus-jó” hozzáállás sajnos a klasszikus gameplay építkezést és az élmény egészét is egy kicsit csorbítja. Például a fő narratíva nem jól bontakozik, és sok a felesleges futkorászás az egyes Riverside-i szakaszok között. A gameplay is hamar megmutatja foga fehérjét, mert a puzzle feladványok javát és a swap mechanika mögötti gondolkodásmódot 1-2 óra alatt kiismered, igaz, lesznek elakadós pontok is, ahol a logika pár pillanatra teljes fordulatot vesz. Vannak „pályák”, de ezek sem klasszikus értelemben vett 3D platformer szintek, inkább úgy kell a Ruffy-t elképzelni, mintha egy óriási hub világban kalandozgatnál szekvenciális építkezéssel. És ahol a pályák is mintha a központi terepnek lennének kiegészítő részei, azaz hangulatban és stílusban elkülönülő toldalékai. Érdekes és egyedi a koncepció. Majdnem azt mondom, hogy kicsit amatőr is – de nem szeretnék ilyen erősen fogalmazni. Talán lesz a játéknak akkora sikere, hogy Zockrates-ék belelendüljenek egy második epizód fejlesztésébe, és ott ezeket a megfontolásokat kicsit másképpen tegyék a mérlegre. A teljes koncepciót ismerve a játék fejlesztésekor szerintem direkt ilyen irányba indult amúgy a Riverside fejlesztése, és nem hiszem, hogy kicsit is gondolkodtak volna a fejlesztők más arányokon. De ha valamin lehet hangolni a folytatásnál, akkor az például lehet ez a szempont.