Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 RemasteredTeszt

Új játékra aligha számíthattak a rajongók a Soul Reaver megjelenésének huszonötödik évfordulója alkalmából, az Aspyr azonban a Tomb Raider után újabb klasszikusokat emelt le a polcról az Eidos könyvtárából egy gyors ráncfelvarrás erejéig. Nézzük, mennyit tettek hozzá!

Megmondom őszintén, felemás érzésekkel vártam ennek a kollekciónak a megjelenését, hiába nagy kedvencem ugyanis a Soul Reaver a PS1-érából, ezeket a játékokat többnyire inkább az emlékeimben szeretem őrizni – bizonyítottan egy nem túl jól öregedő éráról beszélünk, na. Ettől függetlenül nagy kíváncsisággal vágtam neki újból Raziel kalandjának, jó ideje nem jártam már ugyanis Nosgoth földjén, az újbóli találkozás pedig végül meglepett, méghozzá abszolút pozitív értelemben. Hiába érződnek ugyanis jócskán az archaikus, idejétmúlt elemek, összességében sokkal jobban bírták az idő próbáját a Crystal Dynamics ezen alkotásai, mint a legtöbb korukbeli cím.

Bár akkor még nem igazán volt szokás így nevezni őket, a Soul Reaver valójában egy metroidvania, méghozzá egy olyan, amilyennel még most, a műfaj virágkorában is csak ritkán lehet találkozni, a nagyszabású, 3D-s megvalósítás ugyanis teljesen más ízt ad a felfedezésnek. Nem is beszélve az immerzióról, ami a puritán geometria és a (nem csak a lore szempontjából) kihalt helyszínek ellenére is egészen erőteljes. A Soul Reaver annak idején egészen kiemelkedő címnek számított a történetmesélés, illetve a háttérvilág kidolgozottsága szempontjából (a folytatás pedig erre rá is tett egy lapáttal a még hangsúlyosabb sztorival), a később az Uncharteddel befutó Amy Hennig alkotása pedig nem szégyenkezhet mai szemmel nézve sem, ami mindenképpen megkönnyíti ennek a gyűjteménynek a fogyaszthatóságát.

A játékmenet ennél már nyögvenyelősebb, de szerencsére nem a dizájn, esetleg az irányítás miatt, sokkal inkább a repetitív elemek következtében. A harcot már anno sem kedveltem ezekben a játékokban, a 25 év pedig ezen aligha segített, még úgy sem, hogy a második rész egy picivel mélyebb mechanikával bír, a logikai feladványok pedig szintén önismétlőek tudnak lenni – főleg az első rész, ami dugig van block puzzle-ökkel. Mindezekkel együtt is jól szórakoztam azonban az újrahangszerelt verziókkal, a már említett hangulat, illetve a tényleg izgalmas felfedezés mellett elsősorban a széria fő egyediségének számító dimenzióváltásnak köszönhetően, a fizikai és a spektrális síkok közötti eltérések, és az ezekből adódó játékmechanikák ugyanis a mai napig elviszik a Soul Reavert a hátukon. A Crystal Dynamics itt egyébként megérdemel egy utólagos kalaplengetést (na nem mintha annak idején nem kaptak volna ezért kellő dicséretet), az ugyanis, hogy egy ennyire szerteágazó, ráadásul két párhuzamos világban játszódó kalandot látható töltési idők, vagy azokat elrejteni próbáló hosszú animációk nélkül tudtak megalkotni, mindenképpen bravúros. És többek között ennek is köszönhető, hogy ennyi év után sem kényelmetlen játszani ezzel a két címmel.

Joggal merül fel a kérdés: oké, de mit tesz hozzá mindehhez a Remastered kiadás? Nos, a látvány tekintetében sajnos nem sokat. Erről alaposan megbizonyosodhat mindenki, egyetlen gombnyomással válthatunk ugyanis bármikor az eredeti grafika, illetve az újrahangszerelt látvány között, a textúrákon azonban a legtöbb esetben minimálisan javítottak csupán, és az új karaktermodellek sem igazán acélosak – én látatlanban nem feltétlenül tudnám eldönteni mindegyikről, hogy melyik az új, és melyik a régi. Ami viszont szuper, hogy bekerült a játékba a térkép és az iránytű. Utóbbi nem igazán fontos, és előbbinél sem a térbeli tájékozódás a lényeg, sokkal inkább az, hogy most már könnyedén össze tudjuk kötni az utazókapuk szimbólumait az egyes helyszínekkel, ami az eredetiben nagy nehézség volt. Emellett az aktuális feladat, illetve az opcionális gyűjtögetnivalók is látszanak – ez a fajta áramvonalasítás abszolút jót tett neki. Nem úgy a mentési rendszer, amihez sajnos egyáltalán nem nyúltak. A Soul Reaver 2 save pointos megoldása még szódával elmegy, de az, hogy az első rész mindig visszadob bennünket a kezdőpontra, és vissza kell szenvednünk magunkat oda, ahol éppen tartottunk, rettenetesen kényelmetlen, úgyhogy jobban teszitek, ha inkább be sem zárjátok a játékot. Ami viszont hozzátesz a kényelemhez, az a modern kamerairányítás, erre mindenképpen szükség volt, emellett pedig extra tartalmakból sincs kevés: ezek nagy része a szokásos menüben bóklászás, látványtervekkel, videókkal, fotókkal és régi beszámolókkal, akadnak azonban igencsak izgalmas (és játszható) kivágott pályák is, ami nagyban köszönhető Monika Erősovának, aki a rajongótábor tagjaként kezdte, itt pedig már rendezőként kísérte végig a megvalósuláson ezt a gyűjteményt.

Összességében vélhetően nem ez lesz az a kollekció, ami új rajongókat szerez a Legacy of Kain-szériának, hiszen – a finomítások ellenére – mégiscsak több mint 20 éves játékokról beszélünk. A rajongók számára azonban ez mindenképpen egy kényelmesen elérhető, definitív kiadás, ami nemcsak rövid nosztalgiázásra jó ráadásul, a két Soul Reaver ugyanis sokkal inkább sorolható a modern játékok előfutárai, mintsem a régi idők utolsó maradványai közé.

PLATFORM PC, PS5 (tesztelt), PS4, Xbox Series, Xbox One, Switch
KIADÓ Aspyr FEJLESZTŐ Aspyr, Crystal Dynamics
MEGJELENÉS 2024. december 10. ÁR €29,99 / 11 290 Ft