A retro FPS-ek reneszánszukat élik. Vannak, akik a Wolfenstein környékére rakják az origót, mások Duke-ra, vagy a Quake-re hivatkoznak. A Kingdom of the Dead játékmenetében a Serious Sam sorozatra emlékezteti az embert, mélyebb szöveteiben pedig ott lapul a House of the Dead, a nemrég megjelent Mundaun, meg a PS2-es klasszikus, a Darkwatch is.
A Kingdom of the Dead talán legnagyobb erénye, hogy eszelős hangulattal bír. Komolyan, nézzétek meg a fenti trailert. Egyszerű elektronikus zene, fekete fehér textúrák, klasszikus horrorfilmes hangulat bekeverve egyfajta westernes közeggel. A sztori szerint egy volt professzort alakítunk, akit az amerikai polgárháború generálissá nevelt, most pedig speciális ügynökként dolgozik a természetfeletti ellen küzdve. A Halál és seregei a háború után megerősödtek, a Kaszás pedig nyolc kaput nyitott meg a keleti parton az alvilág felé (ez nyolc különböző pályát jelent). Nekünk pedig egy beszélő, mágikus karddal a hátunkon kell elindulni az egyes területekre, hogy kinyírjuk a sok mocskos rohadékot (TM), és lezárjuk a Halál kapuit.
Mint láthatjátok, a grafika erőteljesen alapoz a fekete-fehér horror esztétikára és a kézzel rajzolt, papírra tintával felvitt textúrákra, amit ráadásul tényleg monokróm módon tálal. Egy kivétel van, a Kingdom a Sin City-hez hasonlóan pirossal festi a környezetet, amikor szplaccsan a vér. Az összkép lehet elsőre furcsa lesz majd, de ha bírjuk felbontással és anti-aliasing effektekkel, akkor nem lesz zavaró a vonalazott, fekete-fehér textúradesign. Sőt, a Kingdom of Dead tényleg halálian hangulatos - ennyire furcsa, vagy mondjuk úgy, furcsán dögös grafikát már régen láttunk. Emellé jön a zene, ami szintén valami földöntúli módon eltalált, lo-fi elektronikai prüttyögés, ami hihetetlenül jól passzol a zombihentelés mellé. Már a menüzene is egy klasszikus horrorfilmes főcímdal, ami mintha egy elkefélt, zajos-szőrös, hangolatlan 8-bites hangcsipből szólna. Érdekes, izgalmas, friss.
Sajnos maga a gameplay viszont nem ennyire üde. Tényleg a Serious Sam a legközelebbi rokon, de talán kevésbé fontos elem az ellenfelek masszív tömegmenedzsmentje. A fegyverjáték kissé erőtlen, kissé imba, de legalább jópofa a választék. Az alap pisztoly célozva is baromi könnyen ad egylövéses fejeseket, ami nagyban könnyíti a játékot, és kissé a kihívás kikerülését is elősegíti. A dinamit is elég erős, kár bajlódni a főnökökkel, mikor a pálya elejétől mentett rudakkal pillanatok alatt ripityomra lehet a bossokat robbantani. Ellenfelekből van jópár, de az ismétlődés is elég jelentős. Vannak alap kardos zombik, pisztolyos zombik, repülő szirének, kékosztriga csuhás varázslók, robbanó csomaggal felénk rohanó élőholtak, de megjelenik a monokróm kakodémon és Pinky közeli unokatesója is. Egy idő után várnál egy kicsit nagyobb ellenfél-választékot, de az összesen huszonkét fajta mob inkább hangzatos duma és variációs trükközés, mint tényleges változatosság. A bossok viszont tényleg emlékezetesek, ha játékmechanika szempontjából nem is annyira szórakoztatóak. A pálya közben is beszélnek hozzád, próbálnak eltántorítani attól, hogy ujjat húzz velük. Sokszor menet közben is megküzdesz velük, majd visszavonulnak a végső csatára. Szóval adnak egy dinamikát a pályák felépítésének, és az első felbukkanásuk általában mindig showelemmel van tarkítva.
Showelemből pedig a szintek is kínálnak bőven. Az első térkép ilyen szempontból egy teljes pályás letámadás. Temető, kripta, szellemjárta kastély teátrálisan bemutatott színházteremmel és Lovecrafti mélységbe tekergő szentéllyel... A későbbi szintek nem ennyire jók, de mindben van pár emlékezetes látkép vagy csavar, ami feldobja a 4-5 órás végigjátszást. Eljutunk egy vonatra, a kikötőbe, ahol a vízen talán még az Obra Dinn is feltűnik, de egy korabeli háborús csatatérre is eljutunk, ahol egy zombitábornok fenyegeti a hadművelet lezárását. Ötletek terén nem voltak tehát híján a készítők.
Technikailag az alapok nem túl cizelláltak, de a geometria és a textúrák passzolnak egymáshoz. A fórumokat bújva másnál is előjött a probléma: a játék a szabad tereken alaposan ledobja az FPS mutatót a sárga, izé, feketefehér földig. 2060-as kártyával Full HD felbontásban simán 100 felett van általában a képkocka mutató, kivéve azoknál a részeknél, ahol túl sok geometria van jelen, ergo nagy tereket láthatunk be. Hogy ez Unity probléma, vagy a készítők nem optimalizálták ezeket a terepeket, azt nem tudni, de az élményt megakasztják ezek a szakaszok, és 3080-as kártyákkal is előjön a gond a net népének beszámolói alapján. Tehát valamilyen CPU bottleneck lehet a dolog mögött... Meglátjuk, hogy milyen hamar érkezik a patch, ez a probléma már a tavalyi Steam demónál is jelen volt sajnos. Okos kiegészítés, hogy többféle színszűrőt is lehet alkalmazni, hasonlóképp az Obra Dinn megoldásaihoz.
A Kingdom of Dead nem egy túl kiemelkedő shooter, de atmoszférja és ötletessége simán helyet csinál neki a piacon. A pontozást is így raktam össze. Elsősorban: ez egy indie játék, nem egy AAA fejlesztés. Másodsorban pedig egy közepes lövöldözés mellé kaptam egy kifejezetten izgalmas körítést és tök egyedi művészeti szemléletmódot, ami miatt baromi szórakoztató volt Sitis-szel és az Ügynökkel való, mámoros vertigóba vezető zombihentelés.